Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-06-05 / 11. szám
JCXXXV.ÉVPOLIAM 11. SZÁM 19*». JÚNIUS 5. VENDÉGLŐSÜK LAPJA A BUDAPESTI MAROSOK IPARTARSIkATÁNAR HIVATALOS ÜLŐDDÉ (VEKDÉOLŐ', SZÁLLÓ-, KÍVÉSIPABI ÉS KÖZCÍAZDASÁGI SZAKLAP) KszgrassES^BSsxara M. klr. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-;ín Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábinilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ «¥ÖRLÍ1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓltÁK: DÉLELŐTT 9 ŐltVTŐL DÉLETÁA 3 ŐKÁIG Az ismeretlen katona után szobrot akarnak emelni a névtelen adófizetőnek a magyar politikában, arra hivatkozva, hogy ez is nagy érdemeket szerez állandóan a magyar állam fenntartásában. A névtelen adófizető szobrából bizony jelentős részt kellene juttatni a magyar vendéglős, kávés, korcsmáros és fogadós társadalomnak, mert talán egyetlen más szakma sincs, amely olyan aránytalanul nagy adótehertételek mellett olyan kevés ellenszolgáltatást kapjon, mint a mienk! A mi harcaink jórészt abban merülnek ki, hogy elhárítjuk az egyre újabb, fenyegető terheket a szakma vállairó! és igazán alig jut rá valami időnk és erőnk, hogy megkíséreljük a már régóta hordott terhek csökkentését. A névtelen adófizető polgár szobra semmiesetre se mintázható a tisztviselőkről, hiszen végre is az állam juttatja nekik a munkát és azokat a fizetéseket, amelyekből ezek az adót és a többi terheket viselik. Sokkal inkább névtelen adófizető itt a vendéglős, aki sem- mitse kap úgyszólván az államtól közvetlenül, csak fizet és fizet. De úgy látjuk, nincs itt szükség vendéglősszoborra, hiszen a szemünk előtt állított föl valami elképesztő szörnyeteg-szobrot rendeletekből és csodálatosan elfogult engedményekből maga az illetékes felsőbb hatalom. És ennek a szobornak a címe: a névtelen vendéglős szobra. Papirosból készült az igaz, de olyan vihar- és tűzálló papirosból, aminőt még sohase láttak, sőt el se tudtak képzelni eddig a mi szakmáink. A szobor alapjai azok a rendeletek, amelyek engedélyezték az úgynevezett termelői borkiméréseket. Azután jöttek a ki- főzői nagyebédek és vacsorák hatalmas étlapjai, a hatósági étkezők deficitekkel teljes jótékonycélú versenyüzemei a mi szakmáink adópénzeiből támogatva és ezzel teljes is lett a nagy mű. Kialakult ezekből a papirosokból egy illegális és mégis engedélyezett, hatalmas konkurrenciát jelentő vendéglői ellenüzem, amelynek vezetői csakugyan névtelen vendéglősök és korcsmárosok, mivel tulajdonképen mégse vendéglősök és mégse korcsmárosok, legalább is nem azok a terheket illetőleg. Csak a jogokat szedték össze ennek a különös szobornak a javára, mert a terheket ott hagyták a legális vendéglős és korcsmái szakma nyakában a megfelelő hatalmas felelősséggel együtt. Körülbelül négy esztendő óta állja ez a papiros-monstrum a mi négy szakmánknak az egyesített támadásait és sok keserűséggel állapíthatjuk meg róla, hogy még csak meg se rendült az alapjában. A legszilárdabbnak tetszik az utolsó tíz esztendő alkotásai közül, habár maga a szobrásza is ismeretlen és a mi szakmáink már-már elcsüggednek, kifáradnak az ellene vívott reménytelen harcban. A szobor papirosrendelet-tagjai ma is mereven állanak az igazság útjában. Az új bornovella a bortörvényben az italmérők szempontjából a legfontosabb módosítást az italmérési jog megvonása tekintetében tette. E módosító rendelkezés a következőképen hangzik : „Akit a jelen törvény (bortörvény: 1924. évi X. t.