Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-08-20 / 16. szám
XXXXm ÉVFOLTAN 16. SZÁM 1931. AUGUSZTUS 3«. r ww ii (VESDÉCiLŐ', SZÁLLÓ', KÁVÉSIPABI ÉS KÖZEAZDASÁLI SZAKLAP) M. klr. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ŐRÁTŐL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG Az aprópénzhiány tette tönkre legutóbb négy napunkat azok közül is, amelyek még megmaradtak a mai rettentő viszonyok között! A szakmáink egyideig szinte tehetetlenül állottak szemben ezzel az új veszedelemmel, amelyet igazán mintha egyenesen ellenük találtak volna ki, mert soha talán nem érte annyi igazán váratlan és kivédhetetlen veszteség a maga gazdálkodó vendéglőst, korcsmárost, főpincért, vagy asztalospincért, mint ezek alatt a napok alatt! Igazán bámulatos, hogy annyi türelemmel viselték el a szakmáink ezt az újabb csapást, ahogyan kibírták. Hallatlanul edzettek lehetünk már minden rosszra, ha ez sem váltott ki nagyobb és elkeseredettebb mozgalmat ! Mert az elégedetlenség letagadhatatlanul nagy, azt el kell ismerni, mégsem akkora, amilyen előre várható lett volna. Hiszen ez a pár nap újabb tetemes veszteséget jelentett a mai rossz viszonyok között és igazán nem lehetnek már tartalékjaink, amelyekből fedezni tudnánk ezeket a nem várt veszteségeket! A pánikot, elhisszük, a teljesen dilettáns nemzetgazdászok ijedelme okozta, akik komolyan elhitték azt, hogy az ezüstpénz csakugyan ezüstből van és hogy a többi váltópénz is mentes maradhat a lebélyegzéstől, ha arra kerül a sor. Nem sejtették azt, hogy a mi egypengős ezüstpénzünkben nincsen több ezüst, mint 16 fillér ára. Ha tehát eldugja valaki az egypengőst, akkor eléri azt, hogy maga devalválta 16 fillérre, amilyen nagyságú devalvációt, vagy le- bélyegzési veszteséget nem is lehet elképzelni még a legrosszabb viszonyok között levő államban sem. Mi pedig csak átmeneti nehézségekkel küzdünk ! Az sem igaz, hogy a váltópénzeket nem lehet lebélyegezni, vagy belőlük kényszerkölcsönt felvenni. Semmi sem könnyebb, mint egy olyan rendelet kibocsátása, hogy ezentúl másféle váltópénz kerüljön forgalomba, mint eddig volt. Bármikor megteheti bármelyik kormány, hogy bevonja az eddigi mintázatú váltópénzt és valami más képpel újat bocsát ki helyette. De úgy például, hogy ezentúl minden beszolgáltatott eddigi pénzért csak feleértékü új váltópénzt kaphat a beszolgáltató, a többi államkölcsönnek marad vissza. Mi lehet így az eredmény ? Hogy a váltópénz is teljesen annyit veszíthet az értékéből, mint a papírpénz veszíthet, mert annak a lebélyegzése is lehetséges ! Tehát így sem lehet kijátszani az államot, ha az egyszer valamit akar a polgáraitól ! A mi szakmáink igazán nem ijedősek és nem is azért közöljük ezeket a nyilvánvaló tudnivalókat, hogy okuljanak belőle. Csak azért, hogy elmondhassák az ijedező és rosszul értesült vendégeik előtt, mert a hallgatás csak növelheti a pánikot. Ezek a bajok is könnyen kikerülhetők lettek volna, ha a kormányzat hamarabb lép a teljes őszinteség útjára és nyilatkozik. Sajnos, ezt a hallgatást nekünk is drága pénzzel kellett megfizetnünk ! Hiszen nagyon kevés azoknak a vendéglőknek és korcsmáknak, meg kávéházaknak a száma, amelyek nem ijedez- tek az ismeretlen vendégeiktől ezekben a napokban ! Nyilvánvaló volt ezekről, hogy teljes rosszhiszeműséggel fogyasztanak, aztán előkerítik a mellényzsebeikből a fölválthatatlan tíz- vagy húszpengőst. Mi az eredmény ? Egyik ilyen vendég sem engedi meg azt, hogy maradjon valami bon ellenében a fogyasztóhelyén a tíz- vagy húszpengős, dehogy ! Azt adja vissza a korcsmáros, vagy vendéglős, esetleg a főpincér, ha nem tud váltani. Amit fogyasztott, azt írják föl neki, a teljesen ismeretlennek, akit soha többet nem fognak látni az életben ! Szakmáink élelmessége azonban elég hamar kifogott ezeken a szenvedélyes potyafogyasztókon és váltópénzgyiijtőkön. Amint lehetett, azonnal rengeteg aprópénzt szereztek be, legtöbben a Nem zeti Banktól, még pedig nem ötvenfillé- reseket és pengősöket, hanem kétfilléres pénzdarabokat ezer meg ezer számra. Aztán annyiszor voltak hajlandók ezekkel váltani, ahányszor csak akarta a meglepett fogyasztó. Természetesen alig volt néhány ember, aki még így is elfogadta volna a váltást, inkább előkerültek a zsebből az eddig elrejtett aprópénzek és azzal fizettek ! Az első napok veszteségeit azonban ezek a kis üzeletek nem hozták be, az eredmény a hatalmas ráfizetés maradt, amelyen most már nem lehet segíteni. A jövőre azonban meg kell jegyeznünk valami nagy tanulságot is ezekből a napokból. Minden ilyen rémhírt eddig mi szenvedtünk meg legelsősorban és ez így lehet a jövőben is. Nekünk kell tehát elsősorban harcolnunk a rémhírekkel szemben, cáfolnunk őket nemcsak otthonunkban, hanem az üzleteinkben is a közönség előtt, amely nem egy helyen sokkal jobban a mi szavainkra, mint akár az újság, akár a tanító vagy jegyző oktatásaira. Bésen kell államink és a segítségére mennünk azoknak, akik a kibontakozás útjait keresik most. És igen nagy segítség lesz az, a legnagyobbak közül való, ha a közönség a mi közreműködésünkkel visszakapja megrendült hitét az ország gazdasági jövőjében. F. F. vendéglős, Nyíregyháza. Popper Már és Lipút Ü bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya* Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. ft Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
