Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-11-05 / 21. szám
25 VENDÉGLŐSÖK LAIMA IÖ30. norember 5. A szakácsok, a konyhaszemélyzet, mosónők, takarítónők, általában mindazok a szállodai és vendéglői alkalmazottak, akik fix javadalmazásban részesülnek s akiknek borravalóból külön jövedelmük nincs, a tényleges jövedelmük ^alapján — beleértve a természetbeni ellátást is — jelen- tendők be. Osztályozva csak azok lettek, akiknek jövedelme meg nem állapítható. A jövedelem megállapításánál az élelmezést tanoncnál havi 20 pengővel, más alkalmazottaknál havi 50 pengővel számítjuk. Az I. osztályba sorozottak : a vendéglőstanonc, portástanonc, a II. osztályba: felszabadult portásfiú, a III. osztályba: az illemhelyfelügyelőnő, takarítónő, a IV. osztályba: kenyeres fiú vagy leány, a trafikos, az újságos, telefonos, ruhatáros — ha nem bérlője a ruhatárkezelésnek, az V. osztályba : a szállodai szobaleány, a háziszolga, a szállodai bérszolga (Lohndiener), a liftes, a felszabadult borász, a kiszolgálóleány, a csapospincér, a VII. osztályba: a szobapincér, az éthordó, a portás, a szobaasszony, a VIII. osztályba: a szobafőpincér, a főpincér, a fizetőpincér, a főportás. Az öregségi biztosítást illetőleg az alkalmazottak általában ugyanabba a bérosztályba tartoznak, amelyik osztályba soroztattak a betegségi biztosításnál, kivéve a Vili. bérosztályba sorozottakat (szobafőpincér, főpincér, fizetőpincér, főportás), akik az öregségi biztosításnál a X-ik bérosztályba tartoznak. A járulékok általában csökkentek. A napibér- osztályba sorozásnál szintén változás történt, mert a szobaasszony a Vili. bérosztályból a Vll-be, a ruhatáros ugyancsak a Vili. napibérosztályból a IV-be került. Természetesen a munkáltatót a díjaknak csak a fele terheli. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úr 5201—1930. ein. sz. rendeletével elrendelte, hogy a munkáltatók kötelesek mindazokat a munka- vállalóikat, akik az 1927: XXI. t.-c., valamint az 1928: XL. t.-c. rendelkezései szerint csak betegségi biztosításra, vagy mindkét biztosításra köteOLÁH IMRE ny. v. szőlőintéző, Pirtó. A szokott mindennapi munkán és a megélhetés fárasztó küzdelmein kívül a mi szakmáinknak egyéb kötelezettségei is vannak, ezek kellemesebbek és könnyebbek, mint az előbbiek, mégis könnyen elkerülik szakmáink embereinek a figyelmét. Ilyen fontos kötelezettség a nyilvánosság előtti szereplésnek bizonyos foka. Hiszen egyetlen szakemberünk se képes a nyilvánosság nélkül megállani. lezettek és akik 1930. évi szeptember 29-én alkalmazásban állanak, 15 nap alatt az Országos Társadalombiztosító Intézetnek bejelenteni. A bejelentést teljesíteni kell tekintet nélkül arra, hogy a munkavállalók megelőzőleg be voltak-e jelentve, vagy sem. írásban kell kérni a segéd nélkül dolgozó kisiparosnak a forgalmi adó elengedését. Megírtuk, hogy Régi, keserves probléma a borravaló-kérdés megoldása. Évek óta mást sem hallunk, mint kísérletezéseket, kezdeményezéseket, tárgyalások felvételének hírét, nagygyűlések referátumait és egyéb elméleti dolgokat,, a gyakorlatban azonban még mindig ott tartunk, hogy egy feketekávé után két pincér, egy ebéd után három, egy napos szállodai tartózkodás után pedig minimálisan négy alkalmazott várja — sőt elvárja — a borravalót. Különös kérdés ez a borravaló-kérdés. Az érdekeltek : a pincérek, akik kapják és a vendégek, akik adják. A pincérek évek óta hangoztatják, hogy nem akarnak borravalót, változtatni kell e rendszeren, a vendégek pedig állandóan panaszkodnak a kínos szituációkat teremtő rendszer ellen. Senki nem akarja tehát és mégis megvan. Mindkét oldal hivatkozik a külföldre, a tízszázalékos, automatikusan a számla végösszegéhez felszámított percentuális borravalórendszerre, de megvalósítani nem sikerült. A mostani nyár és ősz ad ismét aktualitást ennek a kérdésnek. Külföldiek tízezrei, vidékiek tömegei töltötték Budapesten napokat, szemmellátható nagy idegenforgalmi hetünk volt végre, de az itt forgó idegeneket számtalanszor súlyos dilemma elé állította a borravaló kérdése. Amelynek megoldása mélyen gyökerező akadályokba ütközik, mert mindkét oldalon, vendégek és pincérek részéről egyformán nem kevesen vannak, akik hajlandók a megállapodásokat áthágni. Csak példakép idézzük azokat az intézményeket, ahol