Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-03-05 / 5. szám
a VENDÉGLŐSÖK LAPJA IJf32 március 5. A főváros nem akarja elengedni az idegenforgalmi járulékot. 200 ezer pengőt fizetnek a budapesti szállodák — haszontalan ul / A budapesti szállodák mindent elkövetnek most abban az irányban, hogy a reájok kirótt, igen nagyösszegű idegenforgalmi járulék idei megfizetéséből megmeneküljenek. A legutóbbi közgyűlésen már nagy hullámokat vert föl ez az ügy, mert semmi kilátás sincsen arra, hogy a fővárosnál valamit el lehessen érni. A legilletékesebb helyről ezt az információt kapták a szállodások a dolgok mai állásáról. — Átalányösszegben, úgymint eddig, 200.000 pengőt kívánunk idegenforgalmi járulék címén a fővárosi szállodák, vendéglők és kávéházak részéről. Ennek az összegnek az elengedését akarták a szállósok és vendéglősök azzal, hogy ők csinálják meg a szükséges propagandát. Megmagyaráztuk azonban, hogy itt nem üzleti, hanem kultúrpopagandáról van szó, ami végeredményben mégsem lehet a szálloda- tulajdonosok, vendéglősök dolga. (!) A szállótulajdonosok és a vendéglősök mindent elkövettek abban az irányban, hogy az ő felfogásuk diadalmaskodjék, értekezleteket tartottak ebben az ügyben, amelyekbe a minisztériumokat is bevonták, de eredménytelenül. — Most aztán fordítottak a dolgon, belátták, hogy ők nem alkalmasak a szóbanforgó propaganda űzésére és kijelentették azt, hogy idegenforgalmi járulékot nem azért nem fizetnek, mert ők fognak kellő propagandát gyakorolni ily irányban, hanem azért nem fizetnek, mert — nem tudnak fizetni. Hivatkoztak azután arra, hogy ma tulajdonképpen nem is érdemes kellő idegenforgalmi propagandát kifejteni, hiszen a valuta, illetőleg a deviza korlátozása folytán idegenforgalom amúgysem igen remélhető. Végül is azzal érveltek, hogy a főváros büdzséjéből könnyen nélkülözheti az összeget. — A székesfőváros utalt arra, hogy idegenforgalmi programját nem egyévi időtartamra csinálja, propagandát nem annak az egy évnek az érdekében fejt ki, hanem a jövő számára dolgozik s ha a propagandára kiadott összegek éppen nem térülnének meg abban az esztendőben, amelyben elköltettek, meghozza a propaganda gyümölcsét az elkövetkezendő időszak. — Nem szabad úgy felfogni a dolgot: hogy : kidobott pénz az, amit idegenforgalmi propagandára költ az ember, amikor az idegenforgalomnak olyan súlyos akadályai vannak, mint a devizabajok, a valutakérdés. Végre is ha pusztán ezt tartva szem előtt, a propagandát feladnók, úgy az történnék, hogy mások foglalnák le a propagandaterületet. — Arról lehet szó, hogy a propaganda a jelenlegi helyzethez idomuljon, a mostani idegenforgalmi viszonyokhoz alakuljon s ott ne csináljunk propagandát, ahonnan idegenforgalmat nem várhatunk, viszont annál nagyobb propaganda szükséges azokon a helyeken, ahonnan idegenforgalom remélhető. — Az idegenforgalom ügyét, valamint az idegenforgalmi járulék fizetésének a kérdését értekezlet tanulmányozta, amely értekezlet igen komoly vitaanyagot eredményezett. Ezt a vitaanyagot most a minisztérium tanulmányozza, amely azután dönt a továbbiakról. A tárgyalások során az illetékes kormányexponens kijelentette, miszerint arról, hogy a főváros az idegenforgalmi propagandát megszüntesse, továbbá arról, hogy a szállodások idegenforgalmi átalányt egyáltalán ne fizessenek: szó sem lehet. Szó van ellenben arról, hogy megfelelő formában be- kapcsoltassék az idegenforgalmi járulékok adózásába az ipar és a kereskedelem. — Természetszerűen rendkívül nehéz megtalálni a helyes és igazságos módját annak, hogy az ipar és a kereskedelem részéről mely üzemek, illetőleg cégek legyenek azok, amelyek idegenforgalmi