Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1930-05-05 / 9. szám

XXXXVI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1930. MÁJUS 5 (VESDÉCtLŐ-, SZÁLLÓ-, K VVÉNIPARI ÉS KÖZKÁZDASÍGI SZAKLAP) M. kír. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szöregoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábnxilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ 6TÖRGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« Szigorú volt megint a magyar italmérő szakmák összeségével szemben az egész úgyneve­zett felsőbb és hivatalos közvélemény. Olyan kijelentések történtek, hogy a bor- italadókat akár azonnal a minimumra csök­kentené le a kormányzat, mihelyt biztosan tudná, hogy az egész, így nyert összeg kizárólag a bortermelők zsebébe jut. És a boradó vitájában Friedrich egykori minisz­terelnök, az ismert jog- és viccforrás sietett közbeszólni, hogy a korcsmárosi teendők közé tartozik a bor fölvizezése. Nem jelen­tékeny a tréfa, de nagyon rosszkor szüle­tett meg és félős, hogy elősegíti az ital­mérőkről a nagyközönség körében mes­terségesen elterjesztett rossz vélemény megerősödését. Miért tekintik hát olyan segítésre mél­tatlan, mindig csalásra kész társaságnak a mi szakmáinkat miniszterektől és állam­titkároktól lefelé a viccgyárosokig a köz­vélemény és hivatalos körök szóvivői? És ugyan miért keserednék meg az állam­titkárok reggeli haboskávéja attól, ha a bornak adott húszfilléres kedvezményből tizennégy fillér a fogyasztónak, öt fillér a a termelőnek, egy fillér pedig az italmérő­nek a sorsát könnyítené meg? Titokzatos dolgok ezek és minden­képen érthetetlenek, mert végeredményben azt jelentik, hogy az adókedvezmény azért nem adható meg, mert félős, hogy mások­nak is javára válik, nemcsak a szőlő- birtokosoknak. Mert a szőlőbirtokosoknak mindig több szabad és az ő zsebüket ugyancsak tömködik felülről, azt látjuk. A kereskedelemügyi miniszter ép most tette szabaddá a „borb city ázást“ megint, szakmáinknak ezt a régi és kiirthatatlan rémét. A MÁV ügy intézkedett, hogy csak 5 liter bort szabad személypoggyászképen a vasúton szállítani. De a miniszter báró Botílik István felsőházi tag közbelépésére rövid úton hatályon kívül helyezte ezt a jószándékú dolgot és úgy intézkedett, hogy maradjon érvényben az államvasutak régi szabályzata. Ezek szerint 25 literig mindenki vihet személyi poggyászképen bőrt utastársainak a nagyobb kényelmére és épülésére. Ezzel a borbatyuzás megint visszakerült a hivatalosan tűrt, sőt támogatott bor- fogyasztási eszközzé. És kétségtelen, hogy az italmérő szakmák fizetik meg az újabb intézkedést is, hiszen a 25 literes batyu- zási lehetőség a borfogyasztó közönség­nek jórészét vonja ki megint a vendéglők, korcsmák, kávéházak italfogyasztásából. Szombathely, Pécs, Győr, Miskolc, Székes- fejérvár több éves küzdelme a borbatyuzás A közkegyelmi rendelkezések további ismer­tetését megelőzően, fontosnak tartom annak a meg­említését, hogy első, e tárgyú közleményem meg­jelenése óta az előéletnek az amnesztia alkalmazható­sága szempontjából eszközölt vizsgálatánál a gyakor­latban — ez a legfelsőbb rendőri hatóság, a belügy­minisztérium álláspontja is — az az irány alakult ki, hogy a nem helyben lakó egyénnél az amnesztia alkalmazását megelőzően meg kell kérdezni az el­ítélt rendes tartózkodási helyének illetékes elsőfokú rendőrhatóságát is. Felvilágosítást kell kérni onnan is, hogy az érde­kelt egyén a kétévi időtartam alatt — 1928. évi március hó 1-től 1930 február hó 28-ig — azo­nos, vagy hasonló természetű kihágás miatt jog­erősen el volt-e ítélve ? Ha igen, úgy ezt a köriil­ellen hát addig jutott, hogy a hivatali felsőség még ott is visszaállítja a panasz- lőtt régi igazságtalanságokat, ahol más szempontokból az alsóbbfokú intéző körök már közeledtek a mi szakmáink állás­pontjához ! A belső borfogyasztás múlt évi 30 szá­zalékos újabb csökkenése talán mégis észretéríti lassan szakmáink elfogult ellen­ségeit, talán még a termelőket is. Hiszen a borfogyasztáshoz nem elég az otthoni szopogatás, vagy a termelők kevéssé gusz­tusos butellája, oda hangulat, környezet is kell, amit csak a mi szakmáink üze­meiben talál meg a borozó. Saját vesz­tükre törnek a termelők, ha egyre újabb engedményekkel férkőznek a fogyasztók közvetlen közelébe. De félős, hogy mire észretérnek, akkorra késő lesz! (D. A., Szombathely.) ményt az ügy elbírálásánál figyelembe kell venni. Vagyis az ily esetben már nem alkalmazható az amnesztia. A joggyakorlatnak időközben ilyen irányú kiala­kulását — amely bizonyos mértékben eltér az első közleményemben foglalt állásponttól — közérdek- b ől kötelességemnek tartottam késedelem nélkül közreadni. A közkegyelmi rendelkezések ismertetésében el­jutottunk odáig, hogy a közkegyelem alá eső ügyek első főcsoportjánál a kérdés súlypontja ott van, hogy a meghozott ítélet 1930 március 1 -ét, a köz­kegyelem kihirdetése napját megelőzően már jog­erős, tehát végrehajtható legyen. Tudjuk azt is, hogy a közkegyelem csakis az elzárásbüntetésre alkalmazható. Pénzbüntetésre nem. Az amnesztiarendelet és az italmérési kihágások. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: dr. Türei-Osváth István m. kir. rendőrfogalmazó. II. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefons József 359-78 Budapest-Kőbánya? Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom