Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-09-20 / 18. szám
2 Á borravaló ügyében tehát az alkalmazottak egyszerűen nem ismerik el a már megtörtént döntést. Nem akarják magukévá tenni a meg- hamisítatlan eredményt, amellyel a Bizánc nagykávéház és café-restauraní hetekig kísérletezett és amely most' már közismert mindenfelé. Pedig ez az eredmény nagyon tanulságos. Nem is 10 százalékot fizetett a kísérletező nagyüzem a kiszolgáló alkalmazottaknak, hanem 13 százalékot, azonban csak tizet hárított át a közönségre. Az alkalmazottakkal tárgyalásban levő kávés- ipartestület hallgatagon tudomásul vette a neki előre bejelentett kísérletet, a többi üzem pedig figyelt és hitetlenkedve várta a dolog végét. Nem kellett sokáig várnia. Pár hét után a kísérletező nagyüzem már megállapította, hogy az egész akció teljesen csődöt mondott. Hirdetményeken tette közzé, hogy föladja az újítását, visszatér a régi borravalórendszerre. Sem a közönség, sem a vállalat, sem pedig az alkalmazott-kar nem találta meg a számítását az újítással, bebizonyult, hogy az semmiképen sem életrevaló. Mindenekelőtt a közönség fordult ellene. Egyetlen emberrel sem volt nagyobb közönsége a százalékos kiszolgálási rend--- szerű kávéház-restaurantnak, mint azelőtt. Megdőlt tehát az az érvelés, hogy ä közönség valami különösen vonzódnék azok iránt a helyek iránt, amelyekben nem az ő tetszésére van bízva a kiszolgálás díjazása. A fogyasztás emelkedése sem volt számottevő, tehát a közönség ily módon sem kívánt a segítségére sietni az újításnak Ellenben: a közönség, —éppen a törzs- közönség, minden figyelmeztető táblák, plakátok és felszólítások ellenére is külön borravalózott! Nyugodtan eltűrte, hogy felszámolják neki a kiszolgálás 10 százalékát a fogyasztás után. Ezt ki is fizette szépen. Azután a vizespoharak mellett épúgy otthagyta a 10—20, sőt ötvenfilléres külön borravalókat, mint azelőtt, — még pedig legtöbbször olyan módon, hogy nem is lehetett visszaszolgáltatni az adományozóknak ezt a külön díjazást, mert már elhagyták a kávéházat, mire fölfedezték ezeket a pénzeket. Nem érdemes tárgyalni, hogy a magyar közönséggel veleszületett úgynevezett flan- colási hajlam, vagy a méltányossági, esetleg a gavallérérzés dolgozott-e az adakozókban.- A tény az, hogy a nagy café- restaurant közönségének 70—80 százaléka állandóan adta a külön borravalókat a Vi:\B>ÉGl.ŐSŐ!í LAPJA százalékrendszer behozatala után is, így teljesen azzá lett a helyzet, mint a külföldi, borravalótlannak hirdetett üzemekben, ahol senki sem távozik borravaló adása nélkül, csak a viszonyokkal nem ismerős egy-két futóvendég. Bebizonyult az is, hogy e számítások nem váltak be. Ha szigorúan ragaszkodtak volna a 10 százalékos rendszerhez, a kiszolgálók nagyon rosszul jártak volna személy és zseb szerint, résztvéve egy nagyüzem minden kockázatában és annak meneteli ingadozásában. A máról holnapra élő kiszolgálószemélyzetnek nincs annyi kitartása, hogy a közönség fogyasztási szeszélye szerint hol koplaljon, hol pedig fiirödjék minden jóban. Maguk a pincérek kérték a visszatérést a régi rendszerre, nem akarván az olyan kísérleti nyulak szerepét továbbvinni, amelyek belepusztulnak a közérdek próbálkozásaiba. Hiába azután a ridek tények ellen száz meg száz éjszakai nagygyűlés, memoranImpozáns megnyilatkozása volt szakmai életünknek a Dunántúli Vendéglős Szövetség pécsi vándor* gyűlése. A szövetség tagjai már 11-én, szerdán gyülekeztek s a karszalagos rendezőség nagy szeretettel fogadta őket a pécsi pályaudvaron. A székesfehérvári központból ifj. Héjj Imre elnök, Fekete Géza társelnök és neje. Szöllőssy Ferenc főtitkár, Hujber Károly, Andorka János és Filipovits István választmányi tagok Győrből László József társelnök, Mátray István választmányi tag, Kardos Andor és neje jelentek meg. Dunántúl számos megyéjén kívül még Nógrád és Bács megyék is képviselve voltak. Az ismerkedési estély szerdán este Schmidt János pécs-baranyai elnök kitűnő vendéglőjében volt, ahol Szöllőssy Ferenc főtitkár, László József