Vendéglősök Lapja, 1938 (54. évfolyam, 1-19. szám)
1938-02-05 / 3-4. szám
54. ÉVFOLYAM 3—4. SZÁM 1338. FEBRUAR 5 9 r r ■■ (TESIDÉOL0-, SZÁLLÓ-, EÁTÉSIPABI ÉS KÖZOAZDÁSÍei SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta 5-en. Előfizetési díj félévre 8 pengő, egész évre 13 pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 filler, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZGTABGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX-, VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telető n szám: 13—22—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT ÍO ÓRÁTŐL 12 ÓRÁIO II vendéglátó személyzet munkaideje rövidesen rendezés alá kerül, mert a munka- viszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937. évi 21. törvénycikknek a munkaidőre vonatkozó rendelkezései folyó évi március elsejére életbe lépnek. Ennek folytán a vendéglátó ipari személyzet munkaidejét is szabályozzák. Erről a fontos szociális kérdésről dr. Halla Aurél államtitkár úr a Pesti Hírlapban legutóbb alapos és minden részletet megvilágító cikket írt, amelyet a vendéglátó iparosság és személyzetének a figyelmébe ajánlunk a következőkben : A vendéglátó iparokban foglalkoztatott személyzet munkaidejének kérdése eddigelé egyáltalán nincsen szabályozva. Nincsen megfelelően szabályozva ennek a személyzetnek heti pihenőnapja sem. Az a körülmény, hogy a személyzet a hosszú munkaidő egyrészén át csak készenlétben van és nem végez nehezebb munkát, nem jöhet figyelembe azért, mert a készenlét is általában mindenütt munkának számít. De ebben a szakmában tulajdonképen készenlétről sem lehet szó, mert a közbeeső időn át is különböző munkát kell az alkalmazottaknak végezniök. Rá kell mutatnom arra a körülményre is, hogy ez a munka kifejezetten a nehéz munkák közé számít, mert abban az időben, amikor az üzlethelyiségek látogatottak, az alkalmazottak munkaereje a legteljesebb mértékben igénybe van véve. Súlyosabbá teszi ennek az alkalmazott csoportnak a helyzetét az a körülmény is, hogy a munka igen gyakran a késő éjjeli órákba nyúlik és ennek következtében az alkalmazottak csak igen későn jutnak az éjjeli pihenőhöz. Azt látjuk, hogy Németországban, Ausztriában és egyáltalán a legtöbb államban ennek az alkalmazott csoportnak munkaideje is megfelelően szabályozva van. Lehetetlen ennélfogva tovább elzárkóznunk az elől, hogy ennek az alkalmazotti csoportnak munkaidejét szabályozzuk. Annak a kérdésnek vizsgálásánál, hogy a munkaidő mily szabályozást nyerjen, meg kell állapítanunk, hogy a napi 8 órai munkaidő bevezetése ebben az ágazatban ma még teljesen lehetetlen. Azokban az államokban is, amelyekben már régebben szabályozták ennek a csoportnak munkaidejét, 8 óránál lényegesen hosszabb munkaidőt állapítottak meg. így Ausztriában a munkaidő napi 10 órában van megállapítva és Németországban is a megengedett napi munkaidő részben eléri, részben megközelíti a 10 órát. Nem valószínű, hogy mi a munkaidő szabályozásánál szigorúbb mértéket állapíthatnánk meg, mint aminőt Ausztriában és Németországban megállapítottak. Ezért megfelelőnek látszik az a javaslat, amely a vendéglátó iparokban foglalkoztatott személyzet munkaidejét 24 óra alatt 10 órában, egy-egy héten 60 órában véli megállapítandónak. Emellett természetesen meg kellene engedni azt, hogy ha valamely üzemben a hétnek egy vagy több napján 9 órai, vagy 9 óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, minden ilyen nap után a hétnek más napján a munkaidőt legfeljebb 11 órára lehessen meghosszabbítani azzal a korlátozással azonban, hogy a heti munkaidő ezekben az esetekben sem lehet több 60 óránál. Fontos követelmény az is, hogy a személyzet részére az egyik munkaszak és a másik munkaszak között, legalább egymásra következő 10 órai meg nem szakított pihenő idő legyen. Amint már fentebb említettem, a munkaidő szabályozásával kapcsolatosan a személyzet heti pihenőnapjának kérdését is szabályozni kell, még pedig olyképen, hogy minden munkavállalónak hetenkint egyszer 24 órai meg nem szakított pihenőnapot kell adni úgy, hogy ez a 24 órai pihenő közvetlenül kövesse az aznapi 10 órai pihenőt. Rendelkezni kell az iránt is, hogy a pihenőnapot megváltani nem szabad. A munkaidő kérdésével kapcsolatosan szabályozni kell a személyzet munkaközi szünetének kérdését is, még pedig olyképen, hogy ha a munkaidő 9 órát meg nem halad, legalább félórai, 9 óránál hosszabb munkaidő esetében legalább egy órai munkaközi szünetet kell adni. A kiadandó rendeletben önként értetődően lehetővé kell tenni azt is, hogy erőhatalom, vagy elemi csapás elhárítása, nyersanyagnak, egész- vagy félgyártmánynak romlásától való megóvása, végül az üzleti gépeknek és berendezéseknek szükséges sürgős javítása érdekében a személyzet a megállapított napi munkaidőn túl is foglalkoztatható legyen. Ugyancsak intézkedni kell aziránt is, hogy a túlmunkát a rendes munkaidőre megállapított munkabérnél legalább 25%-kal magasabban kell díjazni. A szabályozásnak, természetesen a vendéglátó iparokban foglalkoztatott összes munkavállalókra, ideértve a konyhában alkalmazottakat, a tisztogatást végzőket, a kapusokat, a felügyeleti és őrszolgálatot ellátó egyéneket is, ki kell terjednie. E cikk világosan szól és ezért ebből láthatjuk, hogy az illetékes minisztérium a kiadandó rendeletével egy nagy lépéssel előbbre viszi a vendéglátó iparban foglalkozttott személyzet munkaviszonyainak javítását ! A vendéglátó ipar munkaadói és alkalmazottai pedig köszönettel veszik majd az államtitkár úr megértő támogatását ! POPPER BORPINCÉSZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Telefoni 1-484-62 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapittatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
