Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1928-03-20 / 6. szám

1 w ww mm XXXXIV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1928. MÁRCIUS 20. A BUDAPESIIÜ0RCSNÁR0S8R IPARIÁISlbATÁNAH HIUATALOS KÖZLŰRÜE (VEIDÉCÍLŐ-, SZÁLLÓ-, KÍVÉSIPARI ÉS KÖZOAZDASÁül SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «TÖRCIT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám : „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 2 ÓRÁID A Kontár vendéglős és korcsmáros nemcsak a mi szakmáinkat károsítja meg. Nemcsak azért jelent veszedelmet a közre, hogy arra ér­demes iparosok kezéből ragadja el a nehe­zen megszolgált és kiérdemelt kenyeret, hanem egyéb bajokat is okozhat. A kontár természetszerűleg nem érti a szakmát, még ha a legnagyobb jóakarattal próbálkozik is vele. Valóságos merénylet a működése a közönség egészsége ellen, megbetegedéseket, rejtett bajokat okoz és ha nem is jelzik hamarosan halálesetek, vagy gyors orvosi közbelépések egy-egy kontár vendéglősnek az ártó hatását, ez mégis állandóan fenyegető, lassan foko­zódó és torlódó veszedelem marad, ügy rosszul kezelt borok, italok kimérésében, mint akár a meleg konyhájának termékei­ben, vagy hideg ételei által is. Társadalmi védekezést kell megszer­veznie a magyar vendéglős- és korcsmá- rosszakmának a kontárok egyre jobban elhatalmasodó iparűzése ellen. Nagyváro­sainkban, főképpen Budapesten, különösen a kültelkeken történnek ilyen nagyobb- arányú ipari visszaélések, ott vannak leg­inkább olyanok, akik mindenféle jogosít­vány nélkül is iparszerűleg gyakorolják a vendéglősipart. Budapest, bár hosszú évek tétlensége után, de most végre fölocsúdott és meg­kezdte a kontárkodás letörésének az elő­munkálatait. A főváros külterületeit ép ügy, mint a belső utcákat egyre-másra szak- bizottságok járják be, buzgólkodó és ön­ként vállalkozó vendéglősökből és szak­emberekből rekrutálódva és ezek a bizott­ságok sorra veszik mind a gyanúsnak talált üzemeket. Megvizsgálják őket és ahol nincs engedély vagy jogosítvány, minden esetben megteszik a szükséges feljelentéseket. Nincsen kivétel, inkább több legyen a bejelentés, mint kevesebb, mert csak így lehet most már eljárni a nagyon elszaporodott kontárkodás és a nagyon is erőre kapott kontárkodók ellen. Ahogy Wrabetz Gusztáv kezdeménye­zésére a vendéglősök megkezdték a har­cot a maguk iparának a kontárai ellen, ép olyan erélyes eljárásra készülnek a korcsmárosok a pincebormérések és az újabban ismét felourjánzó zugkimérések ellen is. A kávésok viszont az úgyneve­zett tejházakkal, kávémérésekkel és kávé­csarnokokkal állanak harcban, mert ezek is ugyancsak sűrűén csapnak át a hiva­tásszerű kávésszakma számára fenntartott üzletágakba. Meg kell azonban mozdulnia végre a vidéknek is! Ott is mindenütt éppen annyi a baj, mint Budapesten. Igen sok mindenütt a jogtalan bormérés, a zugkifőző és egyéb, a kávés-, vendéglős-és korcsmárosszakmát érintő jogtalan üzlet. De a szállodák sem maradnak mentesek a kontár konkuren­ciától, hiszen az „átutazó szobák",amelyek „napokra" kaphatók már nemcsak Buda­pesten, hanem a vidék nagyobb városai­Alig van foglalkozási ág, mely több ellenőrzés alá kerülne, mint az italmérések. Ennek meg vannak a maga okai. Ha az iparűzésre jogosított nem szak­szerűen s nem lelkiismerettel teljesíti a foglalkozási ág körébe eső tennivalókat, ez iparágban számtalan visszaélések történhetnek. Ha mind jómenetelű üzletek volnának, a jelenleg érvényben lévő rendel­kezések betartása kevesebb akadályokba ütközne. Akárhány helyen az üzlet pangása, a megélhetés, adózások mint sötét árnyak vonulnak fel s ilyenkor az eszközökben az üzlet fenntartása érdekében válogatni erős próba és könnyen megtörténhetik a kisiklás. Ami az italmérések rendészeti ellenőrzését illeti, e tekintetben az 1921/94.453. számú rendelet irányadó. Nem lesz érdektelen megismételni, hogy e rendelet értelmében a női alkalmazottak a vendé­gekkel nem ülhetnek egy asztalhoz ételeket s italokat fogyasztani, tilos italmérő helyiségben sztrájktanyát tartani, a munkabéreket kifizetni s szerencsejátékot űzni. Már e rendelet kimondja, hogy 76 évesnél fiatalabbnak szeszes italt kiszolgál­tatni nem szabad. E korhatárt az 1927/33. t.-c. 18 évre felemeli. Nagy körültekintést igényel a törvénynek az a rendelkezése, hogy ha a 18. év betöltése kétségtelen­ban is, ugyanilyen jogtalan és törvényeket kijátszó kontár konkurrenciát jelentenek még azzal a ráadással, hogy erkölcsi szem­pontokból is példátlanul rossz hatásúak. Ezek az „átutazó szobák", amelyeket úton- útfélen hirdetnek, tulajdonképpen egy­szerűen találkahelyek, erkölcstelen célokat szolgáló zugok, amelyek nemcsak önmaguk bújnak ki a szükséges közbiztonsági ellen­őrzés alól, hanem kivonják igen ravaszul a bennük találkozó párocskákat is, amelyek számára zárva van a szállodák, fogadók ajtaja. A szállodásoknak szintúgy kell tehát küzdeniök a kontárjaik ellen, mint a többi rokonszakmáinknak, vidéken épúgy, mint a fővárosban. Egységes, nagy akcióval remélhetőleg hamarosan le lehet törni a kontárkodást, de résen kell lennünk mindenütt és most már kíméletlenül cselekednünk! • (D. F, Szombathely.) nek nem látszik, csak akkor szabad ilyen egyénnek szeszes italt kiszolgálni, ha hatósági bizonyítvánnyal igazolja az illető, hogy a korhatárt meghaladta. Sohasem büntethető azonban egy italmérő, hogy ha nem kétséges, hogy ő 18. évet betöltöttnek nézte azt, aki ennél fiatalabb is, ezt a feltevését azonban szakértőnek is meg kell erősítenie. Az italmérők közegészségi ellenőrzéséről az 1922. 502. N. M. M. szól. Érdemes ebből is néhány pontot közérdekű voltánál kiemelni. így pl. az italmérési helyiség falait évente legalább egyszer ki kell meszelni vagy festeni, a padlókat hetenkint fel kell mosni, naponkint kétszer szellőztetni kell a helyi­séget. Poharak tisztogatására vízvezetéket kell használni, köpőcsészéket alkalmazni s ezeket friss vízzel naponkint megtölteni. Ragályos betegség­ben szenvedők nem foglalkozhatnak e mesterséggel. A fentiekből lehet látni, hogy a rendelet a közönség védelmét célozza, viszont az is nyilvánvaló, hogy egy rendszerető italméréssel foglalkozó egyén már saját jól felfogott érdekében üzleti előnyökért is betartja a felsorolt követelményeket. Fontos ellenőrzést képez a borvizsgálat. Az 1924. 9. t.-c. végrehajtási utasítása tárgyában kiadott 1924/62.000. F. M. r. 90. §-a kötelességévé teszi az elsőfokú rendőrhatóságoknak, hogy félévenkint bor­Az italmérők ellenőrzése. A korhatári rendelkezések. — A rendészeti és közegészségügyi kívánalmak. Mi a teendő a borvizsgálatnál? A Vendéglősök Lapja számára írta: Kiss Árpád m. kir. rendőrtanácsos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom