Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)
Gyurgyák János: A polgári radikális eszmék publicistája (1907-1919)
Ezzel szemben 1918-ban már egy önálló radikális politika mellett kötelezi el magát. A radikalizmus és szocializmus - véleménye szerint - csak a negatívumban egyezik meg, ti. abban, hogy a mai társadalmi berendezkedés igazságtalan. A pozitív megoldás módjában már eltérnek egymástól. "Míg a szocializmus az igazságos és ésszerű társadalmat a termelési eszközök társadalmasításával kívánja elérni, és pedig kizárólag az ipari proletariátus útján, addig a radikalizmus sem erre az eszközre, sem annak végrehajtására az emberiség sorsát rá nem bízza, hanem az igazságos és ésszerű berendezkedéseket egyedül egy, az értelmi erők minden irányú vezetése alá helyezett társadalomtól várja. Ezt a magasabb rendű társadalmat a gyökeres reformok egész 42 sorozatával kell biztosítani." Elutasítja mind a bolsevik mind pedig a szociáldemokrata megoldást: "az egyik csoport a marxi koncepcióhoz híven, a forradalmi úton kívánja a proletariátus diktatúráját beiktatni és egy csapásra megvalósítani a termelési eszközök társadalmasítását, a másik a demokrácia alapján marad meg és fokozatosan kívánja megvalósítani ugyanazt.Polányi szerint a burzsoázia vezetőit is meghódította az ortodox marxizmus szelleme: "az emberi társadalomban csak termelési, rendszert, az emberi történelemben pedig csak gazdasági tényezőknek automatikus működését látni, - ezt a beállítást a burzsoázia vezetői a proletariátus teoretikusaitól vették ^Polányi, 1918. (34) 10.p. ^ uo. 9.p. 30