járulék lerovására köteleztessenek. Az idegenforgalomból ugyanis rendkívül egyenlőtlenül van haszna Budapest iparosainak és kereskedőinek. A város külső részein lévő iparosoknak, kereskedőknek alig van valami hasznuk, viszont azt sem lehet mondani, hogy generaliter haszna van a fővárosi idegen- forgalomból a Belváros kereskedőinek és iparosainak. Nagyon nehéz tehát annak a megszabása, hogy ki tartozzék fizetni az iparosok és a kereskedők közül idegenforgalmi járulékot és ki nem. A szomorú valóság ezekből a szép tervekből mégis csak az a mi szakmáink részére, hogy hiába a memorandum, kérvény, küldöttségezés és felszólalás a közgyűlésen, Budapest aligha fog engedni. Pedig a mi budapesti szállodáink — annyi ezer üres szobával — igazán nyílt bizonyítékai annak, hogy az ,,idegenforgalmi járulék“ nem gyümölcsözik semmit. Beszivárog a kasszába és onnan hivatali asztalokká, beamter-fizetésekké és teljességgel tisztviselői elgondolású, úgynevezett propagandává oszlik szét. Nem szégyen tanulni, — különösen nem a maga kárán az embernek. Ezt tették a mi szakmáink ebben a kérdésben és igazuk van, hogy vissza akarunk vonulni tőle ! Garai-tér sarkán jól bevezetett borüzlet vendéglői joggal,évi 50.0001.italforgalommal eladó. FÜRY JÓZSEF, Budapest, VII. kér., Sajó-utca 2 sz, Elárverezték a budapesti Amor-kávéházat. Néhány hét előtt bezárták és elárverezték a Nagymező ucca és Paulay Ede ucca sarkán lévő Ámor kávéházat, amely a békebeli Budapest egyik nevezetessége volt. Kimondottan éjszakai mulatóhely volt és míg akadtak Pesten könnyűpénzü mulatók, jól is ment, a viszonyok rosszrafordulásával azonban rossz idők következtek az Ámor-kávéházra is. Az éjszakai vendégek elmaradtak. Éjszakánkint csak egy-egy javíthatatlan éjszakázó lézengett a kávéházban, a nappali forgalom pedig nem volt számottevő és semmiesetre sem hozott annyit, amennyiből a kávéház tulajdonosa akár csak a nagy házbért is kifizethette volna. így azután fizetési zavarok közé került, amelyből nem volt kivezető út, a kávéházban egymást érték a végrehajtók, végül az egyik hitelező zárgondnok bevezetésével zárgondnoki kezelés elrendelését kérte a bíróságtól, az üzletre ráhúzták a rolókat és azóta sötéten meredtek az éjszakába az Ámor-kávéház üvegablakai. A háztulajdonos, aki hathónapi hátralékos házbért követel a kávéházon, kitűzette ellene az árverést, amelyhez a hitelezők is csatlakoztak. így azután szombaton délután két órakor megjelent a kávéház előtt Pongrácz Olivér járásbírósági végrehajtó, a zárgondnok és a végrehajtó ügyvédek társaságában a zárgondnok kinyitotta a lezárt ajtókat, amelyen át betódult az árverező közönség és az uccai érdeklődők nagy serege. A végrehajtó az árverés megkezdése előtt megállapította, hogy az árverés jövedelméből mindenekelőtt a ház- tulajdonost ilieti a kielégítés az elsőségi jog alapján, azután a kávéház köztartozásai következnek és csak harmadsorban az egyéb hitelezők. Az árverés eredménye kielégítőnek egyáltalában nem mondható. Az árverési jegyzőkönyv ugyan a kávéház összes berendezési és felszerelési tárgyait fölsorolta, mint amelyekre úgy a háztulajdonos, mint az egyéb hitelezők foglalást vezettek, közülük azonban csak azok keltek el, amelyeket a foglalás során nem értékeltek nagyra. M! ÚJSÁG? Elszaporodtak a borbatyuzók. A mai munkanélküli világban egyre több azoknak a száma, akik a bor- batyuzás kétes tisztességü foglalkozását választják maguknak. Ezek az emberek, akikben a szegény bortermelő gazdák jó vevőiket tisztelik, ártalmára vannak a közegészségügynek és nagy részük van abban, hogy a borárak mai katasztrofális szintjükre zuhantak. Ä tele pincével megvert termelő a