Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-05-20 / 10. szám
XXXXV. ÉVFOLYAM ÍO. SZÁM 1020. MÁJUS so. (VEKDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPÁRI ÉS KÓZCíAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 4:5.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasáhmilliméterenkint ALAPÍTOTTA IHÁSZ CílOBfiT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telei onszám : ,,József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL, DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« Fekete lista a Tiszántúlon, fekete lista az Alföldön, az a Dunántúlon, ez a mi szakmáink legutóbbi és leginkább figyelemreméltó szenzációja. Nagy dolgoknak kellett történniük addig, amíg elszánta magát a korcsmáros, vendéglős, fogadós és kávés, hogy csoportosan kezdje meg a védekezést a fosztogatók ellen, akik szinte törvényes védelemre hivatkozhattak már a maguk aljas csalási manővereikben. Hiszen évtizedes fejlődés, vagy inkább: jogi visszafejlődés juttatta odáig a dolgot, hogy a vendéglős, kávés és korcsmáros kihitelezett pénze, az úgynevezett korcsmái hitel teljesen kimaradt a magyar törvény- könyvből. Egyre csökkent az az összeg, amelyet a bíróságok megítél hettek „ korcsmái hitel« címén és már ott tartunk, hogy van olyan magánvagyon a magyar törvénykezés csodálatos útvesztőiben, amelynek eltulajdonítása után nem jár semmiféle megfelelő visszatérítés! Különös, beteges jogi gondolkozás az, hogy ha valaki adósa marad az ékszerésznek valami ostobán pazarló megrendeléséért, ha az ügynökök ravaszsága telek- spekulációktól kezdve bútoron, házon, részvényen, állatok vásárlásán keresztül a legbutább, családot és vagyont rontó adósságokba rántja bele a magánost, akkor az ilyen követelések mögött ott áll teljes erejével a törvény; ha azonban valaki igazán pillanatnyi pénzzavarában adós marad a korcsmában, vendéglőben, akkor nem köteles fizetni többé! Kabaréjegyek, mulatói és táncbelépők árát be lehet hajtani akárkin, de korcsmái hitelt nem! A2 antialkoholista világmánia egyik jellegzetes fattyúhajtása ez a felfogás, sajnos, számolnunk kell vele, még pedig úgylátszik, hosszú időre. Számolunk is vele és védekezünk, a védekezés pedig csak kétféleképen lehetséges. Az egyik: a csalási följelentés, ez az egyéni akció, a másik: a fekete lista, ez a tömeges irtószer a szakmáink élős- dijei ellen. Szállodák, vendéglők, korcsmák jegyzékeket váltanak és központi könyvet állítanak fel a rossz adósokról, a notórius hitelélvezőkről, akik nem akarnak fizetni, hivatkozással a háború után törvényes rendelkezésekre. Bizony, mindezek csak félrendszabályok a mi viszonyaink között. Kisvárosokban, falvakban még csak eljut odáig az óvatos szakember, hogy arcról is felismeri személy szerint a notórius hitelcsalót, de a nagyvárosokban, Budapesten, nyaralóhelyeken, nyári üzemekben, ez egyszerűen lehetetlenség. Aki leül a korcsmái vagy vendéglői asztalhoz, az rendel anélkül, hogy előbb, vagy egyidejűleg fizetne is és ez a legfőbb baj. Az amerikai blokkozórend- szer lenne az egyetlen, igazi védekezés: A múlt számban megjelent cikkemben azokkal az új rendelkezésekkel foglalkoztam, amelyeket az új bornovella hozott. Jelen cikkemben azokról a lényeges és az italmérőket ^közelről érintő változtatásokról lesz szó, melyeket az új bornovella a bortörvény egyes rendelkezéseinél tett. Az italmérőket örvendetesen érintő lényeges változtatások történtek a bortörvény (1924: IX. t.