Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-08-05 / 15. szám
1031. augusztus 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A bortermelés válsága 4—5 évre nyúlik vissza s az egész magyar szőlősgazdatáborban már alig van gazdaságilag teljesen intakt egyed. Legnagyobb- részük beteg, vagy súlyosan sebesült. Ily körülmények között a további gazdasági harcra képtelen. A válságos helyzet okának keresése nem nehéz, annyira kézenfekvő, hogy a bajnak a termelési költségen alul maradó árak, a kiviteli nehézségek és a belfogyasztás csekély volta az oka. A kivitelt az általános európai termelési helyzet befolyásolja. Ennek a hatását mi teljesen meg nem szüntethetjük, csak mérsékelhetjük, ha a legkitűnőbb márkájú, a külföldön is jó hírnévnek örvendő és már ott is jól ismert hegyi fajborokat exportáljuk, amelyekért tűrhető árat mindig el lehet érni. Ellenben az itthon majdnem ingyen, gúnyáron összevásárolt síkvidéki, nagyon gyenge- minőségű, a magyar bor jellegzetességétől teljesen elütő borokat kint félingyen (az európai borpiac árainál is sokkal olcsóbban) sem lehet eladni s ezzel a megszokott minőség iránti keresletet is agyonütik, mert a külföld a nagydobbal hirdetett alacsony magyar árakra hivatkozva, a jó minőséget sem fizeti meg. A belső piac alakulása és a belfogyasztás mértéke oly tényező, amelynek alakulását kezünkben tartjuk. Ismeretes ugyanis, hogy a borfogyasztás évi fejkvótája hazánkban olyan alacsony, hogy annak fokozása semmiféle szempontból sem volna kifogásolható. A belső fogyasztás növekedését azon;- ban még a mai alacsony borárak mellett is lehetetlenné teszi a fogyasztási adó ! E legigazságtalanabb adó pedig tulajdonképpen csak nevében és beszedése módjában „fogyasztási“ adó, valójában és hatásában pedig termelési adó, mivel a bor árának kialakulását már az első helyen, a termelőnél, annyira befolyásolják és annyira lenyomják, hogy az így lecsökkenteti értékesítési lehetőség terhét kizáróan a termelő viseli. Azt az árat, amit a fogyasztás megfizetni nem tud, nem a termelő és a közvetítő kapja, hanem a borfogyasztási adó nyeli el. A bor árának oly nagy százalékát teszi ki és veszi el a fogyasztási adó, ami a tömegboroknál már jóval felülhaladja a bor mai értékét, sőt sok esetben annak dupláját teszi ki. Már pedig éppen a borok mai olcsó ára tenné lehetővé, hogy olyan mértékű fogyasztás és kereslet alakulna ki, amely fel tudná venni a könnyű borok teljes mennyiségét és azért oly árat tudna Régi családi házak, tiszteletreméltó öreg szobák megbecsült ékessége és igazi múzeuma az album. Évtizedek ismerős arcait, kedves embereit, ritkán, vagy elevenen sohase látott rokonokat, családtagokat gyűjt össze egy-egy ilyen hatalmas, testes, kapcsos könyv, amelyet mindig áhítattal nyit föl a késői unokák keze, mert megérzi, hogy egészen különös levegő árad ki belőle. De nemcsak az egyes régi házaknak, családoknak lehetnek ilyen tisztelt és gondosan őrzött arcemlényújtani, amelynél a termelő ráfizetése megszűnnék. Ennek viszont az a további hatása is elkövetkezne, hogy a minőségi borokat nem nyomná agyon a tömegbor s e borok is úgy belföldön, mint kifelé olyan jobb árakat érhetnének el, ami megmenthetné más művelési ágra alkalmatlan, hírneves hegyi borvidékeinket. A borérdekeltek hozzá vannak szokva a bajokhoz. Nagyon súlyos időkön is keresztülvergődtünk már a phyloxera-vész után és az olcsó olasz borok kedvezményes vám melletti beözönlésekor, az 1880— 1890. évek között. De még akkor sem volt a helyzetünk ilyen kétségbeejtően katasztrofális. Ennek dacára ma sem kérünk semmiféle ajándékot, nem gondolunk semmiféle bolettára, vagy termelési prémiumra, csak az élet jogán, a fuldokló utolsó kétségbeesett kiáltásával hangosan követeljük : ne vegyék el dézsma fejében termésünk kétharmadát. Egyenlő elbánást kérünk és egyenlőséget a teherviselésben. Már pedig a jelen kérdésben a mai helyzet nem az, mivel a fentebb kifejtettek szerint a fogyasztási adó, kizáróan a termelőt sújtja. Az egyenlő teherviselés elvével homlokegyenest ellenkezik, hogy a termelési adónak tekintendő s csakis a szőlősgazdákat sújtó fogyasztási adóval a községi háztartási terheket kell a szőlőtermelőnek viselni. Ezen igazságtalanságot csakis ezen adó teljes eltörlésével lehet megszüntetni. Semmi más megoldással, vagy adómérsékléssel kísérletezni nem szabad. Elsősorban azért, mivel a mai világpiaci helyzetben a bor a legkisebb külön terhelést sem bírja meg, másrészt mivel a beszedés aránytalan költséggel jár. A mai helyzetben ugyanis, — egyes nagyobb városoktól és kivételes helyektől eltekintve — a beszedési költség az adó 25 százalékát felemészti ! Viszont, ha az adótételt a mainak a felére szállítják le, a beszedés költsége a leszállított tételek mellett is változatlanul megmaradna, s országos átlagban felemésztené az adó 50%-át. Több százmillió pengő értékű vagyon sorsáról van szó, legnagyobbrészben olyan ingatlanokról, mely a szőlőművelés pusztulásával mai értékének 95%-át veszítené, 600.000-en felül van a szőlő- művelésben érdekelt munkások és gazdák száma. Ezeknek léte és mindennapi kenyeréről dönt a borfogyasztási adó sorsáról való határozat és ezeken felül még közvetve az ezen termelési ággal kapcsolatos ipar is érdekelve van. keik. Sokszor a rokoni, ismerősi, baráti kötelékeknél is hatalmasabb erejű kapcsok kötnek össze idegen embereket is egymással. Akik egy munkában, egy szakmában vannak, azok úgyis egyetlen nagy család tagjai. Minden magyar vendéglős, kávés, szállodás és korcsmáros siessen tehát ingyenes közlés végett beküldeni arcképét, rövid életleírásával együtt, a szakmák közös Albumának szerkesztőségéhez címezve : Budapest, IX. kér., Viola ucca 3. szám. MI ÚJSÁG? Adóhátralék miatt nem vonják vissza az italmérési engedélyt. Az adójukkal hátralékban levők az utóbbi hónapok folyamán mind sűrűbben kaptak felszólítást a pénzügyigazgatóságtól, hogy hátralékos adótartozásukat, italmérési engedélyük különbeni bevonásának terhe mellett, harminc napon belül egyenlítsék ki. A felhívások természetesen súlyosan érintették az érdekelteket, akiknél az italmérési engedély életkérdést jelent. A mai válságos helyzetben az italmérési engedélyek elvonása az egzisztenciák egész sorának elpusztulásával járna. Az 1921. évi 4. t.-c. a háborút követő zavaros időkben létrejött italmérési törvény lehetőséget ad a pénzügyi hatóságoknak az állami adók és egyéb kincstári tartozások nemfizetése esetén az engedélyek elvonására. A pénzügyi hatóságok azonban ezzel a jogukkal eddig nem éltek s az italmérési engedéllyel bírókat a pénzügyminisztériumban megnyugtatták, hogy azzal a jövőben sem kívánnak élni, hanem teljesen méltányolják a mostani súlyos gazdasági viszonyokat. A zalai „borvonatok“. A borbatyúzás különösen fájó sebe a vasi vendéglősöknek. Kemény kifakadá- sok hangzottak el a vasútasok ellen, akik kedvezményes jeggyel utazva, hetenkint ezer meg ezer liter bort szállítanak be Vas megyébe. Ezt a műveletet a vendéglősök felháborodása „csempészésinek nevezi el. Panaszolják, hogy a Tapolcáról Cell- dömölkön át közlekedő fürdővonatot teljes joggal borvonatnak lehetne elnevezni, mert ezek a vonatok túlnyomóan zalai borokat szállító vasútasokat visznek Szombathelyre. A vendéglősök egy bizottságot küldtek ki, a bizottság a vasi képviselők támogatásával eljár a MÁV igazgatóságánál és kérni fogja a vonaton való borbatyúzás eltiltását. A borral való házalást illetően az a határozat, hogy illetékes helyen kérni fogják, hogy a termelő csak decembertől április 1-ig házalhasson (tehát télen) és akkor is csak reggel 8-tól este 6-ig, még pedig vendéglősök ellenőrzése mellett. A szállodások és vendéglősök a választási szesztilalom ellen. Mostanában tartották a budapesti szállodások és vendéglősök ülésüket, amelyen többek között Gundel Károly az indítványok során szóvá- tette, hogy az országgyűlési és a fővárosi választások alkalmával elrendelt szesztilalom milyen nagy károkat okozott a vendéglősiparnak. Június havában, tekintettel a pótválasztásokra, a 15 választó- kerületben hat napon keresztül szesztilalom volt és ha a petíciókat elfogadják, úgy még két szesztilalmi napra van kilátás. Idegenforgalmi szempontból is foglalkozni kell a választási szesztilalommal — mondotta Gundel Károly —, mert a fővárosban tartózkodó idegenek nagyszámban hagyják el a fővárost a szesztilalom idejében s elviszik azt a pénzt, amellyel a vendéglősökön és a gazdákon segítenek. Külföldön, például Svájcban és Francia- országban egyáltalában nem rendelik el a választások alkalmával a szesztilalmat. Németországban is csak az égetett szeszesitalokra van tilalom. Gundel azt indítványozta, hogy az ipartestület járjon el az illetékes helyeken és kérje a törvény szesztilalmi rendelkezésének törlését. Az elöljáróság az indítványt elfogadta és megbízta az ipartestület elnökségét, hogy az ügyben járjon el. így építik le a közüzemeket. A főváros szociálpolitikai és közjótékonysági ügyosztálya most készíti el a téli étkeztetési akciójára vonatkozó programját. Schuller Dezső tanácsnok tervei szerint a főváros étkeztetési akciójának kereteit kibővítik, szaporítani fogják a főzőkonyhák számát, így többek között az egyetemi hallgatók kérelmére a főváros külön étkezőhelyiséget állít fel a diákság részére. A MI ÉRTÉKEINKBŐL. SCHŐNEK MÁTYÁS vendéglős és családja, Piliscsaba. A borválság és a fogyasztási adó.