Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

megváltoztatása nélkül semmiféle intézmény sem biztosíthatja tartósan számunkra közös céljaink elérését, - az érzelmi nevelés, az értelmi tanítás és iskolázás, az eszmei meggyőzés, elsősorban pedig az erkölcsi példaadásnak hagyományt építő eszköze azon fáradozik, hogy gyökeresen változtassa meg azt, ami az embereken éppen megváltoztatható és megváltoztatandó: nézeteiket és értékítéleteiket,

eszméiket és ideáljaikat." Polányi szerint nem formalitásokra, hanem gyökeres reformokra van szükség: "Nem elég az orthodox marxizmus iskolás sablonjainak az elvetése, nem elég a munkás- és parasztpártok programjainak konkrét és konstruktív átalakítása, nem elég a szocializmus tanainak gazdaságtani és történelemfilozófiai újraalapozása sem: gyökerestől kell kitépni magunkból egy hitetlen és alkotóképtelen pesszimizmusnak, egy alapjában embermegvető világnézetnek az utolsó csíráit is, és bátran, semmiféle determinisztikus babonától meg nem riadva, rá kell lépni az

intézményekkel együtt az egyes embereket is átalakító,

RÍ

egyedül helyes és gyakorlati, hívő politika útjára."

Tanulmánya végén keserűen foglalja össze a reálisan létező politikai irányzatok "célkitűzéseit": '"Ne féljetek emberek - így szólnak a hitetlen szervezők -, mi nem prédikálunk nektek új erkölcsöt, mi nem követeljük meg Tőletek, hogy ezentúl önzetlenebbek és összetartóbbak legyetek, mint aminők idáig voltatok. Jól tudjuk, hogy alapjában önzők és rosszak vagytok, és mi elismerjük az emberi természet megváltozhatatlanságának vastörvényét. Hiszen 81

81Uo. 990.p.

48