nagy táblák hirdetik, hogy: „Borravaló CSABÁCZI LÁSZLÓ vendéglős, Budaörsi út 37. Mozogni kell előtte, beszéltetni magáról, ismertetnie a nevét és jó tulajdonságait. Pár tollvonással és egyetlen arcképpel tizenkétezer intelligens szakember előtt lesz ismeretes, ha beküldi az Album számára ingyen leközlendő arcképét rövid életleírásával együtt bármely vendéglős, kávés, korcsmá- ros, vagy szállodás. A cím: Budapest, IX., Viola ucca 3. a pénzügyminiszter mindazon kisiparosok forgalmi adóját elengedte, akik állandóan segéd, bedolgozó, darabszámos vagy napszámos nélkül legfeljebb két tanonccal dolgoznak. A fenti kategóriához tartozó kisiparosok azonban írásban kötelesek forgalmi adójuk elengedését kérni. Ezt a kérelmet, illetve a bejelentést az illetékes forgalmiadóhivatalhoz, hová eddig forgalmi adójukat fizették, tartoznak írásban bejelenteni. mellőzése kéretik!“ és ahol senki még nem akadt, akinek visszautasították volna a borravaló összeget. Gyakorlatban tehát egyrészt az alkalmazottak hajlandók a borravalót mégis elfogadni, mint jóleső ráadást, — másrészt a vendégek természetrajzához tartozik az urizáló gesztus, amely hanyag előkelőséggel csúsztatja oda a borravalót. így pedig tökéletesen illuzórikussá válik minden rendszabály és határozat. Mégis, éppen örvendetesen fejlődő idegenforgalmunk érdekében talán szükség van a kérdésnek minél sürgősebb rendezésére ! Hogy bizonyos tájékoztatást kapjunk a várható fejleményekről, először a Szállodai és Éttermi Alkalmazottak Genfi Szövetségéhez fordultunk. — Nem tudunk semmit az új mozgalomról — mondották itt munkatársunknak. — Álláspontunk egyébként az, hogy a borravaló-rendszert megszüntetni nem lehet. Külföldön is mindenütt van borravaló, legfeljebb más alakban. Szövetségünk 1877-ben alakult Genfben, de már akkor is ez a kérdés állott a Szállodai és Éttermi Alkalmazottak érdeklődésének középpontjában. Megmondjuk őszintén, mi nem vagyunk a borravaló-rendszer ellen. Az ugyanis nem volna megoldás, hogy a számlához tizenkét százalékot a borravaló céljára hozzáadjanak, mint ahogyan tervezik. Ebből a tizenkét százalékból ugyanis hat százalék járna a főpincérnek. Azért ennyi, mert ő felelős a leltárért is. Marad tehát az ételhordónak hat százalék. Neki azonban van borfiúja. Ha ez tanuló, két százalék, ha felszabadult, három százalék jár neki. Marad tehát az ételhordónak három százalék. Ebből sem lehet megélni, amikor heti nyolc pengős fixfizetések vannak. Még ebből is levonják a betegsegélyzőt, a rokkantsági és baleseti biztosítást, úgy hogy 4-60—5 pengőt kapnak a pincérek egy hétre. Ilyen körülmények között aligha lehet komolyan beszélni a borravaló eltörléséről ! Ebből a nyilatkozatból az látszik, hogy az alkalmazottak sem egységesek a borravaló eltörlésének kérdésében. Mit szólnak már most ehhez az akcióhoz a munkaadók ? Csak ennyit: Csinálnak mozgalmat — úgy mondják — de közben a borravalót zsebrevágják. így van ez a borbélyoknál is. Annakidején az alkalmazottak kiverekedték, hogy a bevétel húszhuszonöt százalékát kapják és ennek fejében lemondanak a borravalóról. Nem hisszük, hogy ennek ellenére akadt volna valaki, akitől a felajánlott borravalót a borbélysegéd nem fogadta el. Most jártam külföldön. Mindenütt van borravaló, a büszke poroszokat kivéve, akik tényleg nem fogadják el. Nekünk a fogyasztókat is védenünk kell, mert, sajnos, ma már igen kevesen vannak. Épp ezért nem engedhetjük meg, hogy két oldalról is megzsarolják őket. Ha fizetést adunk, fel kellene menni az árakkal. Ez nem lenne kellemes a fogyasztóknak. Külön százalékot sem adhatunk. A borravaló-rendszer eltörlésével is a publikum húzná a rövidebbet. Magasabb árat kellene fizetni és végeredményben borravalót is kellene adnia. Genfben székelő nemzetközi alakulatunk ötven esztendeje foglalkozik ezzel a kérdéssel és nem tudja megoldani. Nem valószínű, hogy ez a Borravaló Ellenes Liga most könnyen megoldaná . . . A munkaadók, úgy tudjuk, egységesek abban, hogy kitartanak a borravaló-rendszer mellett. A szállodásokhoz és vendéglősökhöz hasonló állásponton vannak a kávésok is. Az idegenforgalom és a borravalóskérdés. »Jöjjön azonnal a tízpercentes rendszer“ — sóhajtja a vendég. „Az utálja legjobban a borravalót, aki belőle él!“ — mondja a pincér. A MI ÉRTÉKEINKBŐL.
