A magyar szociológiai irodalom bibliográfiája, 1. (Budapest, 1970)

Remete László: Bevezetés

szaporodnak el, majd az érlelődő és az 1917-es Oroszországban már kirobbant és győztes forradalom ügye. Az 1917 után kialakult helyzetben a szocialisták és radikálisok szövetsége sem lehetett tartós.

Az utóbbiak az 1918-as őszirózsás forradalomban programjuk betetőzését látták, e csoport vezérei közül ketten, Jászi Oszkár és Szende Pál a forradalmi kormány tagjai lettek. Útjuk elvált a szocialista forradalom hiveivé szegődött balszámyáétól, melynek reprezentánsai között ott voltak többek között Lukács György, Targa Jenő, Bolgár Elek, Pogarasi Béla és mások, ugyanakkor Braun Róbert, a később kommunistává lett Madzsar József és a polgári radikáliz- mus más akkori hivei közül még számosán,lojálisak voltak a Tanácsköztársasághoz. 1919 elején, a proletárforradalom előestéjén joggal érte a H. Sz.-t és a T. T.-t a vád: "A szociológia bevallott képviselője, a T. T. az emberiségnek ebben a véres válsá- gában hallgat." Nem kielégítő Jászi Oszkár főszerkesztő védekezése, mely szerint "egy vulkánikusán kitörő társadalmi áramlatot alig lehet az átélőknek objektive tanulmányozni." Valójában arról volt szó, hogy az idők túlhaladták a Társaság és a folyóirat végső soron polgári demokratikus célkitűzéseit. A folyóirat sorsát azonban mégis az ellenforradalom 1919 augusztusi felülkerekedése pecsételte meg,

^ Iván András: Szociológia és politika. =H. Sz.

1919. 125 old.- XII -