Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-03-05 / 5. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1038. március 8, <$ kereskedő“ elvállal bármely bizalmi állást, szállodai, vendéglői irodákban, mindennemű Írásbeli, könyv- vezetési, elszámolási munkák végzésére, nagy kereskedelmi gyakorlattal, esetleg kisegítésre is. Megbízhatéságáról első rendű referenciák. Szíves meghívást kér : „Rokkant kereskedő“, Budapest, VI!., Wesselényi ticoa 60., II. 8. Jó tejföl »Ähabtejszin a legolcsóbb napi áron, csakis az Alföldi tejtermék- és tojás-vállalatnál szerezhetők be, Budapest, IV., Ferenc József rakpart 17. Rendelés folytán helyszínre is szállítunk. Az összes nagy szállodák és vendéglők állandó szállítója. Hüttl, Bán és Mihalik .... ■ i ■■"■■■■■' ■ ■111 ■ ■■ ezel őtt Első IVSagyar Üveggyár R.-T. főraktára Budapest, Vörösmarty tér I. Telefon: Teréz 233—83 Vendéglői, kávéházi és szállodai porcellán- és üvegáruk a legnagyobb választéka külön errea célra berendezett ciKKei vendéglőK reszere: csokoládé szelet nougattölteléKKel ^^röljsr Grillas szelet cocos- grillage töltelékkel táblás-, ét-, főző-, tejcsokoládék in ártó gyúr ma, kakaógyurma kaKaóvaj és Kakaópor Tessék ajánlatot Kérni! Levélcím: Budapest X. PostafióK 22. Hordósborkiilönlegességek: Jóminőségű könnyű borok, továbbá: Édes pecsenye Édes Kadar Ürmös vörös csemege Palackosborkülönlegesságek: Szentgyörgyhegyi Édes furmint Nagyburgundi stb. Központi iroda: Budapest, V., Zrínyi u. 7. TELEFON: Teréz 219-40 és 134—90 Mivel hamisították régente a bort? Az ólom hatása a borokra. — Ólommérgezések a tizenhetedik században. Az idegen édesborok ma is gyanúsak. Az ólomnak mérges volta régtől fogva ismeretes ; különösen a savanyú bornak ólomcukorral való édesítése révén. Ez a veszedelmes csalafintaság a XVIII. században s a múlt század elején nálunk is vígan járta. Mátyás István marosszéki fizikus az ő 1782-ben megjelent híres Dietétikájában azt írja erről a csalásról, hogy „harmadik s legátkozottabb eszköz a savanyú borok édesítésére a fekete ón és az ebből készült nádméz. (Fekete ón volt az ólom régi neve; a mai ónt (stannumot) fehér ónnak nevezték akkor.) Megolvasztják a fekete ónot vagy glétet erős borecetben és ezt együtt a bor közé elegyítik. Ezektől a matériáktól csudaképpen megédesül a bornak savanyú sava. Weber egy hollandustól maga hallotta beszélleni, hogy ő a spanyol és francia borral kereskedőknek esztendőnkint egynéhány mázsa ón-nád- mézet szokott átküldeni. Számtalanok a példák mind az orvosok írásaiban, mind egyéb históriákban, miként vesztek el az eféle glétes vagy ónos borokkal való élés miatt seregenkint és egész háznépenkint az emberek. Nevezetesen megjegyzették erről a gonoszságról az 1694—96-ik esztendőket, amikor Svéviában, Wirtembergában emiatt kegyetlen szörnyű kínos szívfogódásokkal és vergődésekkel, tagoknak elerőtlenedésével és reszketegségével, inak szakadásával egybekötött kóliká- ban, mint valami pestisben, egymásra holtak a borral élő emberek, ahonnan az németül Weinkrank- heit, bornyavalyának is neveztetett vala.