Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)

1929-02-05 / 3. szám

XXXW. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1030. FEBRUÁR 5 VENDÉGLŐSÖK LAPJA A BUDAPESTI KOROSMÁÜOSORIPARTABSULATÁHAK HIVATALOS KÖZLÖI9E (VEHDÉGLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPABI ÉS KÖZUAKDASÁBI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-;ín Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj sző vég old al o n 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábinilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ CíTOttGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI» A farsang múlik és vele együtt veszedelmesen fogy a szezon a mi szakmáink számára. Csodálatos változásokon esett át a háború utáni Kis- Magyarország, de a megváltozott viszonyok kö­zött is egyike a legcsodálatosabbaknak az a folyamat, miképen esett széjjel ,,szezonokra“ a valamikor meglehetősen egységes magyar élet ? A szakember kissé meghökkenve mérlegeli az új helyzetet. Haladás történt, vagy romlás ? Örüljünk-e neki, mint új fejlődési lehetőségnek, vagy ijed­jünk meg tőle, mint az összeomlás egyik kései jelétől és következményétől ? Lehet, hogy per­döntő választ nem adhatunk erre a kérdésre, de a dologgal foglalkozni kell ! Meg kell ismerni kívül-belül, meg kell vitatni és készülni kell reá, számolni vele és mindenképen hozzáigazodni ! A háború előtt voltak kitűnően menő vendég­lők, korcsmák, kávéházak, amelyek január 1-től december 31-ig hozzávetőleg egyenletesen, na­gyon jól mentek télen-nyáron. Teljesen ismeret­len fogalom volt számukra a holt szezon, mert olyan hatalmas törzsközönséget tudtak a nevök mellé toborozni, amely hóban, sárban, szárazság­ban kitartott mellettük. Nyárban volt egy-két hónap, amikor valamivel csökkent az élénkség s a forgalom, de a jó üzem akkor is meg­maradt. Ma ? Egyszerűen ismeretlen fogalommá kezd válni a „törzsközönség“. Igazán bámulatos, de mintha a szakmai üzemeink új közönségeképen felnövekvő új nemzedék, a fiatalság híjával volna minden állandóságnak ! Inkább „divato­kat“ követ, mint meggyőződést, szívesen fel­függeszti a saját ízlését, egyéni tapasztalatait, csakhogy a hirtelenében, sokszor ok nélkül föl­támadt divat után futhasson. Csak az öregek és az öregedők maradtak meg számunkra a vidéken épúgy, mint a fővárosban, igazi és megbízható törzsközönségnek. Ők azok, akik ha mindig a megszokott jót kapják egyszer kiválasztott és megszeretett üzemeinkben, akkor mindig megmaradnak ott. De a többiek számára hiábavaló minden erőfeszítés! Ha a divat el­fordul valamelyik üzemünktől, akkor előfordul­hat, hogy a kitűnően prosperáló kávéház, ven­déglő vagy korcsma szinte máról-holnapra fogyasztóközönség nélkül marad, pedig teljesen a régi jót adja. De az is igaz, hogy ép így máról holnapra valóságos aranybánya lehet olyan üzemből is, amely eddig hiába harcolt fogyasztóközönségért. Fölkaphatja a divatszeszély, a vidéken egy-egy vezető aranyifjú ötletéből, a fővárosban egy-két társasági szépasszony szeszélyéből, akik a társa­ságukkal váratlanul odatelepszenek és akiket egyszerre hatalmas csoportok követnek. Mindehhez járul még, hogy az új közönség télen és nyáron nem igen marad meg egy helyen, változkodik akkor is, ha nincsen rá oka. így támadnak „szezonok“ még az állandó jellegű üzemekben is. Budapesten érthető még vala­mennyire ez a szezonszerű kialakulás, de a vidéken teljességgel érthetetlen — mégis csak megvan. És ha már megvan, számolnunk kell vele. Harcolnunk kell a közönségért, állandóan és szakadatlanul, ez a nagy tanulsága van az új kialakulásnak! Most már nem elég az üzemeink számára, hogy megnyerjen egy teljes közönség­tömböt a maga számára és utána nyugodtan Az új bornovellát az elmúlt héten tárgyalta a képviselőház. Ez az új törvény kiegészítő és módo­sító rendelkezéseket tartalmaz az eddigi bortörvény­hez, végeredményében azonban egyes új rendel­kezései ellentétesek az eddigi italmérési törvénnyel. Ezek az ellentétek