Vendéglősök Lapja, 1933 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1933-01-05 / 1. szám

1933. JANUÁR 5 VXVVIV. ÉVFOLYXM 1. SZÁM 9 99 II (VEIÍDÉ6LŐ-, SZÁLLÓ-, KáTÉSIPABI ÉS KOZ«AZDASA«I SZAKLAP) mmmmmmmmmmmmmmmmBmmmamtmmmmmmaaKaammziBmm M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-éh és 20-án Előfizetési dij félévre ÍO pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 filler, hirdetési oldalon 40 fillér liasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ «TAROT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX-, VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT » ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« n Az új esztendő boldogságához igazán nem elég az a sok jókívánság, amellyel ilyentájban eláraszt­ják egymást a jóakaratú emberek. És nem elég a cselekedet sem. Szerencse is kell hozzá, azt sehol jobban nem láthatja be senki, mint a mi szakmáinkban. Hiszen hányán vannak emberek a mi soraink között, akik ugyanannyira szor­galmasak voltak, mint szerencsésebb ver­senytársaik. Hányán vannak, akik a szakértelemben igazán előljártak mindig és iskolába j árhattak volna hozzá j uk azok, akik őket a közönségfogásban és egyéb üzleti eredményekben túlszárnyalták. Nem, az ember nem tudja meghatározni, hogy mi kell a boldoguláshoz és jól is van így. Mert ha tudná, akkor talán a legértékesebb embereknek be kellene lát- niok, hogy ők ugyan nem vihetik sokra az életben és akkor nem igen lenne kedvük akkora agilitáshoz és munkás­sághoz, hogy a többiek eredményes pél­dát vehessenek róluk. Reánk, vendéglősökre és korcsmárosokra az új, felére apasztott boritaladó valami kellemes ígéretet hoz ebben az 1933. esztendőben ! Bár az adóhiva­talok előre is tisztázottnak látják az eredményt, azt, hogy ezentúl minden borkimérőnek, vendéglősnek és korcsmárosnak gyöngyélete lesz, mi ezt nem vesszük mégsem bebizonyított igazságnak és kényszerűség­nek. Sajnos, a mai nyomorúságos helyzet annyi mindenféle dologból alakult ki, hogy egyetlen orvos­ság nem is elég ellene, különösen akkor nem, hogyha az amúgy is csak félrendszabály. Mert legyünk őszinték, még a felére ejtett bor- italadóról sem bizonyos, hogy elbírja az egyre szegé­nyedő ország ? Semmi esetre sem lehet úgy orvosolni nálunk a helyzetet, hogy mindig fél lépéssel haladjunk az előrerohanó bajok után. A magyar vendéglős, korcsmáros- és italmérőipar ezerszer kísérelte meg annak a megmagyarázását illetékes helyen, hogy a magyar borfogyasztást csak a belső fogyasztók anyagi nehézségeinek a lehető legnagyobbfokú meg­| szüntetése mozdíthatja elő. Szóval, tiltakozott előre a félrendszabály ellen. Hiszen a felére redukált borfogyasztási adó is igen tekintélyes mértékben drágítja meg a bort! És, ami be is bizonyult, nem állott be olcsóbbodás a félrendszabály kezdete után. Itt csak alapos és testbevágó nagy operáció segíthet igazában, az, ha még ebben az évben sikerül kivívni a boritaladó teljes eltörlését! Nagyon különösen hat ebben a küzdelemben egyes szaklapoknak és orgánumoknak az az állásfoglalása, hogy a bor védelmében támadásokat intéznek a sör ellen. Ez nemcsak hogy alapos túllövés a célon, hanem azonfelül veszedelmes precedens is. Hiszen semmivel több jogcím nincs arra, hogy a boritaladót eltöröltessük, mint arra, hogy a sör után se kelljen adót fizetni! Már pedig újabban egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a sör nagyobb adózását sürgetik és azt szeretnék, ha a kormány a sörön hozná be azokat a kasszái hiányokat, amelyeket elszenved­nek a boritaladó -eddigi