Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-05-05 / 9. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1030. május 5. alatt a tokaji aszúborok testességében és cukor- tartalmában bizonyos hanyatlás állott be, mely hanyatlás okait részben az ősi jellegzetes szőlőfajtáktól és művelési módoktól való eltérésben, részben a termelési célok megváltozásában lehet megtalálni. Sokszor előfordul, hogy egyes aszúborok mint 4 vagy 5 putionos aszúborok kerülnek forgalomba, holott a régi mértékkel mérve, azok 2 vagy 3 puttonosoknak sem minősíthetők. Tokaji aszúborok alatt az egész világon mindenki édes, testes, úgynevezett likőrszerű bort ért. A régi és világhírű minőségek megőrzése és megvédése céljából szükséges tehát a tokaji borok minőségi megjelölésének különleges szabályozása. Teljesen új a ,,típusbor“ bevezetése. A bornovella 16. §-a a következő rendelkezéseket teszi: „Típusbor az olyan bor, amelynek valamely borvidéktől, termelőhelytől és szőlőfajtától eredő sajátos tulajdonságait különleges eljárással (házasítás stb.) és különleges kezeléssel állandó jellegűvé teszik. Típusborok előállítására és forgalombahozatalára csak termelőszövetkezetek és olyan nagyobb forgalmú pincészetek kaphatnak engedélyt, amelyeknek erre megfelelő berendezésük van“. A típusborra vonatkozó részletes szabályokat a földmívelésügyi miniszter kiadandó rendelettel fogja szabályozni. A típusbor bevezetése olasz mintára történik. A törvény- javaslat indokolása szerint a hazai boraink úgy belföldi, mint külföldi értékesítésének egyik legnagyobb akadálya az volt, hogy ugyanazon borvidék különböző termelőhelyei, sőt ugyanazon termelőhelyek más-más szőlőgazdaságai általában különböző minőségű és fajtájú borokat termeltek, amelyek minősége évjáratok szerint is a legnagyobb eltéréseket mutatta. Ennek természetszerű következménye volt, hogy úgy a termelők, mint a kereskedők egy- egy fajta borból legjobb esetben csak pár száz hektolitert tudtak piacra vinni s további kereslet esetén teljesen azonos minőségű bort előállítani és szállítani nem tudtak. A típusbor bevezetése és a típusbor- márkák törvényes védelme által lehetőség nyílik arra, hogy egyes szőlővidékek jellegzetes boraiból állandóan azonos minőségű nagyobb készletek álljanak a kereskedelem rendelkezésére. Minthogy azonban nem kívánatos, hogy e típusborokból sokféle márka kerüljön forgalomba, szükséges volt, hogy azok előállítása és forgalombahozatala csakis termelő- szövetkezetek és oly nagyobb kereskedelmi pincészetek részére biztosíttassék, amelyek ilyen típusborok állandó előállítására be vannak rendezkedve. Új rendelkezés még az is, hogy a gyümölcsbor elnevezések megszűnnek. Erre nézve a bornovella 21. §-a a következőkép rendelkezik: „Azokat az italokat, amelyek nem szőlőnek, hanem más friss gyümölcsnek levéből szeszes erjesztés útján származnak, bor vagy bármilyen elnevezésű gyümölcsbor (pl. almabor, ribizkebor stb.) néven forgalomba- hozni tilos“. Ezeket tehát csakis „erjesztett gyümölcslé“ vagy más hasonló elnevezés alatt lehet csak a jövőben forgalomba hozni. A bornovella 26. §-a előírja, hogy „mindazok a pincészetek, amelyek átlagos évi borforgalma a 4000 hl.-t eléri, kötelesek boraiknak szakszerű kezelésére pincemesteri szakiskolát végzett pincemestert alkalmazni. (Folytatjuk.) alegzamafosabb KOHN LIPÓT salgótahj5ln! ................................................................................................. A 18 éven aluliaknak nem szabad nyilvános helyen szeszesitalt kiszolgáltatni. Az ifjúságnak a szeszesitalok kiszolgáltatását tiltó 1927: XXXIII. t.