A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár első világháborús plakátgyűjteménye - 1915

1915-05-27 / 6563

Olasz szövetségesünk, aki felett 30 esztendőn át tartottuk oltalmazó karunkat, aki a mi barátságunknak köszönhette békéjét, haladását, anyagi és szellemi javakban való előmenetelét, aki egész birodalmat szerzett Afrikában, amelyre a mi támogatásunk nélkül még csak álmában sem gondolhatott, — orvul támadott meg bennünket épen akkor, amidőn önként át akartuk neki adni a monarchiának olaszoklakta határszéleit. Elérkezettnek látta a pillanatot, eldobta az álarczot, orgyilkos tőrével liátbatámadja az egész Európának, az olasz nemzetnek szabadságát is fenyegető orosz óriással harczban álló Monarchiát. De rosszul számított. Tiz hónapi hősies küzdelemben megtanultunk a túlerővel szemben megállni. Feltartóz­tattuk, megőröltük, futásra kényszeritettük keményebb ellenségnek milliónyi hadát. Győztes seregeink nemes haraggal párosult utálattal fordulnak az áruló felé, hatványozott elszántságot, ujult erőt szegezve az uj ellenség mellének. Lovagias lelkének egész valójában felháborodástól remegve, tettrekész elszántságban égve áll az egész nemzet uj harcz felé menő katonáink mögött. Mint annyiszor a múltban, az uj ellenség, az uj veszély ujult erővel váltja ki a magyar jellem legdicsőbb tulajdonságait. Visszavonás, kishitűség, csüggedés nem látható sehol. Az egész nemzet egy nagy, egységes, tettrekész, önfeláldozó elhatározás. A kormány, amelyet ezekben a nagy időkben állított a nemzet élére az isteni gond­viselés, érzi a felelősség súlyát, a feladat nagyságát, de érzi azt is, hogy mindenre képes és mindenre kész nemzetre támaszkodliatik, amelynek egyesíteni, szervezni és küzdelembe vinni kell minden erejét. Ezt várja a nemzet a kormánytól; ezt parancsolja saját kötelességérzete; ezt az egy czélt szabad csak ismernie, hogy méltónak bizonyuljon a nemzethez, mely sorsának gondozójává tette őt. Ettől a tudattól áthatva fordul a kormány a nemzethez azzal a felhívással, hogy bocsássa rendelkezésére minden téren, az egész vonalon összes erejét s a véráldozat mellett, amelyet olyan pazar hősiességgel ont a haza oltárára a nemzet, gazdasági téren is adja a haza szolgálatába erőforrásait. A háború nemcsak vért, anyagi javakat is kiván. A győzelemnek gazdasági erőfeszíté­sünk is egyik előfeltétele. Teljes siker és teljes dicsőség csak annak a nemzetnek homlokát övezheti, amely gazdasági téren is megüti a mértéket. Ezt az áldozatkészséget, ezt az elszántságot nyilvánította a nemzet a háború eddigi folyamán. Zúgolódás nélkül tűrte a gazdasági bajokat; egymáson segítve igyekezett a hadra- keltek munkáját is teljesiteni. Fényes tanujeleit adta a jószívűségnek, a felebaráti szeretet áldozatkész munkájának s az első hadikölcsönnek példátlanul álló eredményével ámulatba ejtette a világot. Épen most, kevés nappal az olasz árulás előtt, fordult a kormány a második hadi- kölcsönnel a nemzethez. Az eddigi eredmény a nemzet önbizalmának, gazdasági erejének és áldozatkészségének újabb tanujele. De most az uj ellenség, az uj veszély láttára újabb, foko­zottabb erőkifejtés szüksége mutatkozik. Ezért a kormány meghosszabbította a hadikölcsön eredetileg tervezett aláírási határ­idejét és a hadikölcsön tömeges jegyzésére hívja fel a nemzetet. A nemzetnek rettenthetetlen elszántságát ezen a téren is be kell bizonyítania. A hadikölcsönben való részvétel becsületbeli kötelessége mindenkinek, aki a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezik. A háború nagy tőkéket hozott forgalomba. Pénzzé tette a polgárok millióinak terményekben, állatokban s más arukban fekvő anyagi javait. Ennek a pénznek egy részét fektesse mindenki a hadikölcsön értékeibe. Annak fokozott, tömeges aláírása nemzeti cselekedet, amely hatványozza a nemzet élet-halál harczában rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi erőt. Budapesten, 1915. május hó 27-én. Tisza István s.t. M. kir. állami nyomda. Budapest, 1915. — 1914.

Next

/
Oldalképek
Tartalom