-c.) 42. § 1. és 2. pontjába ütköző kihágás (a borhamisítások összes esetei és a hamisított borok forgalombahozatala) rniatt jogerősen elítéltek, attól a szeszesitalok kimérésére vagy kismértékben való elárusítására vonatkozó engedély elvonható. Az ítéletet ilyen esetben jogerőre emelkedése után közölni kell az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósággal. Mellőzendő azonban az ítélet közlése, ha a bíróság a büntetést az 1879. évi XL. t.-c. 21. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásával szabta ki.“ Lássuk most a bornovella törvénytervezetének indokolását erre vonatkozólag: „A bortörvény 50. §-ával szemben a jelen törvény (bornovella) 24. §-a lényeges enyhítést tartalmaz, mert míg a bortörvény 50. §-a értelmében mindazoktól, akiket a bortörvény 42. §-ának 1. és 2. pontjába ütköző kihágásokért (borhamisítás és hamisított bor forgalombahozatala) jogerősen elítéltek, a szeszesitalok kimérésére vagy kismértékben való árusítására vonatkozó engedélyt el kellett vónni, addig a jelen törvény 24. §-a értelmében ez engedély csak elvonható. A bortörvény 50. §-a értelmében Pedig mi tudjuk, hogy odabent mégis megindult a bomlási folyamat. A borválság soha nem volt olyan nagyméretű, mint most, a termelői kimérések szabadságának és tomboló visszaéléseinek napjaiban. A kifőzök rendre buknak vendéglői versenyüzemeikkel és a hatósági étkezők felsőbb ráfizetései előbb-utóbb szemet szúrnak a takarékossági figyelők előtt. Semmiesetre se szabad abbahagyni a küzdelmet! Szakmáink tegyenek úgy, mint a középkori lovag, aki, ha felriadt álmából, azopnal kardot ragadva döfött az ajtó irányába, hátha éppen feléje lopódzik az ellenség? Egyetlen összejövetelünk, gyűlésünk ne legyen, amely ki nem röpíti a lándzsát a „névtelen vendéglős" szobra ellen, nem nyughaíunk, amíg ez össze nem omlik, helyet adva a legális, élő vendéglősnek! (B. K, Szombathely.) A bortörvény módosítása és kiegészítése. A „ Vendéglősök Lapja" számára írta : vitéz dr. Csató Béla rendőrkapitány. III. továbbá a 43. és 44. §-okban ütköző kihágások (a borhamisítás és a hamisított bor forgalomba- hozaíalán kívül a többi összes borkihágások) eseteiben is el lehetett vonni elítéltektől az italmérési engedélyt, a bornovella 24. §-a erre azonban nem nyújt lehetőséget. Bár a jogrend védelme és a fogyasztóközönség érdekeinek a megóvása céljából felette fontos, hogy azoktól a borhamisítóktól, akik a bortörvény 42. §-ának 1. és 2. pontjába ütköző kihágásokat a jóhiszemű fogyasztóközönség bizalmával vissza- . élve, ezeknek sokszor a legérzékenyebb károkat okozva, nyereségvágyból követik el, az italmérési engedély elvonassék, de éppen olyan fontos, hogy azokkal szemben, akik önhibájukon kívül voltak üzemük megfelelő ellenőrzésében akadályozva és akik nem is maguk követték el a borhamisítást, hanem csupán a bortörvény 45. §-ában megállapított büntetőjogi (a munkaadó italmérőnek az alkalmazottak által elkövetett kihágások miatti) felelőssége elve alapján mondattak ki vétkesnek, azokkal szemben ne alkalmaztassék az italmérési engedély elvonásának exisztenciát tönkretevő súlyos büntetése. Azáltal, hogy a Kbtk. 21. §-ának alkalmazása esetén a jogerős ítéletnek az illetékes pénzügyigazgatósággal való közlését mellőzendőnek mondja
