Vendéglősök Lapja, 1933 (49. évfolyam, 1-23. szám)
1933-05-05 / 8-9. szám
XXXXIX. ÉVFOLYAM 8—9. SZÁM 193». MÁJUS 5 (YEHDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPARI ÉS KÖZOAZDASAGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengrő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ otOrcít Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Teleíonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL, DÉLUTÁN 1 ÓRÁIG Borravaló vagy százalék. Az utóbbi időkben mind nagyobb hullámokat ver az évek óta fel-felbukkanó terv, hogy a szállodákban, vendéglőkben, kávéházakban meg kell változtatni a borravalórendszert és át kell térni — külföldi mintára — a százalékos rendszerre. Szaktársaink előtt fölösleges magyaráznunk ezt a rendszert, mely abból áll, hogy a számlához hozzácsapnak bizonyos — például 10 — százalékot és ezt osztják ki borravaló fejében a személyzet között. A tervnek vannak a szakmában lelkes hívei, de még többen határozott ellenzői. Az új rendszer pártolói hivatkoznak a külföldre, ahol már régen be van vezetve ez a rendszer és nagyszerűen bevált, a másik párt pedig amellett kardoskodik, hogy ez a rendszer már a külföldön is csődöt mondott, megcsömör- löttek tőle és szeretnének visszatérni a borravalóhoz. A vita mind hevesebb lesz, már a napisajtóban is egyre-másra jelennek meg cikkek pro és kontra — legutóbb a Budapesti Hírlapban olvastunk egy éles támadó cikket a terv ellenzői ellen —, már a fogyasztóközönség is pártokra szakad, mind hevesebb agitáció indul a kérdés körül s ma-holnap odajutunk, hogy oly elkeseredetten állunk egymással szemben, mint Amerikában a szárazak és nedvesek állottak. Hogy kinek van igaza, azt most nem kutatjuk. Nekünk mint szakmabeli újságíróknak az a kötelességünk, hogy olvasóink elé tárjuk a két rendszer vezéreinek véleményét és argumentációit, vonja le mindenki belőlük a maga következtetését és majd ha elérkezik a döntő pillanat, amikor szavukat latba kell vetni, tegyék azt legjobb belátásuk szerint. Alább adjuk szakmánk néhány köztiszteletben álló vezérférfiának véleményét a kérdésről, így Gundel Károly, a Szent Gellért-szálló nagyvendéglőse, Tarján Vilmos és Zoltán Béla, a New-York Kávéház R.-T. igazgatói, Spolarich Károly és György, a Spolarich György és Fiai R.-T. nagyvendéglő és nagykávéház főnökei, végül Mészáros Győző, a Központi (Central) Kávéház tulajdonosának véleményét. Tarján Vilmos nyilatkozata. Évek óta folytatok harcot a százalékos borravalórendszer megvalósítása érdekében. Elsősorban az ipartestületben, nem egyszer a sajtóban is. Még néhány év előtt a pincéreknek egy vezérkívánságuk volt a százalékos borravaló bevezetése, de a Vendéglősök Ipartestülete vezérei, akiket erre nézve tavaly is, az idén is megkérdeztem, hogy óhajtják-e, előttem érthetetlen és megmagyarázhatatlan okokból egyhangúlag azt a kívánságukat fejezték ki, hogy maradjon fenn továbbra is a borravalórendszer. Szerintem úgy a közönségnek, mint a pincérmunkásságnak egyforma érdeke a százalékos rendszer bevezetése. Csodálatos, hogy amíg Nyugat- Európa majdnem minden államában, egyes államokban törvényhozásilag is, a százalékos rendszer van bevezetve, nálunk úgy a munkaadók, mint a munkások vonakodnak tőle. A közönség bizonyára kívánja és főként a külföldiek óhajtják s amikor az idegenforgalom fokozását célozzuk, aminek érdekében feltétlenül meg kellene csinálni a százalékos rendszert, akkor a külföldiek kénytelenek néha ámulva tudomásul venni, hogy a borravalórendszer nem százalékos. Bántja, bosszantja őket ez a helyzet, de nem csak őket, hanem a belföldi közönséget is, mert minden fizetségnél a kávéházban vagy vendéglőben egy kellemetlen problémát kell lebonyolítani : mennyit adjon borravaló