-c.) 16., 17., 31., 45. és 50. §-aiban. A tárgy fontosságánál fogva először is a bortörvény 45. §-ával szemben tett változtatásokkal kívánok foglalkozni. A leginkább vitatott és támadott szakasza a bortörvénynek a 45. § volt. Ez a szakasz a munkaadó italmérőnek a felelősségét rendkívül szigorúan állapította meg az alkalmazottak által elkövetett borkihágások, különösen pedig azok legsúlyosabb eseteiben : a borhamisítások és a hamisított borok forgalombahozatalainak eseteiben. Maguknak a rendőri büntetőbíróságoknak is gondot okozott ez a törvényszakasz helyes és miként való alkalmazása. Miután a munkaadó (italmérő), illetve a felügyelettel megbízott egyén (üzletvezető) felelősségét a nem saját személyében, hanem az alkalmazottak által elkövetett borkihágások miatt a 45. § igen tág értelemben határozta meg ebben a mondatában: „ha alkalmazottjainak a köteles ellenőrzését elmulasztotta“, a felsőbb rendőri büntetőbíróságoknak az alsóbb rendőri büntetőbíróságokra nézve is kötelező gyakorlata ezt a legszigorúbban magyarázta s az alkalmazottak által elkövetett kihágások miatt a munkaadó italmérőt teljes mértékű büntetőjogi felelősség alá vonta akkor is, ha annak szándékán kívül esett is a tilalmazott cselekmény. hogy a rendelésnél a rendelés árát azonnal fizesse is blokk ellenében a vendég, mielőtt még megkapná a rendelt holmikat. És ha így haladunk, nincs messze az az idő, amikor kénytelenek lesznek országszerte felvenni szakmáink ezt a rendszert, különben tönkremennek. A jogászok pedig hüledezve gondolkozzanak addig is azon a jogi csodabogáron : miért kell az adósnak megfizetni a fűszeresektől hitelbe vett zárt boros- és söröspalackokat, meg pohár pálinkákat, amíg, ha ugyanezt a korcsmárosoknál, vendéglősöknél veszik, a törvényes rendelkezések felmentik őket a fizetés alól? (B. B., Óbuda.) I így a bortörvény 45. §-a és az annak alapján kifejlődött bírói joggyakorlat ellentétbe került azzal a sarkalatos büntetőjogi elvvel, mely éles különbséget tesz a szándékos és gondatlan cselekmények közt, hisz tudott dolog, hogy a büntetőtörvénykönyv még a főbenjáró emberölést is — ha az gondatlanságból volt elkövetve — vétséggé fokozza le és aránylag enyhén rendeli büntetni. Az italmérő sok esetben került abba a helyzetbe hibáján kívül, hogy legjobb akarata mellett sem tudta ellenőrizni és megakadályozni azt, hogy alkalmazottjai a tiltott cselekményt elkövessék. így pl. állandó felügyelet alatt nem tarthatta a csaposát egy nagyobb forgalmú söntésben, mert neki az üzlet vezetése körül számos más dolga is akadt. Adódhatik alkalom, hogy a csapos még a legfokozottabb ellenőrzést is kijátsz- hatja, minthogy ez gyakran meg is történik. Az italmérőt sok esetben még az a vád sem érheti, hogy haszna volt a kihágás elkövetéséből. Nem egy helyen ugyanis a csaposnak, vagy kimérőnek elszámolásra van átadva az italmennyiség. Ö tehát vagy maga fogyaszt lopva az italból s a hiányt víz hozzáadásával pótolja, vagy esetleg azért vizezi fel a bort, hogy jogtalan haszonra tegyen szert az így nyert többletből. Ebből az üzlettulajdonosnak ■nemhogy haszna volna, hanem az üzleti renoméját rontja a silány minőségű bor. Ezek a körülmények azonban eddig nem mentesítették a munkaadót, akit a törvény erejénél fogva éppen úgy kellett büntetni, mint a tettest, vagyis mintha ő maga követte volna el a borhamisítást és a hamisított bornak ebből következő és külön büntetendő forgalombahozatalát. A büntetésen felül volt azonban ennek még súlyosabb jogkövetkezménye A bortörvény módosítása és kiegészítése. A „Vendéglősök Lapja" számára írta : vitéz dr. Csató Béla rendőrkapitány. II.
