Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

megváltoztatása nélkül semmiféle intézmény sem biztosít­hatja tartósan számunkra közös céljaink elérését, - az ér­zelmi nevelés, az értelmi tanítás és iskolázás, az eszmei meggyőzés, elsősorban pedig az erkölcsi példaadásnak ha­gyományt építő eszköze azon fáradozik, hogy gyökeresen változtassa meg azt, ami az embereken éppen megváltoztat­ható és megváltoztatandó: nézeteiket és értékítéleteiket, eszméiket és ideáljaikat." Polányi szerint nem formalitá­sokra, hanem gyökeres reformokra van szükség: "Nem elég az orthodox marxizmus iskolás sablonjainak az elvetése, nem elég a munkás- és parasztpártok programjainak konkrét és konstruktív átalakítása, nem elég a szocializmus tanainak gazdaságtani és történelemfilozófiai újraalapozása sem: gyökerestől kell kitépni magunkból egy hitetlen és alkotó­képtelen pesszimizmusnak, egy alapjában embermegvető vi­lágnézetnek az utolsó csíráit is, és bátran, semmiféle de­terminisztikus babonától meg nem riadva, rá kell lépni az intézményekkel együtt az egyes embereket is átalakító, RÍ egyedül helyes és gyakorlati, hívő politika útjára." Tanulmánya végén keserűen foglalja össze a reálisan létező politikai irányzatok "célkitűzéseit": '"Ne féljetek emberek - így szólnak a hitetlen szervezők -, mi nem pré­dikálunk nektek új erkölcsöt, mi nem követeljük meg Tőle­tek, hogy ezentúl önzetlenebbek és összetartóbbak legye­tek, mint aminők idáig voltatok. Jól tudjuk, hogy alapjá­ban önzők és rosszak vagytok, és mi elismerjük az emberi természet megváltozhatatlanságának vastörvényét. Hiszen 81 81Uo. 990.p. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom