Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-08-20 / 16. szám
XXXXATII. ÉVFOLYAM IC. SZÁM 1033. AUGUSZTUS 30 (VEKDÉC!LŐ>, SZÁLLÓ', KAVÉSIPAKI ÉS KÖZOAZDASÁGI SZAKLAP) mi min női .........mi mii iiiiibiiimiiiiiim. ■»■■■■■! iiT-wriiMr'riTíiir M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ «YOBHV Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ŐIIÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG Nincs jogunk arra, hogy kételkedjünk a legfelsőbb helyek szavaiban, amelyek a Vendéglősök Lapjának hasábjain ismételten biztosították a vendéglősöket a jóindulatukról és az igazságérzetükről. Legutóbb a szik- vízrendelet ügyében mondották a legfelsőbb felelős helyen, hogy a vendéglősök érdekeit meg kell és meg is fogják védelmezni, mert hiszen a legnagyobb jóindulattal vannak irántuk és teljesen méltányolják a nagy közgazdasági és közélelmezési feladatot, amelyet páratlan áldozatkészséggel és ügyességgel oldanak meg. Kétségtelen, hogy ezúttal a vendéglősi, korcsmárosi és kimérői karnak az érdeke azonos a nagyközönség érdekeivel is. Ez sokszorozza a mi fellépésünk hatását és erejét. Azonban ettől függetlenül is jól esett hallanunk és tudomásul vennünk, hogy a jelenlegi kormánynak egészen más a felfogása a vendéglősökkel és a korcsmárosokkal szemben, mint volt az előbbieknek. Nem nehéz ugyanis visszaemlékezni az előző kormány egyik miniszteri kijelentésére, amely szerint a borfogyasztási adó csökkentésének a legfőbb akadálya az, hogy a vendéglősi és kimérői karnak lesz belőle a legtöbb haszna. Akkor tehát annyira nem állott kegyben a vendéglősi kar és a kimérők társadalmi rétege odafent, hogy inkább elállottak egy egyébként mindenben üdvösnek látszó reformgondolattól, csakhogy ne jusson a haszonból a mi szakmáinknak is. Mondhatjuk, nagy és örvendetes haladást tapasztalunk, bár be kell vallanunk, sokkal természetesebbnek és magától értetőbbnek látjuk ennek a kormányzatnak a felfogását a mi szakmáinkról, mint az előzőét. Nem tévesztheti meg a vendéglősi és kimérői kart az a dolog, hogy- egyes vezető vagy a társadalmi életben is szerepet játszó egyéniségeit megkülönböztetett tisztelettel vagy szeretettel veszik körül. Egy Bandi temetésén a társadalom kiválóságai vonulnak a tömegek között, de ez nem a vendéglősnek szól, sajnos, hanem a politikai és társadalmi vezetőembernek. Egy Gundelnak szívesen a barátai azok, akik bizony egyébként nem igen szoktak a mi szakmánkból gyűjtögetni barátokat. És így tovább. Sajnos, nem a szakmának, a munkának a megbecsülése ez, hanem az egyetlen személynek, aki egyéni kiválóságaival tett szert erre. Nagyon, de nagyon sok mindennek kell még addig történnie, hogy a mi szakmáink elfoglalják a társadalom megbecsülésében és méltánylásában azt a helyet, amely megilleti egyéneinek a tudása, munkája és eredményei miatt. Nagyon nagyot kell változnia a háború utáni világnak. És nem kis örömünkre szolgál, hogy ez a változás megkezdődött, a folyamat megindult, amint a kereskedelemügyi minisztérium vezetőköreinek a nyilatkozata is bizonyíték erre. Ha nem vesszük úgy a dolgot, hogy ez a megbecsülés különben hasznot is jelenthet nekünk, akkor is nagyon fontos dolog. Nem kell mindennek az anyagi részét tekintenünk. De már nagyon is a szívünkön volt az utóbbi éveknek a vendéglősökkel szemben megnyilvánult nemcsak figyelembe nem vevő, hanem gyűlölködő hangulata is. Elvégre nem minden szakmánkbeli borhamisító és árdrágító. Itt nem akarjuk az ítéletekkel kapcsolatos anomáliákat újból és újból szóvá tenni, hiszen az idő nem arra való és