Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-07-20 / 14. szám
XWWIII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1033. JÍ LIIS 30 (VEIDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KAVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁ«! SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengő Hirdetési <líj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér liasábmilliméterenkint nBHBBBBanHHHHanaanBaswai ALAPÍTOTTA : IHÁSZ GTÖKGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Teleíonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÍK: DÉLELŐTT O ÓRATŐL DÉLCTÍA 3 Ő1CÁIO Járványszerűen szaporodik megint az öngyilkosságok száma szakmánkban. A viszonyok nem lettek az eddigieknél rosszabbak, hiszen nem is lehettek, a mi idegeink azonban sokkal, de sokkal rosszabbak lettek és most is romlanak még nap-nap után ! Ugyan miért nem lehet más megoldást találni valami szakmánkbelinek az ellen, hogy rosszul megy neki az üzlete, mint az ön- gyilkosságot ? Kifizeti ezzel a hitelezőit ? Segít a családján, a szerettein ? Vagy mondjuk, tisztességben viszi sírba azt a nevet, amelyet addig mocsoktalanul megtartott a nehéz viszonyok között ? Vegyük csak sorra a lehetőségeket és a babonákat, amelyeknek az áldozatai azok, akik most az öngyilkosok listájára kerülnek. Kétségtelen, hogy tisztán lehet látni a csődbejutásnak, esetleges fizetésképtelenségnek a következményeit. Igen, ez a vagyoni leromlás talán az egész élet munkájának, eredményeinek a megsemmisülését jelentheti. De ki meri azt mondani, higy nincsen új talpraállás ? Ki lehet bizonyos abban, hogy soha nem fog látni megint jobb napokat, ahogy látott eddig ? Csak egy, az, aki önkezével vet véget az életének és vele a jobb napok lehetőségeinek . Elhisszük, hogy fárasztó a küzdelem, különösen bizonyos korban, vagy bizonyos gondolkozás mellett, amely minden embernél más és más korban következik be. Bizony szívesen hagyná abba az ember a dolgot, ha nem kellene tovább is küzködnie. De azzal az energiával és elhatározással, amely okvetlen szükséges o’.yan ferde és elhibázott gondolathoz, aminő az élet elvetése, azzal már egészen újra is lehetne kezdeni az életet és vele az új föllendülést! Mi semmisül meg az anyagi tönkrejutással ? A tudás ? A szorgalom ? Egyik sem, mert ez minden embernek az elpusztíthatatlan tulajdona. Csak a vagyont viheti széjjel a csőd, meg az összeomlás, azt, amit úgyis csak úgy szerzett meg az ember szerencsével és a saját képességeivel ! És éppen ez az, amire nem fordítanak elég gondot azok, akik öngyilkossági tervekkel foglalkoznak a bajok súlya alatt! Nem gondolják végig az addigi életüket, amely minden szónál hangosabban tudna beszélni, ha' megkérdeznék a döntő pillanatban. Hiszen, ahogy eddig sikerült, éppen úgy sikerülhet még egyszer, még kétszer, még sokszor is! A véletlen csak nagyon kis adagot hoz az ember életébe a lehetőségekből. És a jövőben is, éppen úgy meghozhatja a lehetőségeket! Akik örökölt, vagy hozományban kapott vagyonukat veszítik el az összeomlás által, azok pedig éppen semmi jogot sem formálhatnak arra, hogy kétségbeessenek ! Hiszen az ő számukra csak most kezdődött volna meg az igazi élet, a nemes küzdés, az életnek a magunk kezével való megteremtése magunk körül az, amin az ilyen szerencséseken kívül minden embernek át kell mennie. Senkinek sem szabad önmagát annyira lebecsülnie, hogy azt higyje magáról, másoknak talán sikerült, de én nem vagyok olyan