Vendéglősök Lapja, 1936 (52. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-05 / 1-2. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1936. január 5. Magyarok Amerikában. Irta : Lindenberger Antal. IV. Igen, ez illik, feleltem. Bár én is búcsúztam a Hazámtól, de azért ezt inkább átéreztem . . . lélek­ben, csendben magamban. Ellenben — mondtam mosolyogva — hadnagy úr az éjjel Abbáziában . . . Erre rámnézett vérbeborult szemeivel és nagyon halkan ezt felelte : nagyon fájt a búcsúzás . . . Apropó, tette hozzá gyorsan, nem parancsol egy pohár konyakot? Köszönöm, feleltem, én már ebéd után vagyok. Deegypikkoló kapucinert megiszom itt a hajó pálmakertjében. Ha óhajt, tartson velem, mondám. Hálásan köszönöm, felelte. De jaj, bocsásson meg kérem, még be sem mutatkoztam. Ezzel összecsapta bokáját, szalutált s úgy mondta : N. N. m. kir. huszárhadnagy. Én is megmondtam nevemet és lépésben elindultunk a pálmakert felé. A pálmakertben rajtunk kívül senki sem volt. Leültünk a modern kerevetre és kértem egy pikkoló kapucinert ; útitársam pedig egy pohár konyakot. Jó néhány perc telt el, míg megszólalt útitársam. Hát Ön Amerikában él ?... Ó, ha nem esnék terhére, mondjon el nékem valamit az ottani életről. Elhelyez­kedési lehetőségekről, mert — őszintén megvallom — ez érdekelt most legjobban. Ön olyan szimpatikus nekem, mintha már régi ismerősök lennénk. Nekem senkim, de senkim nincs Amerikában, akitől tanácsot kérhetnék. Most itt a sok idegen emberek között úgy a lelkemre nehezedett valami, amit nem tudok kimondani vagy megmagyarázni, úgy érzem, mintha a lelkem elszakadt volna a testemtől... és csak a testem bolyongana itt céltalanul a világűrben. Ott nincs munkaszégyen azért, mert valaki alantas munkát végez. Sőt a bevándoroltak legtöbbje, ha nem beszél angolul, bizony a legalantasabb munkán kezdi el karriérjét. Pláne, ha az illető kvalifikált ember. Az iparos ellenben rögtön el tud helyezkedni. Feleltem. Ránéztem útitársamra. Láttam, hogy arcára sötét gondok ültek. Fejét lehajtva, szinte nehéz álomból Való felriadással kérdezte : Mit fogok én ott kezdeni ?... Semmihez se értek. Csak magyarul beszélek. Egész életemben egy koronát se kerestem a magam erejéből. De elköltöttem már egy vagyont. S amikor már nem volt mit költeni... Itt meg­állt. Mintha máris sokat mondott volna. Feje ismét mellére hanyatlott... Pár perc után én mondtam neki : — a többit már tudom, hadnagy úr! — Kártya, fedezetlen váltók, uzsorás, megint kártya, váltók, uzsorások... Ezen az érzésen többé-kevésbbé mindenki át­esik — feleltem én — főként azok, akik hajón hagy­ják el a hazájukat. Kérem, ne legyen kicsiny hitű ! Nézzen ki a tengerre, ez a nagy víz apró cseppek- ből képződött és ezeknek a cseppeknek is megvan a saját hivatásuk, mert Isten Végtelen akarata ezt így rendelte. Éppen ezt mondhatnám Amerikáról is. Az a rengeteg embercsepp, amely az egész Világból össze­verődik, éppen úgy megfér egymással] ott, mint a vízcseppek. A szorgalmukkal és munkásságukkal oly nagyra terjesztették és fejlesztették Amerikát, amilyenre a történelemben kevés példa van. De nemcsak naggyá és gazdaggá lett általuk az ország, hanem ők, a bevándorlottak is módosak és gazdagok lettek. Igaz, hogy Amerikában kemé­nyen kel! dolgozni, de hogy mit dolgozik valaki, az mellékes. Fő, hogy dolgozzon. Utitársam megint felemelte fejét, rámnézett — s túlvilági hangon, szinte nyögve csak ezt mondta — igen !... Sokáig hallgattunk. Majd én törtem meg a csöndet. Föl a fejjel, hadnagy úr! Nem ön az első, aki így járt ! Egy reménye mindig kell, hogy legyen — az Isten, aki mindnyájunk sorsát intézi és akinek Végtelen akarata intézi még a vízcseppek sorsát is Az nem feledkezik meg az emberről se ! Ön bizalommal volt