címén ? Sajnos, a vendéglői és kávéházi szakma vezető emberei között majdnem egyedül állok a százalékos borravaló ügyében és én egyedül azért nem forszírozom a saját üzemeimben a százalékos rendszer bevezetését, mert úgyszólván egyedül állva, nem bízom a sikerében. Ám a munkaadók és munkások hiába vonakodnak a kérdésnek közkívánat szerint való megoldásától, előbb, vagy utóbb, amikor a helyzet kényszerűségéből kifolyólag nem lehet többé majd akadályokat gördíteni ellene, meg fog valósulni általánosan mind a két szakmában a százalékos, rendszer. Zoltán Béla nyilatkozata. Ideje volna már a százalékos rendszer bevezetésének nálunk is éppen úgy, mint a nyugati államokban, azonban azzal a feltétellel, hogy ugyanaz a pincér, aki kiszolgál, legyen a fizető is egyúttal, így a 10%. borravaló egy kiszolgáló pincérnek teljesen elegendő lenne, míg jelenleg három részre oszlik el, illetve három pincérnek fizet a vendég borravalót. Gundel Károly nyilatkozata. A százalékos borravaló nem érdeke sem a vendégnek, sem a pincérnek. A vendégnek azért nem, mert tapasztalatból tudjuk, hogy ahol be van vezetve ez a százalékos rendszer, nem áll meg mellette a mi nobilis közönségünk, hanem azon felül is ad borravalót, a személyzetnek pedig, mert ha mégsem kap a közönség egy részétől borravalót, akkor abból a százalékból alig jut egynek-egynek valami. Az első esetre eklatáns példa a következő : 13—14 év előtt a fodrásziparban tarifaemelést kértek, amit engedélyeztek is, de csak oly feltétellel, hogy a bevételnek 20%-át a személyzetnek juttatják. Ma is megkapják ezt borravalómegváltás címén, amit azonban a közönség rég elfelejtett és ma is úgy adja a borravalót, mint addig adta. De a vendéglősszakmában is megcsináltuk már ennek a formáját, mert a Károlyi-forradalom és a kommunisták idejében volt már ilyen kötelező százalékos rendszer, sőt egy ideig a kommün alatt fixfizetéses rendszer volt. Mindkét időszakban az volt a helyzet, hogy aki megfelelő kiszolgálásban akart részesülni, akár borravaló, akár ajándék formájában külön jutalmazta a kiszolgáló előzékenységét. A százalékos rendszer hívei szeretnek külföldi példákra hivatkozni. A külföldi szakemberek, akikkel e kérdésben évtizedeken át beszéltem, kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy úgy a közönség, mint maguk érdekében szeretnének visszatérni a borravalórendszerhez, mert kiábrándultak ők is, a közönség is a százalékos rendszerből. Hivatkozhatom idehaza is a vasúti étkezőkocsikban dívó százalékos rendszerre, ahol egy idő óta a számlához hozzáadják a 10%-ot, de a közönség ezenfelül majd minden esetben külön borravalót is ad. Ezzel tehát nem válik a vendéglői kiszolgálat olcsóbbá, hanem inkább drágábbá, ami nem kívánatos a vendég szempontjából, de éppen annyira nem kívánatos, hogy a pincér keresete ne attól függjön, mennyire előzékeny, gyors és szolgálatkész, hanem tisztán attól, hogy igyekezni fog vendégét minél drágább ételek fogyasztására bírni, hogy annál nagyobb százalék-borravalóhoz jusson. Ez látszólag a vendéglősnek is érdeke volna, de csak látszólag, mert a jó vendéglős nem akarja a fogyasztás mértékét a vendég szándékán felül emelni, hanem azt akarja a vendégnek eladni, amit az nála fogyasztani kíván, függetlenül attól, olcsó-e avagy drága az az étel, mert csak így nyerheti el vendégének elégedettségét és számíthat arra, hogy hozzá visszatér. Mindezekből folyik, hogy ez a rendszer nem válnék a vendég javára, tehát csökkentené a vendéglő forgalmát, ami végeredményben csökkentené annak az éttermi személyzetnek a jövedelmét is, amelyik Popper Mór és Lipút r.-t., bornagykereskedés Telefons 48-4-62 Bnadap@St-K5báll^a9 Előd UGCa 8a szám« Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