szükségessé tették, hogy az ital­mérési törvény a jól megérdemelt revízió alá kerüljön és híreink vannak arról, hogy Wekerle pénzügy- miniszter és Mayer földmívelésügyi miniszter meg­egyezésével a pénzügyminisztériumban már meg is kezdték a revízió előmunkálatait. Nem hivatalos helyen tudni vélik, hogy az ital­mérési jogok kiadásának a kérdésében is fontos válto­zás történik. Az 1921 után következő zűrzavaros időkben ugyanis tömérdek jogmegvonás történt és nem egy engedélyes úgy találta, hogy jogelvonását politikai okok magyarázták. Az italmérési jog meg­vonásának eddigi eljárása mindenesetre tág utat nyitott különböző személyi fölfogások érvényesülésé­nek. Ezután másképen lesz. Azt tervezik ugyanis, hogy a törvény revíziója szabatosan és taxatíve fogja felsorolni azokat a cselek­ményeket, amelyek miatt ezentúl a már megadott és érvényben lévő italmérési jogokat a pénzügyi ható­ságok visszavonhatják. Remény van arra is, hogy módot nyújtanak új igazolási eljárásokra, amelyek alapján új engedélyekhez juthatnak mindazok, akik beigazoltan nem komoly okok miatt fosztattak meg annakidején az italmérési jogaiktól. A tárgyalt bornovellának az italmérőket érdeklő újabb intézkedései a következők : pihenjen a habárain abban a tudatban, hogy az a közönség nem fog elpártolni tőle, ha odabent mindig a megszokott jót kapja. Számolni kell azzal, hogy ez a közönség igenis mindenképen el fog pártolni egy idő múlva, tehát gondoskodni kell a helyettesítéséről, új fogyasztókról! E tekintetben a kávésipar vezeti a szakmáin­kat, tanulhatunk tőle. Folytonos újítások, trük­kök, kedvezmények, muzsikák, renoválások, ezek mind ezt a célt szolgálják. És üzemeink közül ma is azok mennek legjobban, amelyek észrevették a dolgok új alakulását és követik őket. Kissé elgondolkoztató a régi jó világ teljes bukása ezen a téren is, sajnálkozhatunk is rajta, de hiába, ■ talpon kell maradnunk és részt vennünk a versenyfutásban. Az új közönségért küzdenünk kell, még pedig nap-nap után ! (S. F., Győr.) 1. §. Az 1924 : XI. t.-c. (Bt.) 2. §-a második bekezdésé­nek 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép : ,,a fogyasztásra kerülő must vagy bor, valamint a hordók és a tartályok kénezése tiszta (90%), arzénmentes kénnel, vagy tiszta arzénmentes cseppfolyósított kénes­savval, úgy azonban, hogy a kénezett bor literje leg­feljebb 200 milligramm összes, illetőleg 20 milligramm szabad kénessavat, a kénezett must literje pedig legfel­jebb 200 milligramm összes, illetőleg 60 milligramm szabad kénessavat tartalmazhat s hogy az e mértéket meghaladó kénessavtartalmát csupán ászákolás, szellőz­tetés vagy házasítás útján szabad csökkenteni“. 2. §. A Bt. 2. §-a második bekezdésének 6. pontja a következő rendelkezéssel egészíttetik ki : „valamint ferrocyánkálium, ez utóbbi azonban csak hatósági ellenőrzés mellett“. 3. §. A Bt. 2. §-a második bekezdésének 10. pontja a következő rendelkezéssel egészíttetik ki : „továbbá hektoliterenkint legfeljebb 40 gramm vegy­tiszta szénsavas ammonium hozzáadása a musthoz vagy a borhoz az élesztő működésének előmozdítása céljából“. 4. §. A Bt. 5. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : „a musthoz, borhoz, úgyszintén vörösbor cefréjéhez javítás céljából a természetes cukorhiány pótlására, bármely hazai borvidéken termett szőlőből készült besűrített mustot vagy szárított (fonnyasztott) szőlőt (a tokajhegyaljai borvidéken csak az ott termett szőlőből származó besűrített mustot vagy fonnyasztott szőlőt), az illetékes m. kir. kerületi szőlészeti és borászati fel­ügyelőséghez intézendő előzetes bejelentés kötelezett­sége mellett, oly mennyiségben szabad hozzáadni, hogy az így megjavított mustból származó bor teljesen ki- | erjedt állapotban legfeljebb három térfogatszázalék Új italmérési törvény készül a pénzügyminisz féri untba if. A most tárgyalt bornovella ellentétes az eddigi italmérési törvénnyel. Mik az új bortörvény szakmai tudnivalói?

Next

/
Oldalképek
Tartalom