hozzám. Talán tudnék valamit tanácsolni, aminek hasznát veheti ! Először is kérem, ígérje meg, hogy nem iszik szeszes italt többet. Még akkor se, ha ez nagyon nehezére esnék is!... ígérem... hangzott bágyadt hangon. Az­után — talán ezt most legfájóbb lesz — vesse le ezt az aranysujtásos — uniformist és öltsön civil­ruhát. Erre felkapta fejét, rámmeredt. Aztán ide­gesen elkezdte simogatni le és fel egyenruháját. Hosszú hallgatás után fájdalmasan rámnézett. Csak a fejével bólintott — igent. — Tudom, hogy ez nagyon fáj önnek — mon­dám — de ez csak a kezdet kezdete. Innia nem sza­bad, mert sehol se kaphat munkát Amerikában, ha megtudják, hogy iszik! Ami az egyenruhát illeti, az csak kellemetlenségeket okozna önnek és kárörvendést másoknak, hogy ön is a kivándor­lókhoz tartozik... Aztán pár nap múlva talán lesz tervem is... úgy, hogy önt állásba segítem New- Yorkban. Azt hiszem, sikerül is ! Utitársam a meghatottságtól szólni se tudott. Csak nehezen ennyit mondott : Köszönöm! Én pedig visszatértem kabinomba egy kis délutáni sziesztára. (Folytatjuk.) Pincéregyetem Csikágóban. Lloyd Rex, volt pincér, aki egy örökség révén többszörös milliomos lett, elhatározta, hogy pincéregyetemet alapít Csikágóban. Ez a pincéregyetem abban különbözik majd a már meglévő pincériskoláktól, hogy igen alapos és tudományos jellegű lesz. Minden pincér, aki elvégezte ezt az egyetemet, tisztában lesz a táp­lálkozástan alapelemeivel és a főzési vegyészettel. Az egyetemre csak korlátozott számban vesznek fel hallgatókat. A tanulmányi időszak öt évig tart és azt nehéz vizsga fejezi be. Vili. kér. kapitányság. 11.897/935. kih. ITÉLETKIVONAT. A m. kir. áll. rendőrség VIII. kér. kap. r. b. bírája Tivadar Jánosné felcsuti, 42, r. k. korcs- máros, bpesti lakost azért, mert túlkénezett mustot hozott forgalomba, az 1924. évi IX. t.-c. 2. § és az 1924. évi IX. t.-c. 43. § 2. p. alap­ján 10 P pénzbüntetésre, behajthatatlanság ese­tén 1 napi elzárásra ítélte. Kötelezi terheltet, hogy Szabó István fővegyész javára 14 P, dr. Gánthay Béla fogalmazógy. részére 6 P, to­vábbá a vegyvizsgáló intézet részére 8 P vegy- vizsgálati díj megfizetésére és elrendeli az ítélet kivonatának jogerőre emelkedés után terhelt költségére a „Vendéglősök Lapjá“-ban való közzétételét. Budapest, 1935. évi november hó 8-án. Dr. Szigethy s. k. r. fog. rbb. A kivonat hiteléül Berti Ödön Bpest, 1935 XI1/4. s. hiv. tiszt. A nagykátai járás főszolgabírájától. 54. kih. 1935. sz. ITÉLETK IVONAT. Varga András 45 éves, r. kath. nős, korcs- máros, magyar állampolgár, vagyonos, tápió- szelei lakost a vármegyei Alispán úr 3218. kih. 1935. sz. másodfokú jogerős ítéletével az 1924. évi IX. t.-c. 8. §-ának 2. pontjába és az ú. n. t.-c. 16. §-ába ütköző kihágásért, melyet azáltal követett el, hogy korcsmájában egy hordó bor tartalma nem volt megjelölve, továbbá erősen barnatörésű bort hozott forgalomba, a hivatko­zott t.-c. 43. §-ának 2. pontja és 44. §-ának 1. pontja alapján, behajthatatlanság esetén 5 napi elzárásra átváltoztatandó 20 pengő pénzbünte­tésre és 24 pengő 59 fillér eljárási költség meg­fizetésére ítélte és elrendelte a jelen ítéletnek, terhelt költségén való egyszeri hírlapi közzé­tételét. Jogerős és végrehajtható. Nagykáta, 1935 december hó 31. Dr. Cseh Gyula s. k. tb. szolgabíró. Előfizetőinkhez azzal a kéréssel fordulunk, hogy az elő­fizetési díjakat kiadóhivatalunkba be­küldeni szíveskedjenek. Főszerkesztő: DR. KISS ISTVÁN. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Dr. KISS ISTVÁNNÉ. Szent István Portersör a Polgári Serfőzde páratlan sörkülönlegessége ’’Pátria,, Irodalmi Vállalat és Nyomdai R>T. Budapest, IX,, Üllöi.út 25. szám (Köztelek) — 360042 Felelős vezető: Magyary István

Next

/
Oldalképek
Tartalom