Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1931-08-20 / 16. szám

XXXXm ÉVFOLTAN 16. SZÁM 1931. AUGUSZTUS 3«. r ww ii (VESDÉCiLŐ', SZÁLLÓ', KÁVÉSIPABI ÉS KÖZEAZDASÁLI SZAKLAP) M. klr. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ŐRÁTŐL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG Az aprópénzhiány tette tönkre legutóbb négy napunkat azok közül is, amelyek még megmarad­tak a mai rettentő viszonyok között! A szakmáink egyideig szinte tehetet­lenül állottak szemben ezzel az új vesze­delemmel, amelyet igazán mintha egye­nesen ellenük találtak volna ki, mert soha talán nem érte annyi igazán várat­lan és kivédhetetlen veszteség a maga gazdálkodó vendéglőst, korcsmárost, fő­pincért, vagy asztalospincért, mint ezek alatt a napok alatt! Igazán bámulatos, hogy annyi türe­lemmel viselték el a szakmáink ezt az újabb csapást, ahogyan kibírták. Hallat­lanul edzettek lehetünk már minden rosszra, ha ez sem váltott ki nagyobb és elkeseredettebb mozgalmat ! Mert az elé­gedetlenség letagadhatatlanul nagy, azt el kell ismerni, mégsem akkora, amilyen előre várható lett volna. Hiszen ez a pár nap újabb tetemes veszteséget jelentett a mai rossz viszonyok között és igazán nem lehetnek már tartalékjaink, ame­lyekből fedezni tudnánk ezeket a nem várt veszteségeket! A pánikot, elhisszük, a teljesen dilet­táns nemzetgazdászok ijedelme okozta, akik komolyan elhitték azt, hogy az ezüstpénz csakugyan ezüstből van és hogy a többi váltópénz is mentes marad­hat a lebélyegzéstől, ha arra kerül a sor. Nem sejtették azt, hogy a mi egypengős ezüstpénzünkben nincsen több ezüst, mint 16 fillér ára. Ha tehát eldugja valaki az egypengőst, akkor eléri azt, hogy maga devalválta 16 fillérre, ami­lyen nagyságú devalvációt, vagy le- bélyegzési veszteséget nem is lehet el­képzelni még a legrosszabb viszonyok között levő államban sem. Mi pedig csak átmeneti nehézségekkel küzdünk ! Az sem igaz, hogy a váltópénzeket nem lehet lebélyegezni, vagy belőlük kényszerkölcsönt felvenni. Semmi sem könnyebb, mint egy olyan rendelet kibocsátása, hogy ezentúl más­féle váltópénz kerüljön forgalomba, mint eddig volt. Bármikor megteheti bár­melyik kormány, hogy bevonja az eddigi mintázatú váltópénzt és valami más képpel újat bocsát ki helyette. De úgy például, hogy ezentúl minden beszolgál­tatott eddigi pénzért csak feleértékü új váltópénzt kaphat a beszolgáltató, a többi államkölcsönnek marad vissza. Mi lehet így az eredmény ? Hogy a váltó­pénz is teljesen annyit veszíthet az érté­kéből, mint a papírpénz veszíthet, mert annak a lebélyegzése is lehetséges ! Tehát így sem lehet kijátszani az államot, ha az egyszer valamit akar a polgáraitól ! A mi szakmáink igazán nem ijedősek és nem is azért közöljük ezeket a nyilván­való tudnivalókat, hogy okuljanak be­lőle. Csak azért, hogy elmondhassák az ijedező és rosszul értesült vendégeik előtt, mert a hallgatás csak növelheti a pánikot. Ezek a bajok is könnyen ki­kerülhetők lettek volna, ha a kormány­zat hamarabb lép a teljes őszinteség útjára és nyilatkozik. Sajnos, ezt a hall­gatást nekünk is drága pénzzel kellett megfizetnünk ! Hiszen nagyon kevés azoknak a ven­déglőknek és korcsmáknak, meg kávé­házaknak a száma, amelyek nem ijedez- tek az ismeretlen vendégeiktől ezekben a napokban ! Nyilvánvaló volt ezekről, hogy teljes rosszhiszeműséggel fogyasz­tanak, aztán előkerítik a mellényzsebeik­ből a fölválthatatlan tíz- vagy húsz­pengőst. Mi az eredmény ? Egyik ilyen vendég sem engedi meg azt, hogy marad­jon valami bon ellenében a fogyasztó­helyén a tíz- vagy húszpengős, dehogy ! Azt adja vissza a korcsmáros, vagy ven­déglős, esetleg a főpincér, ha nem tud váltani. Amit fogyasztott, azt írják föl neki, a teljesen ismeretlennek, akit soha többet nem fognak látni az életben ! Szakmáink élelmessége azonban elég hamar kifogott ezeken a szenvedélyes potyafogyasztókon és váltópénzgyiijtő­kön. Amint lehetett, azonnal rengeteg aprópénzt szereztek be, legtöbben a Nem zeti Banktól, még pedig nem ötvenfillé- reseket és pengősöket, hanem kétfilléres pénzdarabokat ezer meg ezer számra. Az­tán annyiszor voltak hajlandók ezekkel váltani, ahányszor csak akarta a meg­lepett fogyasztó. Természetesen alig volt néhány ember, aki még így is elfogadta volna a váltást, inkább előkerültek a zsebből az eddig elrejtett aprópénzek és azzal fizettek ! Az első napok veszteségeit azonban ezek a kis üzeletek nem hozták be, az eredmény a hatalmas ráfizetés maradt, amelyen most már nem lehet segíteni. A jövőre azonban meg kell jegyeznünk valami nagy tanulságot is ezekből a na­pokból. Minden ilyen rémhírt eddig mi szenvedtünk meg legelsősorban és ez így lehet a jövőben is. Nekünk kell tehát elsősorban harcolnunk a rémhírekkel szemben, cáfolnunk őket nemcsak ott­honunkban, hanem az üzleteinkben is a közönség előtt, amely nem egy helyen sokkal jobban a mi szavainkra, mint akár az újság, akár a tanító vagy jegyző oktatásaira. Bésen kell államink és a segítségére mennünk azoknak, akik a ki­bontakozás útjait keresik most. És igen nagy segítség lesz az, a legnagyobbak közül való, ha a közönség a mi közre­működésünkkel visszakapja megrendült hitét az ország gazdasági jövőjében. F. F. vendéglős, Nyíregyháza. Popper Már és Lipút Ü bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya* Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. ft Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom