Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-02-20 / 4. szám
XXXXVIII« ÉVFOLYAM ___________________4. SZÁM_______________________1032. FEBRUÁR 20. r w w mm ’ (VESÍDÉGLŐ-, SZÁLLÓ-, KAVÉSIPAKI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. klr. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX«, VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓDÁTÓL DÉLUTÁN 2 ÓRÁID Farsang után kezdődik a nagyböjt. De nagyon aggasztó módon kezd bebizonyosodni, hogy ez a nagyböjt főleg a mi szakmáinkat érinti. Mert az általános gazdasági nagyböjtben a mi szakmáinknak van a legtöbb veszteni valójuk. Ügy áll a dolog, hogy lassan-lassan már senkinek sem lesz elegendő pénze. Ez a kifejezés, hogy elegendő, nem azt jelenti, hogy annyi, amennyit egy vagy két vérmesebb halandó kívánni tud magának. Dehogy. Csak azt, hogy : amennyi a legszűkösebb polgári jómód biztosítására szükséges. Már pedig ehhez a kispolgári jómódhoz mégis hozzátartozott eddig, hogy az a családos polgár a szükségét érezte heten- kint legalább egyszer felkeresni valami jobb, azaz nekivaló szakmabeli üzemet. Vagy vendéglőt, ahol muzsika mellett az egész családja jól eszik-iszik anélkül, hogy előbb a konyha kellemetlenségeit végig kellene szenvednie, vagy valami jó kávéházat, ahol friss sütemény, kávé, édességek mellett a család igen jól érezhette magát. Nem volt nagy ez az összeg az egyes polgárok szempontjából. De mégis akkora volt, hogy a mostani takarékossági pánik idején a szegény kispolgár ezt nem nélkülözheti többé. Még akkor sem, ha egyébként nem is tud mit csinálni a pénzével. Mert akkor — hála a haza közgazdasági jelenkori bölcseinek — elteszi ezt a kis fölösleges pénzét azokra az időkre, amikor majd csakugyan szüksége lehet rá. Eleinte nem igen tudta megmondani a mi szakmánk, hogyan lehetséges az, hogy a visszafejlődés tovább tart és mélyen leszáll azon a színvonalon túl, amelyet úgy jelölt meg magának mint mélypontot. Hogyan lehetséges az, hogy a fogyasztás nem éri el azt a minimális mennyiséget sem, amelynél kevesebbet ő el sem tudott már képzelni ? Mon- \ dánunk is felesleges, hogy a szakmáink már régen letettek minden optimizmusról. Már régen csökkentettek minden kiadást és rezsit annyira, amennyire csak lehetséges volt, sőt néhány szakemberünk szerint, még azon is túl valamennyivel. Hát csakugyan nem esznek és nem isznak többé az emberek Magyarországon ? Ez a két dolog megszűnt szükséglet lenni ? Dehogy. Az bizonyos, hogy az emberek tovább esznek és isznak nálunk. Nem ezek a mindennapi evők és ivók hiányoznak a mi költségvetéseinkből ! Hanem azok, akikre azelőtt igazán nem vetettünk nagy gondot. Az úgynevezett futó- vendégek. Most itt az ideje, hogy megcsináljuk az őszinte mérleget. Re kell vallanunk, hogy a rendes fogyasztásban nincsen akkora visszaesés, mint amennyivel visz- szaesett a bevételünk. Csakhogy ezen a dolgon csak az csodálkozik, aki nem vette"figyelembe, hogy az úgynevezett futóvendégek azért, egymást váltva, a mi üzemeinkben hatalmas és állandó bevételi forrást jelentettek hosszú ideig! Egészen addig, amíg az általános gazdasági válság le nem építette a kispolgárnak a rendes és szegényes kis szórakozási lehetőségei közül a mi üzemeink látogatását. Az elmaradó és elmaradt családoknak ezek a heti kis szórakozásai azok a hiányzó bevételek, amelyek megingatják most a legbiztosabbaknak hitt üzleti alapjainkat is ! És ami a legszomorúbb ebben a megismerésben, ez ellen nem is lehet küzdeni ! Hiába a kitűnő konyha. Hiába alók a legjobb borok. Hiába a legkitűnőbb ! kiszolgálás, figyelem és ezer más dolog, ami nem igen tévesztheti el a hatását. Hiába a legügyesebb és állandó reklám, ami, valljuk be, szintén a legbiztosabb üzletfellendítő volt valamikor. Mindezeknek mindenkire lehet hatása, csak éppen arra a rétegre nem, amely hiányzik nekünk és amelynek az elmaradása bennünket érzékeny veszteségekbe sodort ! Mert a kispolgár nem ezek eddigi hiánya miatt maradt el. Hanem a gazdasági válság, a folytonos állami és a velejáró magángazdasági leépítések pénzügyileg annyira megingatták a kispolgár helyzetét, hogy meg van ijesztve és vagy nincsen pénze ezekre a szórakozásokra, vagy nincsen annyi pénze, hogy a felesleg egyrészét ezekre merje fordítani. Bárhogyan is mérlegeljük tehát az így beállott helyzetet, be kell látnunk, hogy ez ellen mi teljességgel tehetetlenek vagyunk. Szakmáink részére fellendülés csak akkorra várható, amikor már túl leszünk a nagy gazdasági válság veszedelmes folyamán. Mert a fellendülés kezdete ugyan hozhat néhány üzem részére azonnali javulást a szakmáinkban, de az általános, teljes és megbízható fellendülés számunkra csak akkor áll be, ha a kispolgárnak nemcsak a jövedelmi lehetőségei térnek vissza megint, hanem a bizalma is meglesz a viszonyok tartósságában ! Azért kellett ezeket a dolgokat ilyen mélyrehatóig tárgyalnunk és megfigyelnünk, mert a szakmában igen sok a panasz arra, hogy a legutóbbi nagy befektetések mind teljességgel gyümöl- csözetlenek maradtak és egy sem válPopper Már és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A M. KXR. KÖZPONTI STATISZTIKÁI HIVAT*! K Ó TV YVTÁ lí A
