Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

amelyben az anyagi, a szellemi és az erkölcsi lét feltételei, de még csak a megnyilvánulásai is ellenőrizhetetlen szálak milliárdjaival vannak keresztül-kasul fűzve, amelyben egyetlen sorát a jelenségeknek sem tudjuk, még gondolatban sem, követni, anélkül, hogy el ne szakadna, vagy észrevétlenül másféle szálba át ne vezetne, amelyből semmiféle csoportot még gondolatban sem tudunk izolálni, nem hogy a gyakorlat igényeinek megfelelően rájuk befolyni, rajtuk uralkodni tudnánk. Egy átkozottul görcsbe kötött csomó, amelyben mi magunk - azt sem tudva, hol és miképp, csupán .egy megnevezhetetlen részletet képezünk - ez a társadalom 'képe', és annál inkább az, minél inkább közeledünk az elméleti madártávlatból a cselekvés közelségébe.

A 'tudás hatalom' - mert amíg valamiről semmit sem tudunk, még csak akarni sem tudunk az irányában... még a leggyötrőbb, a legtorzabb, a legelrajzoltabb kép is ezerszer többet jelent a semminél. Az "os?tályharc, nem hasonlít jobban az egyetemesség életéhez, mint egy dynamogép működése a Mona Lisahoz. De a legfantasztikusabb karikatúrája a hasonlatosságnak is elég ahhoz, hogy akik elindulnak rajta, döntő fölényben legyenek azok felett, akik semmiféle képpel nem bírnak róla. És nem sikerülhet addig soha fölénybe kerülni az efféle fétisekkel szemben, amíg egy másik találóbb és meggyőzőbb képet az emberiség életéről nyújtani nem tudunk".

^Polányi Károly levele Jászi Oszkárhoz, 1920. jan. 7.

35