Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-08-20 / 16. szám
XXXXVI. ÉVFOLYAM 1«. SZÁM 1030. AUGUSZTUS 30. (VESTDÉCSIiŐ-, SZÁLLÓ-, KÍVÉSIPIRI ÉS KÖZCrAKHASÁCrl SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szöveg old a Ion 50 fill ér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkiní ajlapította : IHÁSZ OTABCII Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRAK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL, DÉLIITÁV 3 ÓRÁIG Szent Istvánkor, a szent király ünnepén örülni illik. És maga az ünnep belső struktúrája is olyan, hogy elvárják a mi szakmáinktól mindenfelé azt, hogy a végletekig meg legyen elégedve mindazzal, ami e körül az ünnep körül történik. Hiszen van idegenforgalom, kivételes záróra, sok-sok egyéb engedély, azonfelül van néhány türelmi nap az ellenőrzésben, razziákban, adónyomorgatásban is Szent István körül! A felületes szemlélő csakugyan hajlandó azt hinni, minden okuk megvan ezek szerint a szakmáinknak az ujjongásra. És hogy ezek után igazán nincs más hátra, mint szépen bevárni pár napot Szent István után, aztán el lehet kezdeni az adósságbehajtásokat, végrehajtásokat, mert a nagy muriban, tarka cécó- ban szakmáinknak ugyancsak módjukban volt megszedni magukat. Anélkül, hogy ünneprontók lennénk, már jóeleve kénytelenek vagyunk figyelmeztetni a túlságos optimista figyelőinket, hogy, sajnos, a mi szakmáinknak hiába van Szent István-nap és hiába van Szent Imre-jubileumi év, nekünk még akkor se fenékig tejfel, bennünket még ezzel se lehet csak úgy kirántani a vízből. Mi sokkal mélyebben vagyunk! Mindenekelőtt: élesen meg kell különböztetni a fővárosi és a vidéki szakmát Szent Istvánkor. Mert az még lehetséges "talán, hogy a budapesti szakma augusztus 20-án jó üzletet csináljon, de a vidék számára ez nagyon valószínűtlen. Ugyanis az óriás propaganda csakugyan el tud érni annyit, hogy a vidék könnyű pénzű emberei és családjai Szent Istvánkor a fővárosba ránduljanak föl. Akkor hát a vidéki szakmáink elől elhalássza ez a propaganda a rendes közönségük legjobb részét! Úgy, hogy a vidéken Szent István nem jelent nagyobb forgalmat és többet bármely más ünnepnél, sőt igen gyakran még sokkal kevesebbet, éppen az itt előadottak miatt. Maradnának tehát a fővárosi szakmáink. De itt is baj van. A vidéki közönség ugyanis egyre jobban fölkapja azt a különös szokást, hogy helyet foglal üzemeinkben, szórakozik, olvas, hallgatja a muzsikát, élvezi a kényelmet, — de nem fogyaszt. Nem tudni, hol szokta meg és miért, de vége a vidéki mulatások- nak idefönt, nemhogy a bőgőbeugrás elmarad, de még a palackborig se jut el a jó szentistvánnapi mulató a vidékről, — Károly Spiegel Ignácot, az Erdélyi Borozó tulajdonosát e hó 10-én, vasárnap délelőtt kísérték utolsó útjára a rákoskeresztúri izraelita temetőben. Ki volt Spiegel Ignác ? Ezt csak olyanoknak és azoknak lehet magyarázni, akik soha nem tudták azt, hogy mi a pesti hajnal, milyen varázsos és különös a pesti éjszaka és mennyi titkot rejt magában Budapest éjszakai világa sok érdekes és furcsa emberével. Náci bácsi — így tisztelte őt mindenki — a legérdekesebb, a legkülönösebb emberek egyike volt az éjszakai életben. Teliszívű bohém és reális üzletember egy személyben. Hatvanötéves volt Náci bácsi, de volt valami bájos, lurkós mosolya, mindig viccekre készülődött, ugratott és ha ő esett áldozatául valami tréfának, ismét megjelent arcán ez a megnevezhetetlen lurkós mosoly. Harminc évig volt tulajdonosa az Erdélyi Borozónak. Minden éjszakai embert ismert és őt is ismerte minden éjszakai ember. Soha magánügyeivel nem hozakodott elő, de őt érdekelte minden ember apró ellenben nagy szó, ha megismétli a feketét vagy a kapucinert, a legjobb esetben 4 filléres hasznot nyújtva át a reá váró óriási üzemnek. Szállodák helyett a legszerényebb zug-szobákkal is beéri rögtönzött kiadóhelyeken, végeredményben olcsóbban jön ki idefönt, mint otthon bármely más szürke vasárnapján. A legnagyobb óvatosságra intjük tehát a szakmáink bevételeire ügyelő hivatalos szemeket, ne higyjék, hogy a Szent István a mi Péter-Pál napunk, az aratás. A mi szakmáinkon nem segíthetnek egyes «napok", csak a rendszerek, viszonyok, körülmények hatalmas változásai, amelyek, sajnos, csak tőlünk függetlenül következhetnek be! baja. Számon tartott minden éjszakai embert: hírlapírókat, írókat, színészeket, zenészeket, rendőrtiszteket, nyomdászokat, artistákat, minden összefüggésüket ismerte és ha kérték — segített . .. Két szenvedélye volt: a vendéglője és a lóverseny. Többezer embernek a gyomrát ismerte, vigyázott rájuk és tudta gusztusukat és ismerte a gyomorégéseik természetrajzát. Senki olyan áhítattal nem tudta a villanylámpa felé felmutatni az italos üveget, bizonyítgatva, hogy csak nála,van ilyen jó bor, sehol másutt. A másik passziója a lóverseny, nem sok pénzét emésztette fel, hiszen Náci bácsi nagyon gazdag ember volt és a lóversenyen a legapróbb tétekkel játszott. Viszont minden lovat megjátszott csak azért, hogy a futam után dicsekedhessen azzal, hogy a nyerő tikett van a kezében. Náci bácsit vasárnap délelőtt temették. Az egyes számú ravatalozó teremben állt a koporsója, amelyen krizantémok, Náci bácsi kedvenc virágai hevernek. A síró özvegy mellett ott ült magábaroskadtan, * Károly vendéglős özvegye a megásott sírba akart ugrani halott férje után ... Náci bácsi utolsó útjára nem jöttek el barátai, a közélet nevezetességei. Popper Mór és Lipót ||| bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