úgyis tudjuk, hogy hiába lesz még ezúttal a szavunk. Csak arra célzunk, hogy még a mai mentalitás keretében sem lehet hibákat találni minden szakmabeliben, ha a közvélemény és a sajtó kissé túlságos egyhangúsággal kezeli is az embereinket. Úgy látszik, megvolt a sajnálatos haszna a szakmáink katasztrófájának az általános gazdasági válságban. Végre is a gazdasági válság törvényszerűsége a legélesebben azokat a szakmákat sújtotta és sújtja, amelyeknek nincsen lehetőségük arra, hogy a nagy leromlást valami meg nem engedett eszközzel megkerüljék. A vendéglős és korcsmárosi táborban rettentő pusztítást végzett a válság és szomorúan bizonyította, hogy a legnemesebb ipari és kereskedelmi fegyverekkel küzdöttünk mindvégig, hiszen a tolvajok és csalók tábora nem szenved a gazdasági leromláskor, az mindig talál magának kárpótlást. Ne higyjék, hogy túlzott érzékenység az, amely a szakmáink megbecsülésének a hiányosságaira anynyira ügyelt eddig és most nagy elégtétellel állapítja meg a javulást. Ez csak a szükséges szakmai önérzet, semmi más. A kormány megkülönböztetett jóindulatát megköszönjük és várjuk, minő eredményekre lesz képes.. Készséggel elismerjük, hogy már maga a kijelentés is nagy haladás a mi számunkra. Nem szabad újból csalódnunk, igazunkon kívül már ragaszkodnunk kell a szakmai megbecsültetésiinkhöz is ezentúl — nem adhatjuk fel a meglepetésszerűen kivívott eredményt. Sípos József. A vasúti vendéglők nyitása és zárása. A nyilvános étkező és szórakozó helyiségek zárórájának újabb megállapítása tárgyában 1922. évi január hó 21-én 9600/B. M. szám alatt kiadott és a Budapesti Közlöny 1922. évi 18. számában közzétett rendelet 1. szakaszának második bekezdése értelmében a nyilvános étkezőhelyiségek záróráját megállapító rendelkezés nem vonatkozik a vasúti vendéglőkre, ha nyitvatartásukat az utazóközönség érdekei megkívánják. E rendelkezésből következik, hogy a vasúti vendéglők, amennyiben az utazóközönség érdekei azt megkívánják, akár állandóan is nyitva tarthatók. Figyelemmel arra, hogy a 94.537/1921. K. M. számú rendelet 13. szakasza nem tartalmaz olyirányú rendelkezést, amely a vendéglőknek munkaszüneti napokon való nyitvatartási idővel szemben korlátozná, nincsen akadálya annak, hogy valaki a vasúti vendéglőjét, az utazóközönség érdekeinek figyelembevételével, vasárnapokon reggeli öt órakor nyissa ki. Az államrendőrség fővárosi főkapitányi hivatala több év óta nem engedi meg a vendéglőknek vasárnapokon reggeli hét óra előtt való nyitását azért, hogy érvényt szerezzen a 94.537/1921. K. M. számú rendelet 6. szakaszának második bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, mely szerint bormustot, gyümölcsbort, sört és szeszt nem tartalmazó üdítő italokat vendéglőkben és korcsmákban munkaszüneti napokon- csak reggeli hét órától kezdve szabad árúsítani és kiszolgáltatni. Az égetett szeszesitalok munkaszüneti napokon való forgalombahozatalát korlátozó rendelkezések alól, valamint a 94.537/1921. K. M. számú rendelet 6. szakaszának második bekezdésében foglalt tilalom megtartása alól felmentés nem adható. (100.536/1929. K. M.) Az ipartestületi tagdíj köztartozás. Érdekes elvi jelentőségű ügyben hangzott el bírói ítélet. Ezentúl az ipartestületi tagdíjat köztartozásnak kell tekinteni, ami azt jelenti, hogy az esetben, ha az adós lakásán történik a foglalás, az igénypernek helye nincs Popper Mór és Lipút r.-L, bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alaplttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A M. KIR. KÖZPONTI ST AT! SZTIK AI
