Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-04-05 / 7. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1930. április 5. és éttermi asztalok, székek, sörkimérőkészülékek, billiárdasztalok, alpakka evőeszközök, teljes felszerelések használt és uj állapotban, legolcsóbb beszerzési forrása: BRAUN GYULA, Budapest, VII., Síp-utca 14. sz. * Alapíttatott: 1896. | TOKAJI KONYAK A LEGJOBB Első Tokaji Konyakgyár __________________ R.-T, fokaj En gS öernát ésTsa R.-T, Budapest, Központi .Szeszfőzde Ajánlja: mindennemű gyümölcs- pálinKáját és íiKőrjeil bőrkabátok speciális készítése. Készkabátok nagy választékban. Vqhívq M «fi'-f/iri Budapest, Kazinczi ucca 3. ?algd iíXcIl LUll Telefon: József 421—99 CALDERONI ES TARSA Budapest, V., Vörösmarty tér 1. szám (Haasspalota) Telefon : Aut. 811—18. Alap. év : 1819. A n erő id* ba ro m éterek, esőmérők, legújabb eső* és hő* mérők. Újrendszerű hiteles gabonamérlegek. Hitele= sített szesz* és pálinkamérők. Hiteles ecetgyári vegy= szerek és mérőiiveg. Vaporimeter és f i Itr áló--k és z ül ékek, eredeti francia Malligand*készülékek és borfokolók. Hőmérők minden kivitelben. Szemüvegek és orrcsiptetők. .-I. BOROSZTALYA Pincék: BUDAFOK, Petőfi út KÖZPONTI IRODA: Budapest, V., Nádor ucca 16. szám TALISMAN CASINO-RESERVE kávéházi, klubberendezések Billiárdok, székek, éttermi és márvány-asztalok Porcellán és hitelesített üvegárúk evőeszközök és china ezüst árúk. Alpakka-javítás és ezüstözés. Billiárdgolyók, sakk, dominó, dákók stb., stb Vétel, eladás és kölcsönzés! FRIED ZSIGMOND ÉS FIA Budapest, VII., Király ucca 39. szám. KültaécveUs és IrJeKyiék díjtalan! A miskolci vendéglősök és korcsmárosok a polgár- mester elé terjesztik sérelmeiket. A B or so dv úr megyei Vendéglősök és Korcsmárosok Egyesülete Mayer József vezetésével kiildöttségileg kereste fel minap délelőtt Fodor Dezső kereskedelmi tanácsost, a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara elnökét és testületileg adták át az egyesület üdvözletét. Ezután elmondották panaszaikat és kérték a kamara támogatását. A vendéglősöknek és korcsmárosoknak régi vágyuk és óhajuk, hogy a fogyasztási adót és az italmérési illetéket arányosan állapítsák meg, töröljék el a fényűzési adót, mert ha valaki tíz óra után egy pörköket eszik, már fényűzési adót kell fizetni. Egyben kijelentették, hogy akciót indítanak az irányban is, hogy a vendéglősök és korcsmárosok által fogyasztott villanyáram ipari áram beszámítás alá essék. Közölték a kamarai elnökkel, hogy ezekkel a kívánságokkal a polgármesterhez fognak majd fordulni. Fodor Dezső először megköszönte a vendéglősök és korcsmárosok megemlékezését, majd ígéretet tett, hogy minden olyan akcióban, amely helyzetük megjavítását célozza, számíthatnak a kamara támogatására. Székesfehérvári szakmáink a nyolcórai munkaidő' ellen. Választmányi ülését, illetve havi összejövetelét tartotta a Székesfehérvári és Fejérmegyei Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok Ipartársulata március hó 27-én Tujner János különtermében, amelyen ifj. Héjj Imre elnökölt. A nyolcórai munkaidő ügyében Pulay László titkár vett részt országos szövetségünk ez ügyben tartott budapesti értekezletén, amely egyhangúlag foglalt állást a nyolcórai munkaidőnek ebben a speciális szakmában való bevezetése ellen, mert szállodákban napi háromszor, vendéglőkben többnyire kétszer kellene naponta személyzetet váltani, ami a jelen viszonyok közt az üzlettulajdonosokat túlterhelné és védőberendezkedésre kényszerítené, viszont a személyzet helyzetét sem javítaná. Lóránt Ede temetése. Nagy részvét mellett helyezték a sóstói református temetőben örök nyugalomra Lóránt Ede széles körben ismert székesfehérvári vendéglőst. Csütörtökön délután 5 órakor folyt le a végső tisztesség, amelyen úgy rokonsága, mint ismerősei közül számosán megjelentek, hogy lerójják a kegyelet adóját. A bajbajutott főpincérek a szabók példájára fekete-listát akarnak vezetni a nemfizető vendégekről. Az elmúlt napokban néhány kávéház bukása és több kávéháztulajdonos öngyilkossága hívta fel a közvélemény figyelmét a kávésipar válságos helyzetére. A gondokban elmerült pesti polgár, aki eddig talán ügyet sem vetett arra, miért üresek a kávéházak a nap legnagyobb részében, ma úgy nézi az ürességtől kongó kávéházak talmi ragyogását, mint egy haldokló iparág utolsó erőfeszítését . . . Békében — ez köztudomású — Budapest a kávéházak városa volt. Kétszázötven-háromszáz