Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején (Budapest, 1996)

Gyermek- és ifjúságvédelem Budapesten és Bécsben a dualizmus korában

tartásdíjak behajtásának a lehetőségeit, de ekkor még nem gondoltak arra, hogy a cél érdekében a hatósági gyámság bevezetésével bővítsék ki a jogi beavatkozások körét.45

1908-ban a társadalomreformer erők és az árvaszék kezdeményezéseit a szegényügy fővárosi illetékesei egyelőre lesöpörték az asztalról. A gyermekvédelmi bizottságok eltűntek, helyettük az addigi kerületi közjótékonysági bizottságokat egyszerűen átkeresztelték közjótékonysági és gyermekvédelmi bizottságokká.46 A megváltozott elnevezésű bizottságokban tevékenykedő filantróp hajlamú hölgyeket és urakat teljesen magával ragadta az amúgy is terjedő, divatos gyermekvédelmi hullám, plakátokat és taglistákat nyomtattak, a hatáskörök aprólékos tisztázásával és más effélékkel foglalatoskodtak. A tanácshoz rendszeresen felterjesztett jelentések mégis inkább csak tevékenységük tartalmatlanságáról és a tényleges gondozási gyakorlat jelentéktelenségéről tanúskodnak.47

1910-ben, vagyis a reformer hajlamú polgármester, Bárczy István idején végül mégiscsak a Fővárosi Árvaszék lett az az intézmény, amely fontos eredményeket hozó fordulatot indított el a fővárosi gyermekvédelemben. Az árvaszék ünnepélyesen új vezérelvévé tette a „gyermekek jogainak” a képviseletét, s létrehozta saját gyermekvédelmi osztályát. A legfontosabb reform a hivatásos gyámság „saját hatáskörben” való, 1910 és 1912 közötú fokozatos bevezetése volt. Ez főként arra szolgált, hogy az állami menhelyekre bekerült házasságon kívül született gyermekek után a nevelési költségek fedezésére - amelyek a gyermek hétéves korától a várost terhelték - tartásdíjat hajthassanak be az apáktól.48 A „törvénytelen” gyermek anyját tüzetesen kifaggatták arról, hogy ki a „természetes” apa, s ő milyen viszonyban van vele. Ha megállapítást nyert, hogy egy anya „gyermeke eltartásához való jogát a természetes atyjával szemben érvényesíteni elmulasztja... mert restell ellene fellépni”, vagy bármilyen más okból, az. árvaszék a dolgot úgy tekintette, hogy az anya „visszaél” szülői jogával, s igyekezett azt megvonni tőle.49

A budapesti városháza és a fővárosi közigazgatás reformnemzedéke emellett számos további, az árvaszék kezdeményezésein messze túlmutató társadalom- és egészségpolitikai újítást tervezett a gyermekvédelem terén. 1910 szeptemberében, alig néhány hónappal az árvaszék „gyermekvédelmi akciójának” az elindulása után, Bárczy István polgármester nyilvánosan kifejtette, hogy helyes lenne „a gyermekvédelmet intézményesen a városi közigazgatás keretébe beilleszteni”. Fontosnak ítélte, hogy a jövőben a városok „az állami gyermekvédelmet egészítsék ki”, és sürgessék az intézményi reformot. A modem községi gyermekvédelemnek szerinte „a kisebb, a speciális feladatokra” kellene koncentrálnia, legfőképpen pedig a csecsemőhalandóság preventív leküzdésére. A fővárosi reformerek egész csecsemővédelmi hálózatot akartak létrehozni, kerületenként egy-egy intézettel és egy városi központtal. Programjukban orvosi tanácsadás, az anyák felvilágosítása, szoptatási segély, ingyenes tej és gyógyszerek, csecsemővédőnők kiképzése és foglalkoztatása szerepelt.50 Elképzeléseik kifejezetten a megelőző jellegű szociálpolitikára és az egészségvédelemre irányultak51, s a társadalmat mélyen átható „individualizált” felvilágosító és gondozói tevékenységet vettek tervbe. Ezek az elgondolások szinte jelképes ellenpárjaivá váltak az állami gyermekvédelemnek, amelyet az intézmények zártsága, s - főleg a csecsemőgondozás terén - súlyos hiányosságok jellemeztek.

A háború kitöréséig azonban az egykorú hivatalos értékelés szerint is csak „járulékos természetű”52, vagyis az állami gyermekvédelmet kiegészítő reformtervekből semmi, még a legfontosabb elemek sem valósultak meg. A csecsemő- és anyavédelem terén a főváros tevékenysége lényegében véve a társadalmi kezdeményezések támogatására, illetve integ17