-c. a kihirdetést követő tizenötödik napon, vagyis az 1928. évi január hó 12-én életbelépett. A végrehajtás tárgyában most jelent meg a Belügyi Közlönyben a miniszter 329.609— 1928. B. M. számú körrendeleté, amely a következőket rendeli: „A törvény végrehajtásával megbízott m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úrral egyetértve, a belügyminiszter elrendelte, hogy az összes rendőri hatóságok és közegek a törvény 1. §-ában foglalt tiltó rendelkezések megtartását állandóan és lelkiismeretesen ellenőrizzék és ha törvényellenes magatartást tapasztalnak, megtorlása iránt a törvény 2—4. §-aiban foglalt rendelke- zések figyelembevételével intézkedjenek. Figyelmeztette az alárendelt hatóságokat, taníttassák ki a rendőrség és csendőrség legénységi állományába tartozó közegeket, hogy ennek a törvénynek végrehajtása körül lehető tapintattal járjanak el, nehogy az egyéni szabadság körébe mélyebben belenyúljanak, mint ahogy azt a törvénynek önmagukban helyes rendelkezései szükségképen megkövetelik. Kerülni kell azt, hogy a törvény rendelkezései szembe találják magukat a népesség általános felfogásával és szokásaival, hanem ellenkezőleg, a végrehajtásnak akként kell történnie, hogy a törvény célzatai mind szélesebb köröknek megértésére és támogatására számíthassanak. A közegeknek tudniok kell, hogy a törvénynek nem az a célja, hogy a tizennyolcadik életévüket meg nem haladott ifjú egyének szeszesital fogyasztását mindig és minden körülmények között megakadályozza, hanem célja csak az, hogy ezeknek az ifjú egyéneknek nyilvános italozását, értve ezalatt a szeszesitalok fogyasztását, kizárja. Elsősorban tehát nem avatkozhatnak a hatóság közegei a magánélet körében végbemenő szórakozásokba, úgyszintén nem szabad háborgatni a szokásos zártkörű összejöveteleket azon a címen, hogy a résztvevők korát és a fogyasztott italok minőségét meg kell állapítani. A falusi gazdának is joga van a hozzá szerződtetés céljából bejáró vagy felfogadott fiatalkorú munkást borral vagy pálinkával megkínálni. Az ilyen hagyományos szokásokon alapuló áldomásivások, ha azokon a tizennyolc éven aluli kis- korúanis résztvesznek, a rendőrségi és csendőrségi közegek által nem üldözhetők. A kímélet azonban csak addig a határig tart, amíg a szórakozás nem lépi túl a társadalmi szokások által megszabott kereteket, vagy nem fajul el a tisztességbe ütköző módon, vagy nem célozza a törvény kijátszását. A zugkorcsmáknak felkutatása és az elkövetett kihágások példás megbüntetése egyik legjelentősebb feladata a törvényt végrehajtó közegeknek A mi Értekeinkből. BODÓ LAJOS vendéglős és felesége, Salgótarján. W'Bécs magyar vendéglősei és szállodásai után Veneziából is kapott magyar szakemberek fényképeit és életleírásait a Magyar Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcstnárosok Albuma. A külföld magyar vendéglős-, fogadós- és kávésgárdája mindent megtesz, hogy minél impozánsabban képviseltesse magát a díszalbumban, hogy tüntethessen magyarságával is a szakmai összetar- tozandóságnak nemes érzésével. Csak természetes, hogy a magyarországi szakmák se maradhatnak hátra azokból a sorokból, amelyekbe a külföld magyarsága más olyan számottevő értékeket állított. E héten különösen a Tiszántúl szakmai gárdája tett ki magáért és több levél érdeklődött, a pünkösdi fölvételek jókor érkeznek-e még be az Album számára ? Megnyugtathatjuk az érdeklődő nyíregyházai és szegedi szaktársakat, csak küldjék be mielőbb képeiket és életleírásukat pár sorban erre a címre : Az Album szerkesztőségének Budapest, IX., Viola u. 3. Telefon: József 359-78 Ajánlja Kiváló uradalmi borait a vendéglősön szíves figyelmébe. Telefon: József 359—78
