Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején (Budapest, 1996)
Előszó
Ezzel szemben a századfordulón kibontakozó magyar állami gyermekvédelmi politika Európa-szerte komoly tekintélynek örvendett. Az új rendszernek is megvoltak azonban a korlátái, az első világháborút közvetlenül megelőző években pedig súlyos válságba került. Mindez egyrészt a gondozásra szoruló és az ellátott kiskorúak számának váratlanul gyors emelkedésével, másrészt a gazdasági nehézségekkel, különösen a jelentkező munkanélküliségi hullámmal magyarázható. A kiállítás harmadik kiemelt témaköreként a Bárczy István polgármester nevével fémjelzett reformkorszak községi szociálpolitikai újításait tárgyaljuk. Elsősorban a csecsemőgondozás és a házasságon kívül született gyermekek ellátása terén jöttek létre újszerű kezdeményezések. Ezekhez azonban éppen a fővárosban csatlakoztak közbiztonsági és kriminálpolitikai megfontolásokból bevezetett represszív jellegű intézkedések a különféle hatóságok részéről. A századfordulós fővárosban élő gyermekek sorsát mérlegre téve többszörösen is felemás képet kapunk. Egyfelől az úgynevezett gyermeknyomor jó szándékú szociálpolitikai kezdeményezések, jótékonysági akciók és példaértékű törvényalkotás ösztönzőjévé vált. Ugyanakkor a gyermekvédelem fejlesztése nem került a „szociális kérdésről” való szakmai-politikai gondolkodás és a reformok középpontjába. A növekvő mértékű segítség és a fokozottabb oltalom pedig erősebb ellenőrzéssel társult. Különösen az első világháborút megelőző években észlelhető, hogy a gyermekek védelme helyett gyakorta inkább a társadalmat védték a gyerekektől. A nagy állami ellátóintézményekben kialakult válság rávilágít arra az összefüggésre, ami a szociálpolitika mai fejleményei ismeretében is a leginkább elgondolkoztató lehet: piacgazdasági viszonyok között a leggyengébbek támogatását célzó eszközök és szándékok éppen akkor fogyatkoznak meg, amikor a komoly gazdasági nehézségek felduzzasztják a rászorultak csoportját, és kiéleződnek a társadalmi problémák. Történeti összeállításunk így nem csupán a budapesti szociálpolitika egy csaknem elfeledett fejezetére kívánja felhívni a figyelmet. A feldolgozott anyag reményeink szerint egyben hozzájárulás a társadalompolitikában egyszerre érvényesülő kényszerek és lehetőségek elemzéséhez. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és azon belül a Budapest Gyűjtemény tevékenységében a közművelődési és a bibliográfiai feladatok mellett mindig megkülönböztetett figyelmet kaptak a városi társadalompolitika kérdései és annak tudományos alapjai. Kiállításunkkal és katalógusunkkal, amelyben egy, az Osztrák-Magyar Monarchia két székesfővárosának gyermekvédelmi gyakorlatát összehasonlító tanulmányt is közreadunk, ezekhez a századelő óta élő hagyományokhoz is csatlakozni kívántunk. 6
