Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: A polgári radikális eszmék publicistája (1907-1919)

és legkimagaslóbb filozófusának tartott. A "pozitív bölcselet" legkiválóbb harcosai - véleménye szerint - Comte, Feuerbach, Marx, Spencer, Haeckel és Mach. "Mindegyik másképp igyekezett a tudománynak biztos alapot hódítani, hogy a vallástól és a metafizikától teljesen külön váljon. Comte a tapasztalást hangsúlyozta. Feuerbach a vallás sorrendjeit fordította föl, és azt mondotta: "az ember az isteneit a maga képére teremti." Marx korszakalkotó fölfedezése az volt, hogy a vallásos lelki állapotainkat nem az igazság, hanem érdekünk irányítja. Spencer kimutatta, hogy a vallás mindenkor és mindenütt mást és mást mond igaznak. Haeckel végül nagy munkával bebizonyította, hogy minden létező dolgot ma már a tudomány ír le, a vallásnak és a metafizikának csak a nem-létezők maradnak." S végül: Mach az a filozófus, aki a tudományt egyszer s mindenkorra elválasztotta a metafizikától, azzal, hogy kiküszöbölt belőle minden "metafizikai fogalmat" mint lényeg, végok, igazság stb., s a gondolkodás egyetlen irányelvének a célszerűséget tette meg.

"A Huszadik Század 1910-es jubileumi mellékletében 'Nézeteink válsága' címen (a marxista tojásból kibújva) téziseket tettem közzé, amelyek, 30 év szemszögéből nézve, a tévedések mellett, a szellemtörténelem főfejlődési irányát is körvonalazták. (Csak Ervinről tudom, hogy észre^2Polányi, 1909-1910. (4) 239-240.p. Polányi ekkori - legtöbb esetben túlzó és bántó - egyház- és vallásellenes- sége a huszas években - jórészt Tolsztoj hatására - gyökeresen megváltozott.

25