Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-03-05 / 5. szám
XXXXIV. ÉVFOLYAM 5. SZiM 1928. MÁItCIIJS 5 r - rr ■■ A BUDAPESTI KORCSNÁROSOK IPARTÁRSULATÁNAK HIUATALOS KÖZL0N9E (VEISDÉGLŐ-, SZÁLLÓ’, KAVÉSIFABI ÉS KÖZBAZDASABI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpónzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ ÉTÖttCÍT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telei on8zám : ,, Józsefi 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL. DÉLETÁIV 3 ÓRÁIG Az öngyilkos vendéglős, vagy korcsmáros fekete és komor alakja veti az árnyékát a magyar napokra mostanában. Nincs hét, de igen sűrűén nincs nap heteken keresztül, amikor ott ne állana a napilapok öngyilkossági rovatában egy vagy két ismertebb, vagy még ismeretlen vendéglősnek vagy korcsmánknak a neve. Csodálatos változatossággal vetik el maguktól az életet a szakmáink emberei. Ugrás a negyedik emeletről, revolvergolyó, vízhalál, önakasztás, mérgezés, a test szét- tépetése vonatok, villamosok, autók alatt, mind, mind borzalmas és idegrázó bizonyítékai annak, hol tartanak már a mi agyonzaklatott és kínozott szakmáink emberei? Hiszen már nemcsak a munkájukat, pénzüket, dolgos éveiket vetik kockára ingatag és mindig kétséges üzleteikben, hanem az életüket is! És amíg hónapokkal ezelőtt csak sajnálatos ritkaság volt az életét is a fizetésképtelenség mérlegébe vető üzletember a mi szakmáinkban, most már egyre sűrűbb a dolog, a tempó aggasztóan gyorsul! Fel kell ráznunk szakmáinkat abból a fekete kétségbeesésből és reménytelen letargiából, amely valósággal a melegágya lett az öngyilkosságoknak! Meg kell értetnünk a kétségbeesettekkel is az élet minde- nekfelett való értékét! Semmi se jóvátehetetlen, emberek, csak a halál az, a fekete ugrás az ismeretlen mélységek borzalmaiba! Senkinek sincs joga eldobni magától az életét, tartozik vele a családjának, a hozzátartozóinak, a gyermekeinek, akik meg vannak, vagy: akik fognak születni tőle! A tönkrejutás nagy csapás, de nem végleges leszámolás mindennel. Minden újra kezdhető! Német, angol, francia és amerikai milliomosok öreg korukban tönkrejutva is újra meg újra kezdték egészen elölről és fel tudtak jutni megint a magasságokba! Szorgalom, kitartás és vak hit a sors jobbrafordulásában, ezek a siker örök titkos erői! Senki sincs egyedül, az idő mindig segítséget hoz, de a csüggedő eltaszítja a távoli segítséget. Miért? A mi szakmáink — legyünk őszinték — ma is még a beláthatatlan lehetőségeket rejtenek mindenki számára a legrosszabb viszonyok közt is. Szeszélyes véletlenek kapnak fel és tesznek tönkre üzleteket, nem szabad annyira pesszimistának lenni, hogy a legszorongatottabb helyzetben is ne gondoljunk ezekre. A munkakedv és a remény sohasem engedik, hogy elmerüljön az ember és nincs az a helyzet, amely megérje azt a szörnyű elhatározást, ami a halált jelenti. Mindenkit megőrölnek a küzdelmek és a gondok és elismerjük, sokszor jut a mi szakmánk embere ahhoz a pillanathoz, amikor azt kell gondolnia, most már nincs tovább, most rászakad minden! De ezt a Körülbelül egy év óta húzódik a nagy pör a vendéglők és a nagy café-restaurantok között a melegfőzés kérdésében és a tárgyalások több ízben megszakadtak már az érdekeltek között. Pár hét előtt a vendéglősök igen értékes biztatást kaptak felülről és igen