élvezői a felére redukált adózás új rendszerében ! Nekünk ennek a gondolatszörnyetegnek még az árnyképe ellen is küzdenünk kell. Nem lehetnek kedvezményezett szeszfajtáink, mert hiszen akkor minden jogalapot kirúgunk magunk alól ! Nekünk nem kell sem a söradó, sem pedig a boradó, nekünk az az álláspontunk, hogy mindenfajta fogyasztási adó igazságtalanság és ezért megszüntetendő azon­nal, a legradikálisabb módon ! De nemcsak a bor- és söradó kérdésétől függ a mi jó új esztendőnk! Hiszen annyiféle adó sanyargatja éppen a mi szakmáinkat, hogy ezzel tartjuk a leg­több fajú adófizetés szomorú rekordját Magyar- országon ! Már pedig ehhez a rekordhoz igazán nincsen semmi kedvünk ! Az italmérési illeték föl­emelése ellen is meg kell indulnia a leghevesebb harc­nak közöttünk, mert hiszen főleg ez nyomorított meg a múlt esztendőben ! És se szeri, se száma annak, ami még a tennivelónk csak a nagy küzdelmek és viaskodások terén ! Az engedélyek revíziója is nagyon gyanúsan hangzó fenyegetése ennek az esztendőnek. Nem, nem lehet jó semmi külső belenyúlás egy szakmának a fejlődésébe és az életébe még akkor sem, ha az a legtiszteletreméltóbb célokból történik ! Hagyni kell a szakmáinkat a magunk útján, majd kiselejteződnek belőle az oda nem való elemek egé­szen más úton, nem revízióval és egyéb rossz illatú ügyekkel, amelyek tele vannak már messziről is protekció és vesztegetési lehetőségek szagával! Mert a pajtáskodás is csak egy fajtája a megvesztegetés­nek, az is jogtalan előnyjuttatás valaki részére — azért az előnyért, amit a pajtásság jelent mind a két félnek ! És így tovább. Még rágondolni is rossz a lehetőségekre ! A kontárok elleni küzdelem nem kis sikereket ért el az elmúlt esztendőben. Reméljük, a jövőben is így halad tovább a tisztulás útja. Örvendünk a hazárd klubok bezáratásának is. Kezdetnek ez is valami, hiszen azok is meg nem engedett konkurrenseink voltak éppen a hazárdjátékok előnyét adva a ven­dégeiknek ! Mi ezt nem tehettük ! Csak tovább ezen az úton ! Mert ha egy-két hazárd klubot mégis meg­tűrnek, akkor eben gubát cserélünk. Egynek sem szabad megmaradnia ! Dolog tehát lesz bőven a vezetőink számára, csak győzzék. A diadal reményében kívánjunk hát egy­másnak boldog újesztendőt, jobbat, szebbet, mint az elmúlt volt! R. F. Meddig tarthat nyitva az őstermelő? őstermelő jogcím alapján engedélyezett korlátolt borkimérések nyitvatartásának korlátozása» A „ Vendéglősök Lapja" számára írta: dr. Ménekéi Lajos r. főtanácsos. Pénzügyi hatóságaink a magyar bortermelőknek panaszaira úgynevezett őstermelői korlátolt kimérési engedélyeket adtak ki. Az ilyen alapon engedélyezett borkimérők, minthogy zárórájuk külön rendelettel szabályozást nem nyert, eddig hétköznapokon este 8 órán, vasárnapokon pedig délelőtt 9 órán túl is nyitva tartották üzleteiket. A zárvatartás kérdésében fennállott jogbizony­talanságnak a m. kir. belügyminiszter 1932. évi december 9-én 3647/1937. kih. szám alatt hozott határozatával vetett véget, mely döntésnek a követ­kező konkrét eset szolgált alapjául. B. N. budapesti lakos, aki X. kerületi borkiméré­sében őstermelői korlátolt kimérési engedély alapján kizárólag saját termésű borok árúsításával foglalkozik. 1932 ápr. 17-én, vasárnapi napon utcára nyíló üzlet- helyiségét este 8 óráig tartotta nyitva s abból a rendőr figyelmeztetése ellenére is utcán át bort szolgált ki. Popper Mór és Lipól r.-t„ bornagykereskedés Telefoni József 359-78 BudapSSt^KŐbáliyaj Előd UCCa 8. szám. Alapfttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom