Magyar szociológiatörténeti füzetek 1. (Budapest, 1985)

Gyurgyák János: Szende Pál (1879-1934)

hogy a nagy vagyonátengedés miatt a mostani nemzedék sokat fog szenvedni, A szenvedés épp úgy volna a nagy vagyonátengedés nélkül is.1,58 Az Újság vezércikkírója pedig igy kommentálja az interjút: "Kár az egyik oldalon, amelyen szükség van rá, az önérzetet leLohasztani, s a másik oldalon, ahol már úgyis túlteng, növelni. A Szende Pál beszédje nem vagyoniérheket hárit az érdekeltekre, hanem ódiumot." De nemcsak jobbról támadták Szende javaslatát, a baloldal túl enyhének találta a tervezett vagyonátadást. A támadások ellenére Szende tagja maradt a Serinkey-kormánynak is, senki sem vonta kétségbe hozzáértését.

A kormány március ly-i ülésén pártja nevében bejelentette: "... szocialista kormány és szocialista többség a kívánatos. A radikális párt, mint polgári párt, nem kíván fennmaradni. A polgárság megbukott, ennek le kell vonni konzekvenciáit."5^ Varró István már többször idézett cikkében azt állítja, hogy Kunfi felkérte Szendét a pénzügyek további vitelére, de ő ezt nem vállalta. A kialakult helyzetet reménytelennek látta, a kommunista politikával nem értett egyet (kapcsolata sem volt velük), igy Içlç májusában elhagyta az országot és Bécsbe távozott. 58

58Uo.

5^MOL Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, márc. 17.

idézi: Hajdú, lç80. (8q2), ól.p.

37