óvatos Ígéreteket, amelyekben régi szokásuk szerint már a perfekt választ is látták a nagy problémában felvetett kívánságaikra. A dolog elintézése azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint eleinte várható volt, a visszavonhatatlan döntés egyre késik. Mint értesülünk, a szezon alatt a kérdés megoldásától eltekintenek az illetékes körök, mert időt és módot akarnak engedni az érdekelteknek az alkalmazkodásra. A döntés mindenképpen csak az 1929-ik esztendőt érinti, már pedig ez nem lesz nagy vigasztalás a vendéglősök számára. A háborúskodás azonban már a vidékre is átcsapott és a döntés szempontjából igen érdekes néhány érdekelt vezetőember nyilatkozata: Mészáros Győző, a kávésipartestület elnöke kijelentette, hogy a kávésok hajlandók belemenni abba, hogy náluk ne legyen korlátlan italmérés, továbbá, hogy csak este és az éjszakai órákban főzzenek, ennél tovább azonban nem mehetnek. Tarján Vilmos a problémát a New York café- restaurant életén keresztül világítja meg. Noha itt nincs elkülönített helyiség, mégis nívós vendéglői üzem Van/ amelyben nyolc szakács» négy szakácsnő pillanatot le kell küzdeni egyetlen mozdulattal! Mert mindig: van tovább, igen, van tovább, csak nem kell lehetetlenné tenni azt, hogy tovább is legyen. A halál még soha nem tett jóvá semmit, csak mindent rosszabbá; a családot szerencsétlenebbé, a nyomort feketébbé. A mi szakmáink, amelyek most szinte átvonuló helyei a dolgozó emberiségnek, tengersok idegen nyomort és idegen fellendülést látnak nap nap után. Nekik kellene a legtisztábban mérlegelniük és észrevenni, hogy soha sincs megsemmisülés, hacsak ezt önmaga nem választja az ember. A gond és a kétségbeesés perceiben ne a halál felé nyúljon az ember, hanem a munkához, ez megvigasztal és megment! (D. Z., Budapest.) és két kukta dolgozik. Kérdezi, hogy szabad-e lekicsinyleni azt, ha egy kávés ilyen teljesítményekkel használja vendéglői iparengedélyét. Idegenforgalmi szempontból sem lehet ez ellen szólni. Nem a kávésok és vendéglősök állnak itt szemben egymással, hanem szemben állnak valamennyien az általános gazdasági krízissel. Nem a kávésok a konkurensei a vendéglősöknek, hanem a penziók és a biiffék. A legnagyobb baj az, hogy az ország megkisebbedésével elvesztettük a vidéket. Békében Biharból és Arad megyéből több vendéget kapott Budapest, mint amennyit ma egész Európából. Egyébként ne kívánják a vendéglősök, hogy a kávésok lemondjanak a café-restaurantról, mert ebben az esetben ki fogják írni a kávéházra, hogy vendéglő és reggeltől estig kiszolgálnak mindent, még poharas italokat is, poharas söröket is. Steuer Marcel (Abbázia) azt hangoztatja, hogy nemcsak Párizsban, hanem más külföldi metropolisokban is jól bevált a café-restaurantok intézménye. Ez ma már a modern élet kívánalma, amely elől nem lehet elzárkózni, az életet, az időt, a fejlődést nem lehet megállítani. Reiner Mór: Huszonöt éve vitatkoznak már erről a kérdésről, még mindig nem tudnak előrejutni. A vendéglősök nem tudják megakadályozni a café- restaurant intézményét, ami azt bizonyítja, hogy az életnek Van igaza, amely megköveteli ezt a rend; Nyolcvannégy engedélyes negyven nem él a vendéglőjogával. Ebben az évben nem lesz döntés a vendéglősök és kávésok pőrében. Érdekes nyilatkozatok az érdekelt kávésok és vendéglősök részéről.
