Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-07-20 / 14. szám
1930. július 30. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 „A vendég ma már az étlap jobboldalát nézi, nem a baloldalát“. Ismét divatosak a budai korcsmák. — A romantika meghalt, de a korcsmák élnek. A budai korcsmák ismét virágzanak és legszebb álmainkat megint valóra válthatjuk. A legszebb álom Budapesten a mai sztikreszabott igények mellett kétségkiviil az, hogy este, ha besötétedett, a nővel, kit forrón szeretünk, budai korcsmába menjünk vacsorázni. Ugyebár, ez a gyönyörök teteje, főként, ha éhesek vagyunk és a szívünk tele van szerelemmel. Mert jó is az a fiatal rántottcsirke uborkasalátával, vagy ha önök úgy szeretik : fejes salátával, utána esetleg még egy sült, majd cseresznyés rétes, bor és később pezsgő. Szóval, lehet már Budára menni, csak pénz kell hozzá. Az egyik budai vendéglős így szólt: ■— Félek, nagyon félek az idei szezontól. Már volt sok szép esténk és a látogatottság, sajnos, mégis gyér volt. Nem tudjuk mással magyarázni a dolgot, minthogy úgy 4átszik, végképen nincsen pénz. Másik megfigyelésünk az, hogy aki jön, az inkább az étlap jobboldalát nézi, mint a balt. Fontosabb az ár, mint az étel. Ellenségeink elhíresztelték rólunk, hogy pesti lokalitásokká nőjjük ki magunkat árainkkal. Tessék megnézni az étlapot: 1 pengő 60 filléres marhahús, 2 pengő 50 filléres rántottcsirke, 1 pengő 40 filléres borjúpörkölt, úgyebár, nem luxusár ? Van Budán is néhány luxusvendéglő, de aki odamegy, az tudja, hogy ugyanolyan árat fizet, mint az előkelő dunaparti éttermekben. Körülbelül két hónapja lehet szezon Budán, de máris érdekes megfigyeléseket lehet tenni. így például azt, hogy a budai korcsmákba nem járnak budaiak. Pestiek járnak. A budaiak otthon vacsoráznak. Hol van már az az idő, amikor az Avar-vendéglőben minden vendég ismerte a másikat ? És amikor a Mélypincében csak tabáni bennlakók találkoztak. A pestiek az infláció idején foglalták el Buda korcsmáit és azóta hiába változtak meg a körülmények, ezt a luxust megtartották maguknak. Az autóikat eladták, rivériai utakra nem mennek többé, de Budára még igen. Az még telik. Hol van már az az idő, amikor a krisztinavárosi korcsmákban úgy beszéltek Pestről, mint Pesten Kopenhágáról. Olyan távol volt tőlük Pest. Amikor még a budai romantika virágzott és mutogattak öreg embereket, akik még soha nem tették be a lábukat Pestre. Ma már a mélypincéi habitiiék is pestiek és Applnál pesti bankhivatalnokok szopogatják a kadarkát. Azért Buda ügyel a tradíciókra, mert hiszen a tradíció némileg üzleti érdek is. így esténkint a fehér abroszokkal megterített asztalok mellett megjelenik a 'kucséber is. Budán még mindig vannak pincérlányok, csak javarészük felett már elszállt az idő, hol vannak már a kilencszázas évek, amikor ifjak voltak és boldogok ? ! . .. Elmúlt az idő, de a közel százéves bácsi, aki az Appl-vendéglőben tartja a hadiszállását, még mindig él és kezében ott fénylik a lámpa. Régebben szép szokás volt az Budán, hogy a korcsmából elinduló vendégeket, ez az öreg bácsi kísérte lámpájával. Akkor még a gázvilágítás is gyér volt, villanyról nem is hallottak és az öreg szolgálata valóban jót tett. Ma már nem volna szükség az öregre, de ő kitart idejétmúlt foglalkozása mellett és a vendégeket kíséri lámpával, hogy azután a húszfilléreket kellő reverenciával köszönje meg. A régi időkről pedig Poldi bácsi, a Mélypince gazdája beszél: — Az egyik asztalnál Bródy Sándor ült s olyan szép történeteket beszélt, hogy mindnyájan könnyes szemmel hallgattuk. Néha jókedve kerekedett, ilyenkor a mi megboldogult egyszál cigányunknak, szegény Jocó-nak papírpénzt is adott és gazdagon megajándékozta Árnál szolgálót is. Gavallér volt, mint mindig, Krúdy Gyula is, aki sokat írt rólunk cikkeiben, amelyeket Kr. Gy. aláírással jelzett. Itt járt akkor sokat Ábrányi Kornél is. Közülük csak Gyula bácsi él, de ritkán jár korcsmába. A fiatalabb írók már kevésbbé szeretik a hangulatos öreg korcsmát, ők inkább kávéházba járnak. Pedig én nagyon szeretem az íróvendégeket és annakidején gyakran levittem őket az ötszázéves pincébe is és ott folytattuk az ivást. Öreg borokat ittunk. Ma már sokkal gyorsabb az élet, nem ér rá senki bejönni délután a Mélypincébe és itt ülni szivarozás és békés kvaterkázás közben éjfélutánig. A Rácfürdő melletti Avar-ban is nagy nyüzsgés, az ő specialitásuk az, hogy a legolcsóbban és a legjobban csinálják a halpaprikást. A többi budai korcsmában finom francia ételeket csinálnak, ezek tulajdonképen pesti vendéglők, csak véletlenül vannak Budán. Idejár a mondén-világ, míg a polgárság inkább a Krisztina kisebb korcsmáit keresi fel. A budai vendéglőkben pedig arról beszélnek, hogy a mostani helyzet sokban különbözik a régitől. Azelőtt az étel volt kevésbbé fontos és az ital a nagyon fontos, most pedig pontosan fordítva van. Régebben minden budai korcsmalátogató borszakértő volt, aki megkövetelte a bor legjobb minőségét. Ma ez kevésbbé fontos, inkább az ételekre ügyelnek. Még egy tradíciót tartott meg Buda. Korcsmáiban még felhangzik a schramli-zenekar. A Szederfában is nagyszerű schramli játszik. A zenekar tagjai budai polgárok, akik nappal szürke polgári foglalkozást űznek, esténkint pedig a publikumot szóra- kozattják. Az Avarban pedig német énekszó hangzik schramli-zenekar mellett. Hol van már a régi Buda, hol van már a régi, szép romantika, minden elmúlt, minden megfakult, de a budai korcsmák még virágzanak. A somogyi vendéglők és korcsmák nyári zárórája. Stephaich Pál alispán a somogymegyei vendéglősök és korcsmárosok kérelmére újból szabályozta a vidéki vendéglők és korcsmák nyári záróráját és erről értesítette Langó Sándor elnököt. Az alispán az értesítés szerint a somogymegyei vidéki vendéglők és korcsmák nyári záróráját július 1-től szeptember 1-ig esti 11 (23) órában állapította meg. Egy volt szállodatulajdonos ünneplése. Savanyúkút fejlődésében nagy szerepe volt annak a férfinak, akit most vasárnap választott meg díszpolgárául a fürdővároska. Dr. Grimm Hermannról van szó, aki szakszerű hozzáértésének és lelkes munkakedvének sikerült Savanyúkúton egy 34 ágyas kis szállodából 140 ágyas modern hotelt teremteni és ezzel a savanyúkúti idegenforgalomnak alapját megvetni. A szálloda, mint ismeretes, részvény- társaság volt, a részvényeknek fele részben az Esterházy hitbizomány, felerészben pedig dr. Grimm volt a tulajdonosa, ki egyszersmind a szálloda és fürdőüzem igazgatója is volt. Dr. Grimm nemrég visszalépett az üzem vezetésétől és a tárcájában levő részvényeket átadta dr. Esterházy Pálnak, akinek fürdőgondnoksága a Grimm-féle telepet most Fürth nevű bécsi uriasszonynak adta bérbe. Dr. Grimm most vasárnap ünnepelte 70-ik születésnapját. Ez alkalomból a hálás Savanyúkút díszpolgárává választotta meg Grimm dr.-t, akinek oly sokat köszönhet a fürdő. Érdekesnek tartjuk még megemlíteni, hogy dr. Grimm egyenes leszármazottja a nagy mesemondó testvérek egyikének. Megszűnik a munkásbor fogyasztási adója Pécsett. Az érdekelt munkáltató szőlőtulajdonosok már hosszabb idő óta igyekeznek arra bírni az illetékes hatóságokat, hogy a járandóságképen munkásainak adott úgynevezett munkásbor után teljesen töröljék a fogyasztási adót. A mai súlyos gazdasági viszonyokra és a bor értékesítésének akut nehézségeire való tekintettel dr. Nendtvich Andor polgár- mester javaslatot terjeszt a legközelebbi közgyűlés elé arról, hogy a város teljesen törölje el a munkásbor eddig is 50%-kal mérsékelt -fogyasztási adóját. A már készen álló javaslat rövidesen megszünteti az e téren régen fennálló anomáliákat és kétségtelenül az egész vonalon teljes megnyugvást fog kelteni. Hosszabb idő óta húzódó tárgyalások után július hó 1 -ével a polgármester megállapodást kötött a pécsi vendéglősök egy igen jelentékeny részével, akik mától kezdve bezárólag az év végéig egy összegben, átalányban rótták le a bor fogyasztási adóját. A megállapodást kötött vendéglősök ezzel mentesültek a hatósági pecsétzártól és ezután nem kell a fejtést sem bejelenteniük. A fogyasztási adóhivatal munkáját is nagy mértékben megkönnyíti ez a megállapodás, amely nem oérti a város érdekeit sem, miután az elfogadott átalányösszegek nagyjából fedik azt az összeget, amelyet az elmúlt év második felében fizettek be fogyasztási adó címén az érdekelt vendéglősök. A borfogyasztás körüli törvényes eljárást kétségtelenül egyszerűsítő, a fogyasztási adóhivatal munkáját megkönnyítő és a vendéglősöket elkerülhetetlen hivatalos látogatásoktól, pecsételésektől stb.