A magyar zenei szakirodalom bibliográfiája 1982 (Budapest, 1986)
Bevezető
önállóan megjelent műveket és a folyóiratokban közzétett tanulmányokat, cikkeket nem választottuk külön (kivéve a Népzenetudo- mány elméleti kérdései, a Zeneelmélet, zene- tudomány című szakcsoportokat, a Bartók- irodalmat és a Kodály-év anyagát), sa tételek a szerzők betűrendjében követik egymást. A könyvekről írott recenziók az ismertetett mű témájának megfelelő szakrendi helyre kerültek) az operaelőadásokról, hangversenyekről, kottákról és hanglemezekről készült kritikák külön csoportot alkotnak. A Zenetörténet című fejezetet általános rész vezeti be, majd a korszakokon belül az egy-egy zeneszerzőre vonatkozó anyagot az egész időszakkal foglalkozó irodalom előzi meg. Az elmúlt évhez hasonlóan — a Bartók- centenárium analógiájára — a Kodály-év irodalmát a 20. század zenéje című zenetörténeti alfejezeten belül közöljük a tartalom- jegyzékben szereplő csoportosítás szerint. A centenárium eseményei viszont változatlanul a Zenei élet szakcsoportjában kerültek felsorolásra. Az előadóművészek egy-egy szereplésére vonatkozó publicisztikai visszhangot az opera-, illetve a hangverseny- és hanglemezkritikák foglalják magukba; a róluk készült átfogó jellegű cikkek, valamint riportok, vallomások az előadóművészettel, előadóművészekkel foglalkozó önálló fejezetbe kerültek. A több szakcsoportba is besorolható tételek teljes címleírása csak egy helyen szerepel; másutt csupán tételszámos utalás található. A bibliográfia tartalmi tagolását és szerkezeti áttekinthetőségét e kötetünkben 16 új fejezet közbeiktatásával igyekeztünk megkönnyíteni. A címleírások A címleírások nem az érvényes szabványt, hanem a korábbi gyakorlatot követik. A megjelenési évet csak akkor tüntetjük föl, ha nem azonos a tárgyévvel. Zárójelben, rövidített címleírással szerepelnek azok a könyvek, melyek a tárgyévnél korábban jelentek meg, de a róluk írt recenzió 1982-es keltezésű. Az időszaki kiadványok rövidítésjegyzékét a címjegyzékükkel együtt közöljük. A lemezszámot a hazai kiadású hanglemezeknél megadtuk, a külföldiek esetében csak akkor, ha az a recenzióban is szerepelt. A tételeket nem annotáltuk. Magyarázatot fűztünk a címleíráshoz, ha a cím nem fejezte ki a tartalmat. így jártunk el a napilapokban sorozatcím alatt megjelent kritikák esetében is. A hétről-hétre ismétlődő címek ugyanis — ,,Zenei krónika", „Zenei jegyzetek", „Zenei levél" stb. — a használó számára vajmi kevés fogódzót nyújtanak. A mutatók Bibliográfiánkat részletes mutatókkal láttuk el. Megadtuk a feldolgozott kiadványok jegyzékét, az előforduló rövidítések jegyzékét és a külföldi magyar nyelvű zenei szakiroda- lom mutatóját, mely a bibliográfia tételszámaira utal. A betűrendes névmutatóba felvettük a címleírásokban előforduló összes személy és együttes nevét; a betűjeleket feloldottuk. 12
