Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-04-20 / 8. szám
*1* 30. április 30. IKXSíídGI.ÓSOEi LAPJA O ^Títí^ BUDAPEST FÜZÉR UCCA 35 ♦ MÁRIA VALÉRIA u.iO. JÓZSEF 358-36 AUTOMATA 820A1. MEIDSMGER REDIVIVUS • ÉS ♦ HELIOS ♦ ' FOLYTONÉCÖ KÁLYHÁK LÉGFŰTÉS! BERENDEZÉSEK ca ^ GO GO CD t=3 __^33 ca go CD 2 ‘C=> ro ca ISI *" ÍO kca oiviy 03 *L_3 Jóízű vendéglős-ötlet. Hurka-estélyek eddig is tartattak nem egy helyen már a csonkaországnak, de olyan soha sehol nem volt még, mint amilyent most készít elő Karika Lajos vendéglős Debrecenben. Mert a hurka-estélyen fánk is lesz majd s ezúttal a fánk estélyi jelentőségére szeretnénk rámutatni. Mert jelen esetben csalogató lesz a fánk s ismerjük el készséggel, hogy a fánkkal párosított ötlet egyedülálló a maga nemében, amennyiben keresni is lehet rajta. Karika Lajos ugyanis a következő reklámmal csalogatja a közönséget a hurka- és fánk-estélyre: ,.Minden tizedik fánkban egy darab ezüst egypengős lesz belesütve: aki megtalálja, azé!“ Mit jelent ez más szóval ? Akinek egy kis szerencséje akad, jól járhat a Karika LajOo vendéglőjében ... Ha ugyanis tíz darab olyan fánkot talál maga elé szedni a közös fánkból, amelyek mindegyikében egy darab ezüst egypengős van belesütve, nemcsak, hogy játszva fizetheti ki az elfogyasztott hurkának és fánkoknak árát s ráadásul borravalóra is telik neki, hanem tetemes pénzmagot is vihet haza magával. S mindehhez a Karika Lajos ötlete segíti hozzá, ami egyébként nagy vígasztalás a mi számunkra is . Mi ugyanis jó idő óta abban a hitben voltunk egy napot a másik után, hogy hazánk földjén végleg átvette uralmát a legsívárabb eszmeszegénység. Hát nem úgy van : Karika Lajos megmutatta mindnyájunknak, hogy akad még ötlet Magyarországon ... De milyen ! 2300 órája táncolnak már egy amerikai mulatóban. Minden elképzelhető távtáncolási rekordot megdöntötték, helyesebben még most is döntögetnek teljes sikerrel egy detroiti tánclokálban. Ebben a lokálban november 18-án táncversenyt hirdettek és a versenyen tíz pár állott ki. Ezek a párok azóta is táncolnak. Természetesen nem egyfolytában, mert időnkint turnusokban pihennek egy rövid ideig, majd az étkezési időre is megszakítják a táncolást. Időnkint pedig cipőt és ruhát váltanak. Mindenesetre többet táncolnak naponta, mint amennyit a legerősebben elfoglalt munkás is dolgozik, mint a rendezőség kiszámította, eddig több mint 2300 órát táncoltak már a munkabíró párok. A közönség adományaival támogatja a furcsa művészeket. Hogyan fedezték fel a selymet? A kínai történelem a selyemhernyóról és egy bölcs császárról. Kína óriásterületű és sűrííniakott birodalmának már ősi időkben írott történelme volt, mely Krisztus előtt 4—500Q évvel nyúlik vissza. Az úgynevezett szent könyvekben meg van örökítve e sajátos kultúrában haladott népnek a múltja. Az akkori följegyzésekből tudjuk, hogy ott körülbelül 2500 évvel Krisztus előtt egy bölcs és nemeslelkű, nagy császár uralkodott, akinek Ho- ang-Ti volt a neve s aki maga törődött rengeteg országának minden dolgával. Sokszor kisétált a császár palotája kertjébe, ahol üdülést keresett. Ő a „tudomány kertjé“-nek nevezte el ezt a területet, mert itt sokféle növényeket termesztettek és állatokat tartottak fogságban, tanulmányozás céljából. Tudós férfiak laktak a közelben, akiknek gondjaira volt bízva az egész vidék. Az uralkodó e kert külső részébe tévedett, mert most olyat látott, ami eddig a figyelmét kikerülte. Miniszterei, mandarinjai, generálisai, akikkel előbb tanácskozott, elmaradtak tőle, hogy elmélyedéseiben ne zavarják ; ezért itt egy kis fa előtt állott meg s ezt nézte a gondolataiban elmerült császár. Ez a fácska egy eperfacsemete volt, amely fanem Kínában vadon nő, mint nálunk akármelyik erdei fa. Érdekkel szemlélte a császár, mert mindegyik levelén egy-egy kis hernyócska ült és rágta ennek szélét. Száz, vagy ezer apró hernyó eszegette éppen a fa lombjait. Néhány nap múlva ismét a kertben járt az uralkodó; eszébe jutott a kis eperfa; arra felé tartott és most csodálkozva látta, hogy a hernyók mily gyorsan megnőttek. Nemsokára megismételte sétáját, de ekkor a hernyók újjnyira gyarapodva, már nem táplálkoztak a leveleken, hanem a gályák közé vonulva, szőni kezdték gubóikat. Látni lehetett, hogy a szájukból ömlik a nyál, melyet finom szál alakjában ide-oda húzogattak s