győri, Márovits Andor pécsi ipartestületi elnök üdvözölték 40 éves jubileuma alkalmából Rcidócsay Imre pécsi díszelnököt, aki kedves közvetlenséggel válaszolt. Szeptember 12-én délelőtt fél 10 órakor zászlós felvonulás, majd ünnepi szentmise, 10 órakor pedig vándorgyűlés a Pannonia-szálloda zsúfolásig telt emeleti dísztermében, ahol ifj. Héjj Imre elnöki megnyitójában üdvözölte a megjelent előkelőségeket, a sajtó képviselőit és a messze földről, de különösen Baranya vármegyéből és helyből összegyűlt kartársakat, átadván helyét Schmidt János társelnöknek, ki a vándorgyűlés jubiláns részét vezette le, meleg szeretettel köszöntvén 40 éves jubiláns ünnepe alkalmával Radócsay Imre pécsi díszelnököt, akit dr. Frankó Zoltán ügyész szép beszédben üdvözölt. A pécsi kartársak nevében Nagy György mondotta el meleg köszöntőjét, majd bársony etuiben gyönyörű ezüst babérkoszorút, a pécsi kartársak ajándékát nyújtotta át az ünnepeknek. Pécs városa és polgármestere nevében Schutták József h. polgár- mester, a Magyar Szállodások és Vendéglősök Országos Szövetsége nevében Téglásy Ernő titkár, a Dunántúli Vendéglős Szövetség nevében Szöllőssy Ferenc főtitkár, a győrvidéki kartársak nevében ltt29 szeptember 20. dum és vitadélután. Az eddigi eredmények szerint csak egyről lehet komolyan szó: társadalmi akciót indítani a »borravaló1• elnevezés ellen, amelyet joggal tart a kiszolgáló személyzet igazságtalannak, megalázónak és hamisnak. Legyen az ilyen pénzek neve: kiszolgálási díj, — ezzel aztán kihull a kérdés méregfoga. A magyar közönség fejlett szociális érzéke bizonyára könnyen veszi át a helyes elnevezést és ezzel napirendre is térhetünk majd a borravaló-ügy tengeri kígyója felett! (S. //., Újpest) László József társelnök stb. üdvözölték „Radócsay bácsit“, aki alig talált szavakat a köszönetre. Ifj. Héjj Imre elnöklésével kezdődött a napirend. Első pontja László József társelnök (Győr) előadása volt „a vidéki vendéglős ipartestületek“ felállításáról. Megdönthetetlen érvekkei bizonyította be a megyei vendéglős ipartestületek felállításának szükségességét dr. Visnya Ernő kormányfőtanácsos, a pécsi kereskedelmi és iparkamara elnöke, hozzászólásában elismerte a szakma sérelmeit úgy a butellások törvényszegő viselkedésében, mint a szesztermelők italmérési kedvezménye körül, amelynek eliminálását a hatóság kötelességének tartja. Az iparengedélyek és italmérési engedélyek ügye a főtitkár előadásában került megvilágításra, amelyhez Schutták József pécsi h. polgármester szólt hozzá, bejelentvén, hogy Pécs város elsőfokú iparhatósága minden egyes vendéglői iparigazolvány kiadása előtt kikéri az ottani vendéglős ipartársulat véleményét és aszerint határoz. A zenedíjak folyton súlyosbodó terheiről László József társelnök tartott előadást, szükségesnek tartván a vendéglősök és korcsmárosoknak ez alóli mentesítését. A fogyasztási adó ügyével kapcsolatban a pécsi borfogyasztási ellenőrzés sérelmes és káros kezelési módját a főtitkár ismertette, amelyhez Márovits Andor ipar- testületi elnök és Nagy György szóltak, míg a vidéki zárórák egységes kezeléséről és méltányos kiterjesztéséről dr. Frankó Zoltán ügyész tartott mindvégig érdeklődéssel hallgatott előadást. Miután a továbbiakra az elnöklést László József vette át, ifj. Héjj Imre elnök a korcsmaipar képesítésének ügyében indokolta meg és adta elő határozati javaslatát. A következő előadást Mátray István szövetségi választmányi tag (Győr) tartotta az italmérési illetékről, amelyet nem három évre előre, hanem bizonyos időszakonkint az elfogyott ital szerint utólag tart kivetendőnek. Az őstermelők italmérése a bor- és szesznagykereskedők detail- konkurrenciája, a korcsmái hitelkérdés, továbbá a körök és kaszinók italmérésének, egyenlő teherA dunántúli vándorgyűlés. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés| Telefon: József 359-78 Budap@Sf-KŐbánya9 Előd ucca 8. szám. > Alapíttatott 1869. évben. | Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. I Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. |