“ Az emberiségnek ólmos italokkal való pusztítása azonban, azt lehet mondani, már az élet első napjaiban megkezdődött, mert ugyancsak Mátyus említi az ő nagyérdekű munkájának egy másik helyén, hogy akkoriban az volt a szokás, hogy az apró gyermekek számára ólomból készített szopós korsócskákat tartogattak s ezekben állott éjjelen át tej, a víz, sőt a sör is, mellyel néhol a csecsemőket boldogították ; „nem ok nélkül állíttatik — teszi hozzá —, hogy az apró gyermekeket elszárasztó nyavalyák sokszor ebből származónak“. A magyar boroknak ólomcukorral való édesítése Mátyus könyvének megjelenése után is szerte divatozott hazánkban. 1803-ban egy „Néma Mester“ című könyvecske jelent meg Szeged városában, melynek névtelen szerzője azt ajánlja a bortermelő magyaroknak, hogy 3—4 font fekete ónt tegyenek a mustba, biztosan édes marad. („És csak igyad, majd elpatkolsz !„ írta mellé a szerző egykorú polgártársa, jóféle gubicstintával, a megmaradt példányban.) 1796-ban meg Wintert Jakab, a pesti egyetem vegytan-tanára írja, hogy a bornak ilyen hamisítása ismét nagyon lábrakapott a magyar kocsmárosok között és Pesten kapható rácürmös majdnem mindig ólomcukorral van édesítve. Meg is mondja, hogy hogyan kell egyszerű kémléssel házilag kimutatni az ilyen borokban az ólmot (kénmájoldat hozzáadásakor fekete csapadék). Az ólomnak minden sója. még a közönségesen ú. n. oldhatatlan sói is, mérgezést okozhatnak, mert ezek sem egészen oldhatatlanok: az ólomglét (ólomoxid) például 7000 rész vízben oldódik s az oldhatatlan ólomvegyületek is a gyomorban és vékonybelekben levő savanyú fehérjeszármazékokkal részben oldható vegyiiletekké alakulnak át. A lieve- nyes mérgezések ritkák, mert a legtöbb ólomvegyületnek utálatos íze van ; kivétel az édesízű ólomcukor (ecetsavas ólom), mely már nem egyszer okozott háztartási mérgezést, cukorral vagy timsó- val való összetévesztés folytán. Stourbridgeben (Angliában) 1849-ben 500 ember kapott hevenyes mérgezést olyan liszttől, melyhez timsó helyett ólomcukrot kevertek. Nálunk 1904-ben a krassószörénymegyei vasgyári munkások közt jelent meg tömeges formában az ólommérgezés. Az ottani vasgyári orvos (Theil dr.) csakhamar megállapította, hogy a mérgezések oka a szilvapálinka, melynek ólomtartalma az újonnan beszerzett lepároló kazánokból származott. Glimboka községben az egyik új kazán sisakjában csakugyan meg is találtak egy odaforrasztott tányérnagyságú ólomdarabot. Ilyenféle úton-módon a bor is okozhat némelykor ólommérgezést. Nálunk ugyanis országszerte az volt a szokás, hogy a borosüvegeket vízzel és ólomsörétekkel tisztogatják. Már most az olyan palackokban, melyeknek a feneke kúpalakúlag nyomul be a palack üregébe, több-kevesebb sörét beszorulhat a kúpig az edény oldala közti szűkületbe, a sötétszínű palackokban ezt nem igen veszi készre s a sőrétek esetleg hosszú időn át ott maradnak, a bornak savai pedig lassacskán oldják az ólmot. Ha a bor csak milligrammokat oldott is, már ez is nagy veszély oka lehet, mert az ólom felhalmozódik (kumulálódik) a szervezetben. Ezt a rossz szokást tehát hatóságilag el kellene tiltani. A kellemetlen fémes íz és az erős hánytató hatás következtében gonosz célzatú mérgezések nem igen történnek az ólommal, legfeljebb úgy, hogy igen kis (ízéről fel nem ismerhető) ólomadagokat igen hosszú időn át kevernek a kiszemelt áldozat napi ételébe. Ilyen módon használták emberpusztításra a XIV. Lajos idejében hírre vergődött ,,poudre de