kávéház fogadta naponta ragyogó helyiségeibe a „stamm- vendégek“ tömegeit és esténkint a cigányzene csalogatta a mulatni vágyókat. És a rengeteg kávéház úgyszólván mindig tele volt: reggel is, délután is, este is. És ma ? Budapest százharminc kávéháza csaknem üres a nap minden szakában. A Körút megénekelt ezüsttükrös kávéházaiban, az előkelő Andrássy úton, mindenütt „szabadok“ a kávéházi asztalkák, csak itt-ctt ül egy-egy vendég a kiskávé, vagy a kapuciner mellett. A személyzet seregében meghúzódó „vendég“ az üzletben körüljáró és barátságosan köszönő kávéstól csak panaszt hall. — Soha ilyen rosszul nem ment a pesti kávéházaknak. Megöli a kávésipart a rettenetes házbér és a sokféle teher. A forgalmas útvonalakon levő kávéházak tulajdonosai tizenhatezer, ötvenezer, sőt például az egyik Oktogon téri kávés nyolcvanezer pengő évi házáért fizet. A hihetetlenül magas házbér mellett azután harminc-hatvan pengő a napi villanyszámla, har- minc-ötven pengő a fűtés, a személyzet fizetése legalább hatvan-nyolcvan pengőbe kerül. És e mellé sorakozik tíz-tizenötféle kiadás, adó, úgy hogy a házbéren kívül mintegy háromszáz-három- százötven pengő egy kávéház napi rezsiköltsége. — A kávésok legnagyobb része — panaszolja az egyik kávés — alig tudja ma már üzemét fenntartani. Méltányosabb elbánásra volna szükségünk, legelsősorban az adó tekintetében. De a rendőrhatóság részéről is több megértést várnánk. A válsággal küzdő kávés mindenféle kedvezéssel igyekszik a vendégeket kávéházába vonzani. Ha azonban valamelyik vendég éjszaka egy óra után a fülébe huzat csendesen a cigánnyal, a kávést — mindjárt az első alkalommal száz pengőre megbüntetik. Ismétlődés esetén pedig megvonják az italmérési engedélyét és akkor nyomban becsukhatja üzemét a szerencsétlen kávéháztulajdonos. A zene zárórameghosszabbítás ára — egy órától három óráig — nem kevesebb, mint huszonnyolc pengő. Ezt az összeget aligha keresi meg a kávés a kései vendégen. Nem is szólva arról, hogy a cigány a túlóráért ugyancsak busásan megfizetteti magát a kávéssal is. Ma már nem is érdemes kávéházat vezetni, a befektetés rengeteg összeg, úgyhogy a bankba téve, nyugodtan megélhetne a kamataiból az ember. És akkor nem lenne kitéve a rettenetes vexaturáknak . . . Mészáros Győző, a Budapesti Kávésipartestiilet elnöke nagyon objektiven ítéli meg a kávésipar súlyos helyzetét. — A kávésipar válságos helyzete — mondotta kérdésünkre — éppen olyan, mint a más iparágaké. Nem sivárabb s nem tragikusabb, mint akár az asztalosé, vagy az építőiparosé. Való, hogy a házbérek és az adóterhek a mi iparunknál elviselhetetlenül magasak és a hatóságok sem megértőek a kávés- iparral szemben. Vendéglő-gondnoki állásra a Szikszói Casinónál nmluávhalnalr 500 pengő 1930. május hó 1-ig IBS«* leteendő, főzőnő tartandó, 50 személyre felszerelés szükséges, van kuglizó, tenniszpálya, kerthelyiség. Pályázni szóban vagy Írásban április hó 10-ig az Elnöknél. A kávésipar válságának nyomasztó hatása alól természetesen nem menekülnek a még a közelmúltban is irigyelt pozíciójú fizetőpincérek sem. Jellemző a kávésipar mai helyzetére, hogy a régi szellemben is békebeli kávéházak kivételével a kávésok nagyrésze a főpincérek óvadékára támaszkodik. A „főurak“ ötezer-húszezer pengős óvadéka a mai kávéház forgalmi tőkéjének számottevő része, bár erősen túlzott a közhit, hogy ez az óvadék veszedelemben forog sok esetben. Csak a régi kávésok nem vezették be ezt az óvadékrendszert, ők még az embert nézik, nem az óvadékot. Az egyik Andrássy úti kávéház „föura“, S. 1. nem éppen a legrózsásabbnak festi le a fizetőpincérek helyzetét. — Sajnos — mondja —, a mi jövedelmünk is alaposan megcsökkent. A vendégek jórésze, színe-java, egyik napról a másikra elmarad és az azelőtt legbiztosabbnak tartott stammvendégnek nem lehet hitelezni. A fizetőpincérek legtöbbjének jövedelme megy el a „kihitelezésre“. Egyik-másik fizetőpincérnek öt-tízezer pengője van kint a vendégeknél. — Természetesen ezt az összeget nagyon nehéz behajtani és sokszor reménytelen is, mert a fizetőpincér a vendégtől nem követelhet, csak kérhet. Van olyan vendég is, aki miután öt-hat pengő adósságot csinált a fizetőpincérnél, egyszerűen elmarad és az adósságcsinálási manővert folytatja tovább másutt. Ha a főpíncér kilép a kávéházból és máshova megy, akár végleg lemondhat a pénzéről. Célszerű volna, ba a szabók példájára fekete-listát vezetnénk ezekről a notórius kávéházi nemfizetőkről . ..