-től megszabadító megállapodás ezek dacára sem talált osztatlan tetszésre a vendéglősök között, miután a megállapodást 117 vendéglős közül csak 46 irta alá. Nincs azonban kétség aziránt, hogy a legközelebbi hat hónap tapasztalatai után az átalányos megállapodáshoz csatlakozni fognak az összes pécsi vendéglősök. A magyar konyha, mint nemzetmentő elem. Nemrégiben megírtuk, hogy az Amerikába kivándorolt görögök minden esztendőben egy „vőlegényhajót“ bérelnek ki, amellyel hazalátogatnak az óhazába feleséget xeresni. A hajót Pireusz kikötőjében nagyszámú görög leány várja, ezek között válogatnak a görög ifjak, aztán pár nap múlva visszatér a hajó, csakhogy ezúttal már kissé szorosabban utaznak rajta, mert a legtöbb ifjú már viszi is haza a feleségét. Ehhez a természeti jelenséghez hasonlít az is, amelyet a magyar kivándorlottaknál látunk. Ezek ritkábban jönnek ugyan haza feleségválasztás céljából, de az újhazában rendszerint a magyar leányok közül választanak feleséget. Ennek egyik igen fontos, statisztikában kellően nem méltányolt oka az, hogy a magyar főzésmód a világnak egyik lényeges, utánozhatatlan gyönyörűsége, amit az amerikai meg egyéb nemzetbeli leányok sohasem tudnak megtanulni, amihez csak a magyar leányok értenek. A telivér jenki mind gyomorbajos, de az amerikai magyar megmarad jógyomrúnak, egészségesnek, ha magyar vezeti a konyháját. És ebben az esetben — apa és anya magyar lévén — a gyermekek is megmaradnak magyaroknak, a magyar nemzetiség fönmaradása biztosítva van. Nem kell tehát lenézni és elhanyagolni, sőt gondos lelkiismeretességgel ápolni és föntartani kell a magyar nemzeti főzésstílust, mert ennek se csekély szerepe van magyar nemzetiségünk föntartásában, nemcsak Amerikában, hanem bizonyára a föld egyéb tájain is. Csak aztán idehaza se engedjük elhanyatlani, vagy elnemzetietlenedni a főzőkanál kulturfölényét. A pincérek panasza a magas közvetítési díjak miatt. A IV. kerületi kapitányság detektívjei a szokásos ellenőrző vizsgálatot tartották a pincérek közvetítésével foglalkozó irodák között s ennek során olyan irodát is találtak, amelynek nem volt hatósági engedélye az állásközvetítésre. Az ellenőrző úton a detektívek valósággal megdöbbentő eseteket tapasztaltak. így például az egyik főpincér elmondta, hogy nemrég kapott elhelyezkedést és előre 80 pengőt kellett fizetnie a közvetítőnek, utólag pedig 160 pengőt. Egy kisegítőpincérnek három-négy pengő közvetítési jutalékot kellett fizetnie és a kisegítésért kapott egész napi jövedelme sem tett ki ennél sokkal többet. Az ételhordó személyzet is igen magas összeget fizet közvetítés fejében. Az éttermi munkások szakszervezete elhatározta, hogy a magas közvetítési díjak miatt eljár az illetékes hatósági szerveknél. A feljebbvalójáról kicsinylően nyilatkozó alkalmazott azonnali hatállyal elbocsátható. A budapesti kir. törvényszék egy peres ügy kapcsán megállapította, hogy az az alkalmazott, aki üzletbarát előtt a feljebbvalójáról kedvezőtlenül nyilatkozik, azonnali hatállyal elbocsátható. Az ítélet indokolása szerint nem lehet az alkalmazott köteles hűségének és engedelmességének fogalmával összeegyeztetni azt az eljárást, hogy az alkalmazóte feljebbvalójáról üzletbarát előtt lekicsinylőén nyilatkozzék. felszerelt Turista-Szállói vendéglővel és italméréssel, öregség miatt olcsón és könnyű feltételekkel eladó. Miskolcon. Győri kapu 73. Villaraosmeg illő. Az Idegenforgalmi Hivatallal szerződésben.
