Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-10-05 / 19. szám
WWVH. ÉVFOLYAM 1». SZÁM 1031. OKTÓBER 5. (VENDÉCiLŐ-, SZÁLLÓ-, KAVÉSIPARI ÉS KÖZCiAZDASÁCil SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint A LAPÍT orr A : IHÁSZ «TÁRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: ,,József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL, DÉLIITÁA 3 ÓRÁIK Ötvenhárom szoba teljes szállodabeli berendezése, Budapest egyik legjobb helyen fekvő szállodájából, háromezeregynehányszáz pengőt jövedelmezett azon az árverésen, amelyet a szálló háztulajdonosa tűzetett ki, a szálloda ellen. Ennyit adtak az árverésen az egész berendezésért, szóval sokkal kevesebbet, mint amennyi befolyt volna, hogyha a berendezés faanyagát egyszerűen, mint tüzelőfát akarják értékesíteni, vagy ócskarezet, vasat, porcellánt és egyebet. Az bizonyos, hogy a háztulajdonos nem igpp találta meg a számítását. Hiszen az árverési becslőnek amúgy is a végletekig leszállított becslése alapján, harmincezer pengő volt a holmik kikiáltási ára. Aztán az ilyen árverésen nem éppen a házbér kapja meg elsősorban a teljes kielégítést, hanem sok egyéb olyan tartozás és költség, amelyet ki kell elégíteni minden előtt. Most már minden épeszű embernek meg kell gondolnia azt, mennyi kárt csinál magának a háziúr a türelmetlenségével és talán a felfokozott, a jelenlegi gazdasági életnek semmiképen sem megfelelő igényeivel ilyen esetekben. Az elárverezett szállodai üzemekbe nem -szívesen akad újabb nagyvállalkozó, különösen az ilyen ötvenegynehány szobás-nagyüzembe nem. Nemcsak azért, mert az emberek babonásak és azt hiszik, hogy azt az üzemet, amelyet ilyen baleset ért, nem igen érdemes újabb kísérletezésekkel megbolygatni. Ez a babona teljesen alaptalan. Hiszen alig van olyan üzemünk, amelyben tönkre nem ment már egy vagy két üzletember, viszont az utánuk következők mégis csak tudtak boldogulni ugyanazon a helyen. Hanem nem kellemes senkinek sem, ha azt tudják az általa átvett üzemről, hogy árvéreztették házbér, vagy ki tudja miféle tartozások miatt. Igaz, hogy manapság ez nem jelent annyit és olyan sok rosszat, mint amennyit azelőtt jelentett, de mégis. Valahogy aláássa az illető háziúr a saját házában elhelyezett és a jobb időkben nyilvánvalóan nagyon értékes üzem hitelét és hírnevét az ilyen eljárással. Joga, az megvan hozzá, az kétségtelen, hiszen máskülönben nem kerülhetett volna ennyire a dolog. De nagy kérdés, jobban mondva, nem is kérdés, hogy észszerű dolog-e így eljárnia. Nem árt-e ezzel saját magának, a saját üzleti érdekeinek. Általános a panasz a háziurak és épülettulajdonosoknak a viszonyokhoz semmiképen sem alkalmazkodó, türelmetlen és erőszakos bánásmódja ellen. Nem elég, hogy a bérek mindenütt még a régebbi, kedvező gazdasági üzletmenetek esztendőihez igazodnak. A bérlő itt kényszerhelyzetben van, akár vendéglőt, akár szállodát, akár pedig kávéházat vezet. Hiszen nem teheti meg azt, amit a legtöbb magánember, hogy a maga nagy költségével és befektetésével jóhírűvé lett és azon a helyen ismerőssé vált üzemét odább költöztesse és más néven nyissa meg. A magánember egyszerűen felmond és odébb áll, ha drágának találja a lakását az új viszonyokhoz képest. A mi üzemeink ezt nem tehetik meg. Legfeljebb annyit kockáztathatnak, mint a legutóbbi budapesti példák bizonyítják, hogy a földszintről ugyanabban a házban felköltöznek az emeletekre és újabb vállalkozóknak adják át a megszokott jobb helyet abban bizakodva, hogy törzsvendégeik majd csak fölkeresik őket magasabban is. Még nem tudni, hogyan válik be ez az okoskodás, de kétségtelen, hogy jobb lenne, ha a háziurak meghagynák az eddigi helyeken a gazdasági válsággal hősiesen küzdő üzemeket és leszállítanák megfelelő módon a bért nekik, csakhogy lehetővé tegyék a nehéz idők tűrhető kihúzását. Nekik is nagyon jó üzlet lenne ez, hiszen annál értékesebb minden üzlet- helyiség, minél régebben dolgozó üzlet van benne. A helyiségek értéke pedig állandó valami, ha vigyáznak rá. Csak elköltöző, vagy ott tönkrement üzemek ronthatják meg a hírét és tehetik csekélyebb értékűvé. Világos ebből, hogy a háztulajdonosnak szinte éppen olyan érdeke, hogy megtartsa virágzásban az üzemet, mint az üzlettulajdonosnak, vagy bérlőnek. Az ilyen kótyavetye nemcsak teljesen tönkreteszi azt az üzemet, amely sokáig búsás béreket fizetett, rendes kis fejőstehénke volt a háziúr számára, hanem a hely eddigi hírének is nagyon sokat árt. Többet, mint amennyi az a tartozás lett volna, ha tovább is hagyja az üzem kísérletezését és küzdelmét. Csak ott lenne megokolt az ilyen keménység, ahol a fizetési akarat is hiányzanék az adósból. Vagy ahol a szakértelem hiánya olyan nagyfokúnak bizonyul, hogy az üzem amúgy is halálraítélt. Viszont a helyi nagyhatalmú és tekintélyes érdekképviseleteknek is érvényesíteniük kellene az ilyen esetekben a közbelépésüket, esetleg valamely miniszteri szóval is a háttérben. Mert itt nemcsak egy konkurrens letöréséről lehet szó. Ma nekem, holnap neked! És vala- mennviünket érhet baleset! D. K., Buda. Popper Múr és Lipút r.-t., bornagyken Alapíttatott 1869. évben. Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. SS