bátyus embernek szívesen ad egy liter bort 15 fillérért, mert egyébként csak 8—10 fillért kap érte. A bátyus ember nem fizeti meg a 20 fillér fogyasztási adót., a borhoz vizet, többnyire kút- vagy forrásvizet kever, ezt a kétes tisztaságú italt aztán könnyen adhatja akár 30 fillérért s mégis horribilis haszna van a batyuzáson. Ma már a borbatyuzók annyira elszaporodtak, hogy ők diktálják a kicsinybeni árakat s így a legális italmérők sem adhatják drágábban a bort, mint ők. A borbatyuzók tisztességtelen versenye is hozzájárul tehát ahhoz, hogy a vendéglős nem adhat 8—10 fillérnél többet a termelőnek, aki végeredményében saját maga ellen vétkezik, amikor a bátyus embernek bort ad el. De bizonyos az is, hogy sem 8, sem 10, de még 15 fillér sem fedezi a bortermelő költségeit s hogy a mai borárak mellett tönkremegy a termelő és tönkremegy a legális italmérő is. Lehetetlenné kell tenni a bátyus emberek működését és általában erélyes kézzel kell rendet teremteni ebben a bordzsungelbcn. Még pedig a lehető leggyorsabban, mert a koldusbotra jutó termelők és vendéglősök magukkal rántják majd a többi társadalmi osztályokat is. Dénes Márton jubileuma, A Continental-szálloda ezév elején töltötte be fennállásának tizedik évét. Ez alkalmat felhasználta a szálloda személyzete és Dénes Mártont, aki kezdettől fogva vezeti mint igazgató a Continental-szállodát, szép ünneplésben részesítette. A szálloda személyzete ugyanis a régi, ugyancsak tízéves alkalmazottak : Pajor Kálmán tisztviselő, Kintli Kálmán szobafőpincér, Nyitray Sándorné gondnoknő és Papp Gáspár gépész vezetésével üdvözölték Dénes Márton igazgatót és egy szép, díszes ezüstplakettel ajándékozták meg. Dénes Márton meglepődve és őszinte meghatottsággal köszönte meg az alkalmazottak nem várt figyelmét és kérte a személyzetet, hogy kölcsönös bizalommal és egyetértéssel dolgozzanak továbbra is együtt. Nem lehet’Ttitokban adóárverést tartani. A hite- lezői érdekeltségek már régen küzdöttek az ellen, hogy a rosszhiszemű adósok adóárverés útján ki- játszhassák hitelezőiket. Az adóárverésekről a bíróságnak tudomása nincsen és a hitelezőknek sincsen módjuk követeléseik biztosítására. A hitelezők kijátszására tehát igen egyszerű eljárás kínálkozott a rosszhiszemű adósnak. Adóhátralék behajtása címén közigazgatási árverést eszközölt ki, rokona, esetleg barátja nevében potom áron visszavásárolta az egész üzletet és új cégtáblát kitéve, hitelezőinek egy fillért sem fizetett. Az OHE a hitelezők ilyen módon való kijátszásának megakadályozására kérte a pénzügyminisztériumot a hitelezők érdekeinek megvédelmezésére. Ezt a kérelmet most teljesítette a pénzügyminiszter. Körrendeletét intézett valamennyi| pénzügyigazgatósághoz, hogy a kereskedők ellen kibocsátott adóárverési hirdetmény egy példányát az OHE-nek is küldjék meg. Az árverést ezenkívül csak árverési csarnokokban lehet megtartani, nem lehet tehát titokban, az adós üzletében vagy lakásán elintézni az árverést. A magyar paprika külföldi propagandája érdekében azt tervezik, hogy ízléses csomagolásban évente egy-két vagon nemes szegedi paprikát fognak Európában és Amerikában szétosztani. Egyes nagy világcégek, amelyeknek sok ezer elárúsító- helyük van, szintén hajlandók szervezetükkel bekapcsolódni a magyar paprika terjesztésébe. Ezzel egyidejűén tárgyalás folyik a Nemzeti Bankkal, hogy a megfelelő devizaintézkedések könnyítsék meg a paprika kivitelét. Nem minden f TT W "T TS" Y 11VULI Gyártja: Gottlieb konzervgyár, Budapest, Vll>, Gizella út 24. ♦ Telefonszám: 967—02 kiiiSTÁLY ásványvizei kizárólag SZENT LUKÁCSFÜRDŐ tölt. BAKTÉRIUMMENTES. ÜDÍTŐ. Védjegye: SZENT LUKÁCS AZ OROSZLÁNNAL.
