Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-05 / 1. szám

TI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1030. JANUÁR 5 (TEKDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, EáVÉSIPASI ÉS KÖZGAZDASÁOI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-nn Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ d¥ÖR«T Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL, DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« Boldog újévet kívántak egymásnak jó- és rosszakarók, barátok, rokonok, érdektársak. Boldog újévről rebesgettek sok ezren és millió­nyian, kívánságok hangzottak el, fosz­tok, meg üzenetek. Mert így szokás ez minden új esztendő körül. Dehát a kívánságok hamar elhangza­nak, a buzgalom, jószándék hamar el­röpül és egy-kettőre nem marad semmi az ünnepies, de mindig haszontalan neki­rugaszkodásokból. Az okos embernek rá kell jönnie, hogy az újévi jókívánságok elhangzása és értéke végeredményében teljesen egyenlő a semmivel. Munka nél­kül, szerencse nélkül hiábavaló minden jókívánság, viszont a dologszerető em­bert, akire egy picit rámosolyog az ok­vetlen annyira szükséges szerencse is, hiába árasztják el bármennyi rosszkíván­sággal az új esztendő alkalmából, annak mégis jól fog menni a sora ebben az évben is. Tulajdonképen tehát honnan eredt és mire jó hát akkor ez az újévkívánás ? Mire való az új esztendei ünnep, amely­nek elmúlta után annyian bosszúsan gondolnak az elröpült időre és költ­ségekre ? Tény, hogy régi babonáknak excen­trikus gyűjtőpontja lett tulajdonképen a kezdő esztendő első napja a keresztény világban is és előre alakult ki a most divatos rengeteg új esztendei cécó. Mert igazán mindenkinek rá kell jönnie, mit tartozik az az ő 1930-ik évi üzletmeneté­hez, vagy pőréinek ítéleteihez, hogy el- oltotta-e a lámpát Szilveszter éjfelén, pezsgőt ivott-e, malachúst evett-e új­évkor és kéményseprővel vagy vénasz­szonnyal találkozott-e az új esztendő első reggelén ? A legtöbb ősvallás szokatlanul és hihe­tetlenül nagy varázserőt tulajdonított ä „kívánságoknak“. Ráolvasások vol­tak, versmondások és énekek, amelyek­kel beteggé vagy szerencsétlenné akartak tenni valakit, viszont: meg is szerettek volna gyógyítani egyeseket ilyesmikkel, vagy fölsegíteni. És az ilyen kívánságok előbb-utóbb mindig teljesednek, mert hiszen minden ember meghal, ki húsz­éves, ki kilencvenéves korában, viszont minden évben jó is, rossz is éri az em­bert bőven. Nem kell tehát egyéb, mint az úgyis bekövetkezendő jót vagy rosszat ezeknek a kívánságoknak tulaj­donítani. . Műveletlen és babonás emberek ma is szörnyen félnek az átkoktól, a cigány- | asszonyok szemverésétől, miegymástól, pedig ezeknek is csak ép annyi a hatá­suk, mint az újévi jőkíván átoknak — vagyis egyáltalán semmi. De a modern világban ezeknek az új­évi jókívánatoknak már mégis más lett a rendeltetésük. Tulajdonképen csak ked­ves kitüntetések ezek, megemlékezések, jelentések arról, hogy én tudom, hogy te élsz, rád gondolok és kedves vagy nekem. Aztán valósággal reprezentatív kötelezettséggé lett nálunk a BUÉK, minden nagy cég, előkelő üzletember sze­repel vele a nyilvánosság előtt, mert ez is kitűnő reklám-alkalom. Ártani azonban semmiesetre sem árta­nak a jókívánságok, különösen, ha csak­ugyan fokozott munkakedv, új remény­kedés és szorgalom az eredményük 1 (S. S., Szeged.) Verekedések és egyéb cselekmények az italmérési üzletekben. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: vitéz dr. Csató Béla rendőrkapitány. A szeszes italok élvezetének, főként pedig a nagy mértékben való élvezetének hatása alatt gyakran történnek az italméréssel kapcsolatos üzletekben, korcsmákban és vendéglőkben olyan jogellenes cselekmények, amelyekkel az üzlet tulajdonosá­nak számolnia kell. Mi legyen ilyenkor a leg­megfelelőbb eljárás, illetve magatartás és mik lehetnek e jogellenes cselekmények büntetőjogi következményei, ezekre fogok rámutatni a követ­kezőkben. A szóbanlévő üzletek helyiségei, ahol a fogyasztó vendégek szabadon megfordulhatnak és tartózkod­hatnak, nyilvános helyeknek tekintendők. A helyiség, vagy a hely nyilvánossága lényeges büntetőjogi fogalom, mert az itt számbajöhető büntetendő cselekmények, úgymint verekedés, botrányokozás, káromkodás vagy trágár szavak használata és botrányos részegség állapotában való megjelenés csak akkor büntethetők, ha azokat nyilvános helyen követik el. Ebből következik, hogy a felsorolt cselekményeknek, a közönség részére nyitva álló italméréssel kapcsolatos helyiségekben való elköve­tése büntethető. Ezt azért hangsúlyoztam, mert megtörtént például az, hogy az étteremben két személy összeszólalkozott s egyik a másik elől a vendéglő konyhájába menekült, a másik őt üldözte és a konyhában utolérve, tettleg bántalmazta. Miután a konyha nem tekinthető nyilvános helynek, mert az nem áll a közönség rendelkezésére olyan értelemben, hogy ott bárki is megfordulhasson, az illetőt verekedés miatt nem lehetett megbüntetni. Ugyanígy nem tekinthetők nyilvános helyeknek az italmérő egyéb magánhelyiségei sem (pl. lakása). Ha tehát valaki a vendégek közül a tulajdonos engedélye vagy akarata nélkül behatol az üzlet- helyiséggel kapcsolatos magánlakásba, vagy fel­Popper Mór és Lipét r.-t„ bornagykereskedés Telefons József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd UCCa 8. szám. Alapíttatotf 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom