Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-09-05 / 17. szám
ixxxv. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 182». SZEPTEMBER 5. v rr II (VENDÉGLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábinilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GlÖttGl Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX-, VIOLA UTCA 3. SZÁM Teleíonszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓE »ÉLETÁS ÓRÁIG A borravaló kérdésében sikerült az ügyesen dolgozó alkalmazottaknak rést törni a munkaadók eddig egységes és hatalmas frontján. Ma már hatalmas újsághirdetések és plakátok közlik Budapest közönségével, hogy szeptember 1-től kezdve a főváros egyik legnagyobb kávéházában a közönség nem fizet sem borravalót, sem pedig tányérozást a zenészek számára. Ha ezek a hirdetések nem volnának, hajlandók lennénk azt hinni, hogy maguk a munkaadók állapodtak meg egymás között és kísérletképen kijelölték ezt az egy helyet a százalékos borravalórendszer kipróbálására. De az illető hely a reklám minden eszközét harcbaveti most kon- kurrens kartársai ellen, ennek a kétes értékű újításának a kihasználására, így nyilvánvaló, hogy állásfoglalása nem a szaktársakkal való tárgyalások eredménye. Kétségtelen, hogy ez a pesti nagykávéház jogosan cselekedett. Elvégre mindenki sajátmaga látja, hogyan kalkulálhat üzletileg jobban és önmaga mérlegelheti az eszközeit a boldogulás felé. De mégis sokkal erősebb összetartást vártunk volna épen a legnagyobb szakmabeli üzleteink között ilyen fontos kérdésben. És amikor Budapest vendéglősi és kávéházi ipartestülétéi hosszas és mindent mérlegelő megfontolás után a javasolt százalékos borravalórendszer bevezetése ellen döntöttek, úgy illett volna, hogy minden nagy üzem kötelezőnek tartsa magára ezt a megállapítást. Lehet, hogy a nagykávéház újítása sikeres lesz és akkor az úttörő dicsősége fogja megilletni őt, mert bizonyps, hogy valamennyien követni fogják. És az is igaz, hogy ha kudarcot vall, senki sem siet majd a segítségére és ezzel ő is teljességgel tisztában van. Az is igaz, hogy a haladás útja mindig ilyen erőszakos zökkenőkön, kiválásokon és szembefordulásokon vezet keresztül. Mindezt számbavéve és megengedve azonban ismét gazdagabbak vagyunk egy fontos tapasztalattal, azzal, hogy az üzleti magánérdek igen élesen keresztezi a közös érdekeket és hogy minden hosszússág átérzése mellett is senkinek sincs joga és lehetősége arra, hogy ezekből az összecsapásokból kifolyóan az üzleti magánérdek ellen forduljon. Az egyetlen teendő, kíváncsian, figyelmesen és tárgyilagosan bevárni a küzdelem lefolyását és végét. A merész újító igen nagy kockázatokat vállalt el a kísérleti nyúl szerepén kívül is, hiszen a 13 százalékos borravalózásból csak 10 százalékot hárít át a közönségére, a többit maga Különösen a kisebb vidéki városokban, még inkább a falvakban, ahol a szálloda, fogadó intézménye nem juthatott fel még olyan nívóra, mint a • nagyforgalmú városoknál, vagy a fővárosban — a szállodás, fogadós anyagi felelőssége az elszállásoláson alapuló kötelezettségekkel kapcsolatosan majdnem ismeretlen fogalom. Szinte a csodálattal határos az a tájékozatlanság, amely ebben a kérdésben sok helyütt található. Pedig a szállodásnak, fogadósnak, sőt — amint alább ismertetni fogom — az italmérőknek általában, de a helyiségeket igénybevevő nagyközönségnek is elsőrendűen fontos érdeke, hogy az e körülményekre vonatkozó törvényes jogszabályokkal és a bírói gyakorlattal megnyugtató módon ismeretséget kössön. Sokan azért nem is igyekeztek az ezirányú ismeretek megszerzésére, mert sejtelmük sem volt arról, hogy mindezeket a viszonyokat a törvény- hozás törvénnyel szabályozta. A fogadósok, szállodások részére azért is fontos ezeknek a jogszabályoknak az ismerete, mert az fizeti. A közönségből az úgynevezett nagy- cehhelő esetleg elpártol tőle, mert ránézve drágítás ez a borravalószázalék, de lehet, megmarad nála, a kisfogyasztónak azonban nagy előnyöket jelenthet, hátha csakugyan mellépártol? Nagy felelősség és feladat hárul az újító nagykávéház személyzetére is, nem szabad elfogadniok semmiféle külön borravalót, hisz figyelik őket és ártanának a többi munkástársaik érdekeinek, ha itt is megingatnék az új rendszer komolyságába vetett hitet. A vidék époly érdeklődéssel fordul a kísérlet felé, mint a főváros, hiszen a fordulat ott is ép így beállhat. Más kérdés aztán, hogy jó-e a vendéglőknek, ami esetleg beválik a kávéházakban? Lassú vajúdása lesz ez a problémának, ha azonban itt fiaskót ér el, akkor elbukott évtizedekre. (D. F, vendéglős.) alább említett törvény rendelkezései szerint a foga- dós a törvényben meghatározott felelősségét kifüggesztett hirdetménnyel, vagy más egyoldalú nyilatkozattal sem ki nem zárhatja, sem a törvény rendelkezésétől eltérő módon nem korlátozhatja. Soha nem védekezhetik azzal, hogy nem tudott az őt terhelő felelősségről. Ha üzemét fenntartja, akkor a felelősség alól nem mentesülhet. Ez a körülmény is komolyan figyelembe veendő, gyökeres indokát nyújtja a lehetőség szerint megbízható személyzet alkalmazásának. Hiszen a rosszindulatú alkalmazott —• az üzemtulajdonos háta mögött a cinkostársaival összejátszva — a törvényes rendelkezések köpenye alatt az üzlettulajdonosnak tetemes kárt, magának pedig tetemes, illegitim hasznot szerezhet. Az 1924. évi május hó 20-án lépett életbe az 1924. évi XIII. t.-c. a fogadós felelősségéről és az elszállásoláson alapuló és ezzel kapcsolatos követeléseinek biztosításáról. Ez a törvény országos érvénnyel, kötelező erővel kimondja, hogy a fogadós, szállodás felel azért A szállodás felelősségéről. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: Türei-Osváth István dr., m. kir. rendőrfogalmazó. Popper Mór és Lipót r.-t., bornayykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-KŐbállyaj Előd ucca 8« szám« Alapíttatott 1869. évben* fr Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
