Vendéglősök Lapja, 1933 (49. évfolyam, 1-23. szám)
1933-05-05 / 8-9. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1933. május 5. pedig e rendszer bevezetésében, kettős kereset révén, látszólag bizonyos előnyhöz jutna. Ezt a kérdést éppen az tette aktuálissá, hogy néhány kartársunk ezeknek az igazságoknak helytállóságát nem látja be és e rendszer bevezetésével akarná üzleti forgalmát megnövelni, a sikernek igen gyönge kilátása mellett. Érthető a mai viszonyok között, amikor a verseny árrombolása dacára a fogyasztóközönség gazdasági helyzete következtében a vendéglők forgalma napról-napra csökken, a nyílt és burkolt közterhek pedig folytonosan növekednek, hogy mindent megpróbálnak, hogy a kétségbeesett helyzeten segítsenek. Ez azonban nem módja a segítésnek, sőt még jobban aláássa a szakma katasztrofális helyzetét és teszi ezt a mi szerencsétlen speciálisan budapesti menürendszerünkhöz hasonlóan úgy, hogy olyan útra lép, amelyről későbben a munkásságnak elérhető ellenkezés? mellett nincsen visszatérés. Spolarich György és Károly nyilatkozata. Véleményünk ugyanaz, mint Gundel úré. Külföldi és belföldi tapasztalatok alapján megállapítottuk, hogy a százalékos rendszer talán még rosszabb helyzetbe hozhatja a vendéget, azaz hogy költségesebbé tenné az étkezést, mint a borravalórendszer, mert eddig még nem volt arra eset, ahol a százalékos rendszer életben volt, hogy ne fogadott volna el a felszolgáló borravalót, vagy az, aki a százalékot a számlához hozzáütötte. Felfogásunk az, hogy addig, míg az általános helyzet magával egy különösebb javulást nem hoz, a százalékos rendszer bevezetése egyelőre komolyan időszerűtlen. Mészáros Győző nyilatkozata. Álláspontomat e kérdésben, mióta egyáltalán felszínre került, egy jottányival sem változtattam meg, mert e kérdést egyedül és kizárólag a fogyasztóközönség érdekeinek szem előtt tartásával ítéljük meg. Egy olyan rendszert kellene létesíteni, mely a fogyasztóközönség érdekeit szolgálja. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy mindazok a felmerült tervek, melyek a borravalórendszer megszüntetésével új rendszert akarnak bevezetni, fenti körülményt nem szolgálják. A felmerült tervek között a százaléko**endszer, a fixfizetéses rendszer, egy- pincér-renaszer (értve, hogy ugyanaz a pincér, aki kiszolgál, a fizető is egyszersmind), egyik sem felel meg, mert ha fixfizetéses rendszert vennénk alapul, akkor a pincért munkateljesítménye és képességeinek megfelelően díjazni akarnánk, összehasonlítva más ipari szakmák iparossegédeinek fizetett heti béreivel, olyan megterhelést jelentene üzemeinkben, hogy a mai viszonyok mellett, ahol áthárítás lehetősége a publikumra el sem képzelhető, tehát nem valósítható meg. A másik rendszer, mely a pincérségnek vagy a felszolgáló személyzetnek százalékos részesedését jelenti véleményem szerint szintén nem szolgálná a közönség érdekeit, mert tudjuk világszerte, hogy a laikusok által nagyhangúan hirdetett munkarendszer a valóságban úgy fest, hogy a százalékrendszer mellett mindenütt hivatalos értesüléseink alapján élénken virul a borravalózás is, tehát a gyakorlatban ez úgy alakul, hogy a publikum duplán lesz megterhelve. Harmadik eset: Egypincér-rendszer mellett a technikai lebonyolításnak olyan hihetetlen akadályai jelentkeznek, melyek egy üzem folytatását majdnem lehetetlenné teszik. Hogy példával éljek: az a pincér, akinek feladata a vendégek kifogástalan és A cinkotai strandfürdő vendéglője hosszú szerződéssel kiadó. Bővebbet telefonon: 563—99, vagy a helyszínen. ÍRÓGÉPEK és KELLÉKEK Bressán Testvérek aiólillitottóStaS A. 33-6-52 Budapest, VIII., Duyonies-u. 3. A. 33-6-52 Hauer Rezső cukrász Budapest, Vili., Rákóczi