Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-10-05 / 19. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1929. október 5. 8 Ingyenes jogianács előfizetőinknek. A »Vendéglősök Lapja« átérezve, hogy a népszerűség kötelez, a legnagyobb áldozatok árán is mindent elkövet, hogy előfizetői nagy táborának minél többet nyújtson. Rendszeresíti az ingyenes jogi tanácsadást is. Minden héten kedden délelőtt 11 órától 12-ig elsőrendű jogi szakerők állanak szakmai előfizetőink rendelkezésére lapunk szerkesztőségében (IX., Viola u. 3.) és ez alatt a hivatalos óra alatt teljesen ingyen szolgálnak kimerítő jogi útbaigazítással a szakma ügyeiben (italmérési, honossági stb. kérdések). Vidéki előfizetőink válaszbélyeg beküldése ellenében ugyanúgy kaphatnak jogi tanácsokat, amennyiben előfizetési díjaikkal nincsenek hátralékban. A jogi választ levélben nyolc nap alatt megkapják minden külön díjazás nélkül. és éttermi asztalok, székek, sörkimérőkészülékek, billiárdasztalok, alpakka evőeszközök, teljes felszerelések használt és uj állapotban, legolcsóbb beszerzési forrása: BRAUN GYULA, Budapest, VII., | Síp-utca 14. sz< * Alapíttatott: 1896. modern Bronz- és VasPortálok KATZMAREK és TÁRSA vasszerkezeti gyár. I BUDAPEST, VI., LOWB UCCA 39. SZ. ~ Telelőn : L. 913-2« j Miután a rendelje ön is meg, m«rt üzlet- meneténekcsak előnyére válik. Rendelések leadhatók a Budapesti V.9 Csáky u. 20. Telefon: L. 974—00 belföldi és Külföldi italokban a legelőnyösebben beszerző csoportunknál fedezheti Vendéglősök Beszerző Csoportja R.-T. Budapest, IV., Vámház Körút 8. sz. EÍW* Kívánatra árjegyzéket küldünk. Kik fedezték föl a kávét? Az arabok és abesszínok mondái. — Egy dervis és a kávéfőzés. Keresztény és perzsa nyomok. Aki a kávéfogyasztás legelső nyomait akarja kutatni, igen hamar olyan pontra ér, ahol ezek a nyomok a mesék és mondák világába tűnnek. Az Ezeregyéjszaka csodás sejtelmei elevenednek meg; az a kor, amidőn Harun al Rasid Bagdad uccáin vándorolt, udvarán pedig arab poéták énekeltek... Az első nyomok Keletre vezetnek. Csak feltevésen alapszik azonban az az állítás, hogy az az ital, amelyet Homeros Odisseájában Helena Telemachus- sal itat, — kávé volt. Viszont ezt a feltevést megerősíti Homeros azzal, hogy Helena az italt Poly- damnia egyiptomi királyleánytól kapta. A bibliai Abigail, Nabul felesége, Dávid királynak ismeretlen italt nyújt át, hogy ezzel haragját csilapítsa; hogy ez valóban kávé volt-e, természetesen nem bizonyítható. Ezek szerint tehát a kávé őshazáját illetőleg az arab mesékhez kell igazodnunk. A legrégibb mesék hosszú abesszíniái hadjáratokról szólnak. Amikor már minden élelmiszer elfogyott, a nagy pusztaságban egy vadon nőtt cserje gyümölcse szolgált a hadsereg egyetlen táplálékául és erősítőjéül, hogy a kimerítő, bosszú útat folytathassa. Más források szerint az abesszíniái Kaffa tartományban már ősidők óta ismerték a pörköltkávét. Vájjon rablóbandák, vagy győzelemre áhító hódító seregek vitték-e a kávét a Vörös tengeren át Arábiába, Yemenbe és onnan Perzsiába? Vagy talán békésen terjedt el ez az értékes ital, amelyet csodálatos, legendás híre előzött meg? Erre nincs biztos válasz, inert a nyomok elmosódtak és az unokáinak mesélő nagyapa saját elképzelése szerint adja tovább a mondákat. Annyit tudunk, hogy a kávétermelés a XIV. és XV. században az arábiai Yemen tartományban terjedt el, noha kezdetben tiltották azt egyes vallásos körök. , A kávé felfedezéséről szóló mondák egyike a Hadzsi Omár dervis-monda. Ez a dervis kolostorából elűzetvén, a hegyekben barangolt, míg végre egy barlangban menedékre talált. Éhségtől gyötörve, leszedte a hajléka előtt álló cserje bogyóit, megízlelte azokat, — minthogy azonban nyersen igen keserűnek találta, — megpörkölte és aztán a vízbe dobta. Az így nyert ital nemcsak, hogy felüdítette és