ez rögtön meg is merevült a levegőn. így beburkolták magukat a hernyók köröskörül ; finom szálaikkal tömött gubót készítettek maguknak, hogy ebben be- bábozódjanak és majd mint lepkék kikeljenek belőle. A császár csodálkozva figyelte a kis állatot, sőt ‘haragudott érte, hogy ezt a sajátságos teremtést, mely szőni' tud, eddig nem mutatták meg neki. Most pedig elgondolkozott rajta és magához rendelte a tudósait, meghagyta nekik, hogy tanulmányozzák a hernyók szálait: nem lehetne-e ilyenekből ruháravaló szövetet szőni ? Hiszen sok ezrével van a hernyó és gubó mindenfelé az eperfákon. Addig csak állati szőröket és növényi rostokat tudtak ruhaszövetekre felhasználni. Maga a császár is foglalkozott eredeti gondolata megvalósításával ; nemsokára sikere mutatkozott a törekvésnek : legombolyították a szálakat a gubókról, szövőszéken feldolgozták, szépen fénylő szövetet készítettek az újonnan felismert anyagból ; aranysárgára festették és díszes köntöst varrtak belőle a császárnak ! Ez volt az első selyemruha a világon. S az uralkodó, aki sikere és hatalma tudatában volt, hogy gyorsan fejlessze az új foglalkozást, a selyemtermelést és selyemszövést, elrendelte, hogy minden mandarinja, környezetében minden előkelő és gazdag ember, meg aki eléje járulni akarna, seiyemruhát viseljen! — A következő években alig győzték a selyemhernyókat szaporítani, annyi selyemszövetet rendeltek mindenfelől, mert mindenki gazdag és előkelő akart lenni, meg a hatalmas úr kegyeibe kerülni. Abban az időben azonban szomorú hírek érkeztek a császár elé egyik messzefekvő tartományából. Ott fellázadt a szegény nép, mert éhezett. Silány volt a termés, kedvezőtlen az időjárás; a megszaporodott munkás- és földmívescsaládoknak nem volt miből élniök. Hát lázongtak, követelőztek s az éhező elégedetlenkedőket könnyen lehet ám rossz útra vezetni. Ismét hírét hozták annak, hogy valamelyik városba betörtek és fosztogattak a megvadult emberek, A császár éppen udvart tartott az ország nagyjaival, amikor a rémhírek érkeztek. A miniszterek és' generálisok persze azt tanácsolták uralkodójuknak, hogy katonaságot küldjön a lázongó országba ; fegyverrel majd leverik, vérbefojtják a forrongást — de a fenkölt gondolkozáséi császár mást kívánt, nem pedig a saját népét, hogy ölje ! Elhatározta tehát, hogy munkát és keresetet ad az éhezőknek. A népnek, ha földjéből megélni nem tud, más foglalkozást kell adni. Ezért a császár fenséges elhatározással odaajándékozta most a szegény tartományának a selyemtermelés és selyem- szövés jogát és monopóliumát, mint új foglalkozást, mellyel eddig ő rendelkezett. Ezzel együtt még szigorúbb parancsot adott ki, hogy egész óriás birodalmában kik tartoznak selyemruhát viselni. Hamarosan fellendült ez okból a megajándékozott tartományban a nép jóléte, mert az új termelésből számtalan sokan tudtak megélni. A selyemhernyónak felfedeztetése le van írva a kínai ősi történelemben. Közel ötezer éve tehát, hogy ez a jelentős esemény bekövetkezett. Azóta természetesen elterjedt a selyemtermelés mint hasznos foglalkozás a világ összes országaiban, melyekben a meleg időjárást kívánó eperfa megterem. Azonban nem Kínából terjedt el mindenfelé, hanem a középkorban hazajövő hittérítő szerzetesek titokban hozták az eperfa magvait és a selyemlepke petéit Dél-Franciaországba s ezután innét indult el e nevezetes termelés világhódító útjára. Mert a selyem mindig keresett és drágán megfizetett árúcikk volt, már régebben kerestek olyan anyagot, mellyel pótolhatták volna. Körülbelül száz évvel azelőtt egy francia tudós a délafrikai nagy pókfajok szívós hálófonalaiból akart selyem- szöveteket előállítani ; de az ő eljárása nem volt gazdaságos. Ezután rátértek arra, hogy a gyapot- és faanyag cellulózé vegyiiletéből különböző kémiai eljárások során műselymet gyártsanak. Különösen Németországban vert gyökeret ez az új gyári ipar, melynek a modern női divat, a rövid szoknya és hosszúszárú harisnya, nagyon kedvez. Most már az egész földkerekségen műselyemszöveteket használnak — sőt Kínában is. „THONET-MUNDÜS" Egyesölt Magyar Hajlított Fabútorgyárak Részvénytársaság Budapest, IV. kér, Váci ucca ll/a. HAJLÍTOTT BÚTOROK szállodák, kávéházak és vendéglők részére. Reklám- és cégtáblafestő és világítási reklám-vállalat Budapest, VIII., Bökk Telefon: József 385—28 Szilárd ucca 23.