út 49. szám Telefonszäm : József 425—04 gyors kiszolgálása, érthető oknál fogva, nem arra fogja a fősúlyt helyezni, hanem elsősorban mindig azon jár a feje, hogy a beszedendő pénzek rá nézve a legelőnyösebben jussanak a kezeihez, mert csak gyakorlott vendéglős és kávés tudja azt, hogy mit jelent egy üzletben, mikor a vendég türelmetlen- kedően fizetni akar és ugyanebben az időpontban a fizetést is teljesítő felszolgáló pincér éppen a konyhában van. Fel tudnék még számtalan okot és esetet hozni, mely bizonyítani tudná, hogy mindezen felmerült eszmék és ideák csak laikusok agyában születhettek meg és mert azok, akik ismerik elsősorban a magyar közönség borravalózási hajlamát, másodsorban azt, aki e szakmát ismeri és megtanulta, az tudja, hogy egy olyan szakmában, ahol a fő súly a személyes szolgáltatáson alapszik, a vendégnek eminens érdeke, hogy a borravaló adásával buzdítsa és serkentse azt, akinek a szolgálatát igénybe akarja venni. Semmi körülmények között sem találom a mai leromlott gazdasági viszonyokat alkalmasaknak arra, hogy e kérdés megoldásával a jelen pillanatban foglalkozhatnánk. Ipari szesz borpincében nem tartható. Borellenőrzési szemle alkalmával korcsmái üzlethez tartozó borpincében, egy vashordóban körülbelül 10 liter ipari szeszt találtak. A korcsmáros ellen kihágási eljárás indult. A megtartott tárgyaláson terhelt azzal védekezett, hogy neki a m. kir. pénzügyigazgatóság engedélyt adott arra, hogy pincéjében szeszt tarthasson* kihágást tehát nem követett el. A részére kiadott korlátlan kimérési engedély utolsó bekezdése ugyanis akként szólt, hogy : ,,A kimérésre szánt italkészletek a következő helyiségben, úgymint az üzletben és az ahhoz tartozó pincében tartandók.“ Az elsőfokú bíróság a megállapított ténymegállapítás alapján bűnösnek mondotta ki terheltet ,,ipari szesznek borpincében tartása“ miatt s az 1924 : X. t.-c. 43. § 8. p. (Bt. n. 22. §) és a 44. §-a alapján 30 pengő pénzbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság a terhelt által megfellebbezett ítéletet, figyelemmel az 1929 : X. t.-c. — bortörvénynovella — 22. §-ának azon világos rendelMit kell tennünk nekünk, vendéglősöknek ma, amikor az egész világ autarchiára rendezkedett be, amikor a munka- nélküliségnek egyre növekvő milliói megtizedelték a fogyasztók számát Honolulutól Tiencsinig, amikor minden állam a csőddel kacérkodik, minden mérleg passzív. Új adók, új kávévám — újabb fogyasztócsökkenés. Örök circulus vitiosus . . . Mit kell tennünk nekünk, vendéglősöknek, akik még megmaradtunk az ötéves állásharcból ? Mit kell tennünk és mit várhatunk ? Vannak, akik meg vannak győződve róla, hogy ,,a javulás nem késhet“, vannak, akik a borfogyasztási adó törlését vagy csökkentését várják, vannak, akiket egy inflációs spekuláció tartott vissza a múlt negyedben attól, hogy helyiségüket felmondják, sőt vannak modernek, akik a világmegváltó technokráciától várják a 700 liter-atmoszféra és 100 bécsiszelet „lózungot“. Ezek az optimisták, akik majd a jövő hónapban eladják feleségük megmaradt 10 hold szántóját Somogybán, hogy „mobilak“ legyenek és hogy a tavalyi hervadt kerti székeket újrafestessék. Ezek a lila szemüvegű optimisták, akik hisznek és várnak egy hatalmas közgazdasági megváltót, aki majd a váltóikat ezerdollárosokká, a lyukas hangli- kat aranybrokáttá varázsolja. De hagyjuk a dicstelen akasztófahumort! Nézzük csak, hogy üzletünket mivel indíthatnánk be, mivel javíthatnánk ? Kétségtelen, hogy az üzletmenetben hiba van, hibák, amelyeken mi nem segíthetünk, mert azok a mai gazdasági élet hibái, de találni fogunk olyanokat is, amelyeket csak sajátmagunk orvosolhatunk. Be kell látnunk végre, hogy rajtunk sem a kormány, sem Allah nem fog segíteni, egyedül csak Őfelsége a vendég — a mindennapi vendég ! Vendég azonban nincsen ... Ez kétségtelenül igaz, de az is igaz, hogy százezrek és százezrek vannak az országban, akik nem járnak vendéglőbe, pedig erre megvolna a módjuk és hajlandóságuk. Ha már most ennek okait akarjuk kutatni, el kell felejtenünk, hogy vendéglősök vagyunk, el kell felejtenünk a napi üzletbér, a villanyszámla stb. jelentős tételeit és bele kell illeszkednünk a vendég, illetve a távolmaradó vendég gondolkodásába. A múltban a vendéglő fogalmával szoros kapcsolatban volt a kiruccanás fogalma. Egy-egy ilyen kiruccanás nagy „kasszavágást“ jelentett a házkezésére, hogy kihágást követ el az, aki a borok kezelésére vagy raktározására szolgáló helyiségbe cukrot vagy ipari szeszt bevisz, vagy ott raktáron tart, helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen nemcsak terhelt, hanem a szakképviselő is fellebbezést jelentettek be, mert a pénzügyi hatóság azon előbb említett rendelkezése, hogy az italkészletek az üzletben és az ehhez tartozó pincében tartandók, ellentétes az 1924. évi IX. t.-c.-nek az 1929. évi X. t.-c.-kel módosított 14. §-ával. A m. kir. belügyminisztériumban szervezett Kihágási Tanács 3946/1932. kih. számú ítéletében a másodfokú ítéletet helybenhagyta. A büntetés végrehajtását azonban, minthogy attól terhelt jövőbeli magatartására kedvező hatás várható, egyévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet ekként jogerős. Henckel Lajos dr. rendőrfőtanácsos. tartásra. Két-három ilyen jó vendég fedezte az üzlet egyheti rezsijét, de egy ilyen kiruccanó vendégnek feltétlenül el is ment a kedve jóidőre a házonkívüli vacsorától. Egyszerűen úgy fejezhetnők ki ezt a tünetet, hogy a régi „jó“ vendégeinknek indokolatlan zseb-katzenjammerjuk van. „Jó vendég ?“ Régen az volt a „jó“ vendég, ma pedig az, akit minden héten üzletünkben látunk, aki feleségével együtt sem költ 3—4 pengőnél többet. Ha vidéki kartársaink nem is, de a fővárosiak bizonyosan ismerik a mai Pest divatos kisvendéglőjét. Míg tavaly konzervatív vezetés mellett napi egynéhány véletlenül bevetődött ebéd-vendég fedezte egy ilyen vendéglő, sajnos, elég nagy napi kiadásait, addig ma, észszerűen átszervezett vezetés mellett ugyanannyi állandó vendége van. A vezetés szakított a napi 25-féle húsétellel, amelynek labirintusában a vendég különben is tanácstalan volt, így képes azután a vendéglős jobbat, lényegesen olcsóbban adni. Ne felejtsük el, hogy ma a vendéget nemcsak kiszolgálni kell, hanem első pillanatra meg kell őt lélektanilag bírálni és ennek alapján őt úgy kezelni, hogy valami — akár öntudatlanul is — visszahúzza hozzánk. Ma már nem merülhet ki az üzletvezetés abban, hogy a tulajdonos időnként az asztalsort körüljárva, mély meghajlással üdvözli vendégeit, hanem megkell érleltetni e a vendégben azt a tudatot, hogy otthoni vacsorája nem ízletesebb és nem olcsóbb, mint a mi főztünk. vendéglő, kávéház cukrászda, lugas céljára virágtartóval, díszlaka- tos-munka, olcsón eladó. Grünwald Bernát, Visegrádi-u. 33. A vendéglős első lépése tehát a boldogulás felé a vendég előítéleteinek az eloszlatása helyes üzleti politikával, másodsorban a munkatársak, vagyis a személyzetnek a mai viszonyoknak megfelelő kioktatása és nem utolsó sorban az anyag helyes beszerzése, felhasználása és elkészítése. Sokan közülünk azt fogják mondani, hogy „én ezeket húszéves gyakorlatom alatt már régen megemésztettem“, pedig tévedünk, mert hogy csak egy példát említsünk, a helytelen kezelés, illetve elkészítés folytán a kávénál egyedül 35%-os veszteség éri a vendéglőst. De erről legközelebb ! K. A. TERRASZKERITÉS