erősítette őt száműzetése elviselésére, hanem lehetővé tette számára vallási kötelezettségeinek elvégzését is. Amidőn társai később rátaláltak, a dervis életben- maradását Isten különös kegyelmének tekintették és megismerték a kávét is. A dervist, aki hosszú élete során nagy tekintélynek örvendett, a kávé felfedezéséért halála után szentté nyilvánították. Ugyanebben az időben egy arabs vándorolt az abesszíniái Kaffa tartományban, a végtelen sivatagon és rengeteg erdőségeken át. Egy este kivágott egy fát, hogy szűkös vacsoráját elkészítse. Közben azonban néhány szem gyümölcs a vízbe esett, úgy, hogy a szétnyomott és félig elégett szemek barnára festették azt. Egész vízkészletéről lévén szó, az arabs — mielőtt kiöntötte volna a látszólag piszkos vizet — megízlelte azt és íme, csodálatosan felfrissült tőle. Hálásan fordult Allab-hoz, gyűjtvén a pompás bogyóból, amely útja további során is erőben tartotta őt. Visszatérve hazájába, elterjesztette a kávé ismeretét és általa nagy vagyonra tett szert. Egy Kaffa-országbeli másik monda így szól: Mint ismeretes, a kereszténység Abesszíniából, az apostoloktól veszi őseredetét. Az egyik kolostor lakóinak feltúnt, hogy a kecskenyáj — a szokástól eltérően — nem tér nyugovóra, hanem egész éjszakán át jár-kei. Megfigyeltek azután, hogy az állatok egy idő óta jóízűen ették egy ismeretlen, vadon nőtt cserje gyümölcsét és leveleit. Megízlelték a barátok ezt a gyümölcsöt és saját magukon is tapasztalták annak üdítő hatását. Ettől az időtől fogva azután éjjeli lelki gyakorlataik közben mindig ezzel az itallal erősítették magukat, mert az elűzte fáradságukat és álmukat. Egy másik vándor, aki Perzsiából hazájába, Arábiába igyekezett, hirtelen megbetegedett. Az orvosi tudomány nem segíthetett rajta, mire italt készítteti magának abból a gyümölcsből, amelyet Perzsiában egy cserjéről szedett. Ez az ital, a kávé, teljesen talpra állította őt. Terjesztésével ő is hatalmas vagyonra tett szert és úgy halt meg, mint aki Allah különös kegyeiben állott. Mindezek a mesék-mondák némi valóságot is rejtegetnek. Bizonyosnak látszik, hogy a kávé Abesszíniából Arábiába, onnan pedig Perzsiába került és Egyiptomban is meghonosodott. Kezdetben keveset foglalkoztak vele, de amint rájöttek kiváló tulajdonságaira, hamarosan az az általánosan kedvelt ital lett belőle, amely később az egész civilizált világot meghódította. A jávai tea fuvarjának leszállítása. Az európai teakereskedők sürgetése folytán a hollandus-indiai teák magas fuvartételeit a hajózási társaságok most azonnali érvénnyel köbméterenkint 37 és fél hollandi forintról 30 hollandi forintra szállították le. Ez a leszállítás egyelőre csupán a jávai küldeményekre vonatkozik, azonban úgy hírlik, hogy az rövidesen kiterjesztést fog nyerni a szumátrai elhajózásokra is. Pecsenyesütés a vásárokon. A pécsi kereskedelmi és iparkamara egy beadványra közölte, hogy az érvényben levő kereskedelmi miniszteri elvi határozat szerint az országos vásárokon gyakorolt pecsenyesütésre, az ú. n. lacikonyhára sem iparigazolvány, sem iparengedély nem szükséges, (?), mert az ipartörvény, valamint a gyakorlat szerint az országos vásárokon élelmicikkeket bárki szabadon árusíthat. A lacikonyha fogalma alá az ételfőzésnek az a neme sorolható, amelynél a főzés időleges konyhában, vagy napi piac alkalmával nyílt piacon sátor, vagy bódé alatt történik. Az olyanok, akik a nyílt piacon nap-nap után rendszeresen sütnek burkát, vagy pecsenyét, mint kávéfőzők, rendes iparigazol- ványt kötelesek váltani, még pedig minden községre külön, ahol azt a foglalkozást gyakorolni kívánják. Azoknak a foglalkozása ellenben, akik csupán alkalomszerűleg főznek, vagy sütnek a hetivásárokon és más keresettel nem bírnak, nem ipari, hanem népies jellegűnek tekinthető és így iparigazolvány váltására nem kötelezhetők. (? !)