succession'‘-t, az örökösök porát (ahogy a franciák akasztófahumora nevezte). Az ólomcukrozás a magyar boroknál ma már teljesen kizárt dolog, de a külföldi, márkátlan és exotikus nehéz borok még mindig joggal gyanúsak. A magyar fogyasztóközönség ízlése az utolsó pár évben veszedelmes elhajlást mutat az édes és nehéz exotikus borok felé, tekintet nélkül azok egészségtelen voltára és nem egy eset, amely a külföldi borok után támadt rosszullétből orvosi kezelés alá jutott, igen sok jogos gyanút támasztott a külföldi borok ólomcukrozása iránt. Nálunk csak az itt említett ólmostisztogatások, meg az ólmos kimérőgépek és készülékek jelenthetnének némi veszedelmet, azonban a legeldugottabb vidékeken is rohamosan fogynak a hasonló esetek, a készülékek mindig modernebbek és jobbak lesznek, a tisztítás pedig egészen más, az egészségre veszélytelen módokon történik. A magyar korcsma és vendéglő ma már csaknem mindenütt a legteljesebb biztonságot nyújtja az ólommérgezés ellen. Maga a mérgezés csontbetegségekkel, kéz-, láb-, végtag- elferdüléssel és nyomorodással jár. Vendéglős-bál Esztergomban. Az esztergomi vendéglősök, kávésok és kocsmárosok szakosztálya február 16-án a „Magyar Király“ összes termeiben pénztáralapja javára, tánccal egybekötött zártkörű műsoros estélyt rendezett. Kezdődött este 8 órakor. A műsor egyes számait Jedlicska István vezetésével a város legjobb műkedvelői alakították. A zenét váci Vass Károly zenekara szolgáltatta. A bál sikere megérdemelten nagy volt. Betört a vendégével, hogy pénzhez jusson ? Szolnokról jelentik: Jómenetelű vendéglője van_ Nagykörösön Módra Lászlónak, aki azelőtt rendőrőrmester volt. Az üzletnek hosszú időn keresztül legjobb vendége volt ifjú B. Tóth János 24 éves fiatalember, egy gazdag birtokos fia. Mikor azután az adósság több millió koronára rúgott, Módra fizetésre szólította fel ifjú barátját. Tóth nem tudott fizetni, apja és anyja sem vállalták a fizetést, úgy látszott, hogy a vendéglős pénze elvész. Ifj. B. Tóth János a múlt év január hó 17-én elment Modrához kocsijával és a vendéglőssel és Szorcsik Istvánnal állítólag kimentek idős B. Tóth János jászkarajenői birtokára. Itt a magtár ajtaját együtt felfeszítették és onnan előbb nyolc, később öt, majd tizenkét mázsa búzát és rozsot vittek el. A búzáért a gabonakereskedőtől kapott pénz egy részét elmulatták, a nagyobb rész a vendéglősnek jutott hitelezéséért. A magtár feltörését még egyszer megismételték, kevéssel azután azonban az öreg gazda rájött, hogy sok búzája hiányzik és feljelentést tett. A rendőrség letartóztatta mindhárom tettest. Néhány nap múlva azonban idősebb B. Tóth a fia ellen beadott feljelentést visszavonta és így az eljárás csak Módra és Szorcsik ellen folyt tovább betöréses lopások miatt, de az ügyészség orgazdaság vétsége címén vádat emelt Módra Lászlóné ellen is, mert a lopott búzát ő adta el. Módra a tárgyaláson tagadta, hogy a betörésre rábeszélte ifjú Tóthot és tagadta azt is, hogy tevékenyen részt vett a magtár feltörésében. A törvényszék dr. Berzsenyi királyi ügyész vádbeszéde után bűnösnek mondotta ki Módra Lászlót és egy évi börtönre ítélte, feleségét pedig orgazdaság vétsége címén egy havi fogházzal sújtotta. Az ügyész súlyosbításért, vádlottak fölmentésért fellebbeztek.
