Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

csere nélküli kényszergazdaság - szükségképpen folyik."87 Polányi úgy látja, hogy Kautsky csak a külszínhez ragaszkodik, a marxizmus betűjéhez, de megdőlt hite Marx csalha- tatlanságában: "A Konzentrationstheorie-t aláírja - de kiveszi alóla a mezőgazdaságot. A Mehrwertstheorie-t fenntartja - de nem állítja többé, hogy a növekvő produktivitás minden előnye a tőketulajdonosnak jutna. A Proletari- sierungstheorie-t mereven fenntartja - csak éppen a parasztságot veszi ki alóla. A Verelendungstheorie-t nélkülözhetetlennek jelenti ki - de visszautasítja azt a formulát, hogy 'a proletariátusnak nincs mit vesztenie, csak a láncait.' A Krisentheorie-hoz ragaszkodik, de az "industrielle Reservearmee" elméletét feladja stb. stb. - az ellentmondások szakadatlan során keresztül." De nem fogadja el Polányi azt a szocializmus-felfogást sem, amelyet Kautsky képvisel (parlamenti demokrácia kiszélesítése, a gazdasági téren szocializálás stb.). .Hiányolja belőle az erkölcsi alapokat, és a szövetkezeti termelési forma és az ipari demokrácia összefüggésének kifejtését.

"Minden hiba Moszkvában többet jelent ma, mint Washington siker remekei, és az orosz romok alatt nagyobb kincsek hevernek számunkra, mint Ur és Eridu talajában" S^Ebben a kérdésben Polányi álláspontja nem egyértelmű, a Hivő és hitetlen politika című tanulmányában még azon a véleményen volt, hogy "a termelési eszközök társadalmasításának számos módja van, legalább annyi, ahányféle úton és eszközzel a mai alapjában rabszolgatartó és plu- tokratikus értelemben rendi társadalmat valóban egyenlő és szabad emberek’ közületévé átalakítani sikerülhet... Marx tudományos működése azonban nem vádolható meg a mai, kommunizmusnak nevezett gyermetek közgazdasági koncepció apaságával."

51