érték, se olyan munkaképesség, mint az a sokezer más ! Annak nem szabad kifáradnia, amikor tulajdonképen csak akkor kerül az igazi küzdés elé ! Most aztán vizsgáljuk meg a továbbiakat. Vájjon ki volt az a naiv szélhámos, aki a legelőször a világba röpítette azt a babonát, hogy a halál mindent kiegyenlít ? Talán a lovagkorban ez lehetséges volt, amikor még nem szerepelt a polgár, akinek kenyérgondjai is vannak. A jobbágy akkor semmit sem számított, a lovagoknak meg mindig volt pénzük, így igazán nem lehetett más dolguk, mint kiválogatni, minő eszeveszett hőstettek után menjenek a másvilágra ? Azóta azonban a halál semmit sem egyenlít ki, sőt. Az egyetlen és a legbiztosabb módszer arra, hogy minden kiegyenlítetlen maradjon ! Az adós halálával nem fizethet a hitelező, ez bizonyos. Sőt. Az önkéntes halál most már egy neme a sikkasztásnak. Azt a személyt távolítja el a felelősségrevonás lehetősége alól, akire a hitelező tulajdonképen hitelezett. És a név becsülete ? Tisztességtelen adósságok után így is, úgy is elvész, anélkül pedig amúgy sem bántotta volna senki. Az ember kötelességekkel tartozik a családjának, az övéinek, aztán a szakmájának is. Ezek alól a kötelezettségek alól nem lehet kibúvó az önkéntes halál. Nem tehet rosszabbat a hozzátartozóinak az ember, mint ha önmagát kiirtja az élők sorából. Még a pillanatnyi elmezavart sem lehet itt felhozni mentségül! Nem. Az öngyilkosságra nem gondolhat senki, aki dolgos, éplelkű és épelméjű ember a szakmánkban. Nem szabad legyengülnünk annyira, hogy már önmagunkban se bízzunk! Az öngyilkosság pedig a magunkba vetett bizalomnak a teljes összeomlását jelenti, sőt még többet annál. Azt is, hogy nem átaljuk ezt a dolgot a világ tudomására hozni! Már pedig ez ellen küzdenünk kell és az egész szakmánknak segítenie kell ebben a küzdelemben ! Vitály Gábor, vendéglős. Bécsi vendéglősök az adók és vámok emelése ellen. Bécsből jelentik : A vendéglősök csütörtökön délután a parlament előtt tüntetni akartak az árúforgalmi adók, továbbá a tea és kávé vámjának felemelése ellen. A tüntetés azonban elmaradt, mert a nemzeti tanács ülést tartott és ülés alatt a törvény tiltja felvonulások tartását a parlament mellett. A mozgalom több mint 2000 résztvevője ezért tüntető gyűlést tartott, amely helyenként viharos lefolyású volt, mert különböző politikai csoportok voltak képviselve. A gyűlés után a résztvevők egyik csoportja a városháza elé akart vonulni, de a rendőrség ebben megakadályozta őket. Csak küldöttséget engedtek be a parlamentbe, ahol az illetékes minisztereknek előadták a vendéglősipar panaszait. Az egyesületek mint vendéglősök. Sem egyesületek, sem társaskörök külön iparjogosítvány nélkül nem jogosultak az élelmezési iparok valamelyikét (korcsma, vendéglő, kávéház, kifőzés, kávémérés) gyakorolni. Ezen a megállapításon mit sem változtat az a körülmény, hogy csak saját tagjaiknak szolgáltatnak ki hideg vagy meleg ételeket. Ha a pénzügyi hatóság valamely egyesületnek vagy társaskörnek korlátolt vagy korlátlan italmérési engedélyt ad, a korcsmaipar gyakorlásával járó hideg ételt kiszolgáltatni csak akkor szabad, hogyha arra szabályszerű iparjogosítványt kapnak. Ilyen iparjogosítvány hiányában egyesületek, társaskörök stb. sem saját tagjaiknak, sem idegeneknek, sem hideg, sem meleg ételt ki nem szolgáltathatnak. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A M. Ki h. KÖZPONTI j I STATISZ ! i : a I HIYATAJ i { \í < ' V ^ > r A K A (
