Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-09-05 / 17. szám
10 VENDÉGLŐSÖK L1PJ1 1928. szeptember 5. Miért száműzött száz évvel ezelőtt négy korcsmárost Miskolc város magisztrátusa? Az egykori okmány szerint azért, mert „tartani lehetett attól, hogy megfészkelvén magokat, Toivajságokat és Rablásokat követnek el“?! Miskolcról jelentik: A miskolci szakmai ipar történetére vonatkozólag furcsa, de nagyjelentőségű okmányra akadtak nemrégiben a Borsod- Miskolci Múzeumban. Annyival inkább nagyjelentőségű ez az okmány, mert eddig ismeretlen adatokat tár fel. Eddig ugyanis senkisem tudott arról, hogy Miskolcról akár manapság, vagy akár a múltban korcsmárosokat kiutasítottak. Nos, ez, a talált okmány szerint, 1823-ban megtörtént. Négy zsidó korcsmárost utasított ki akkor a városból Miskolc nemes magisztrátusa. S mikor pedig az akkori regálé-bérlő, tekintetes Dndinszky János táblabíró úr — mert az ő korcsmárosai voltak a száműzöttek — megfellebbezte a kiutasítást, a városi magisztrátus megindokolta határozatát a táblabíró úr fiskálisa előtt. íme az okmány: Tekintetes Cameralis Fiscalis Ur! Tábla Biró Tekintetes Dndinszky János Urnák azon panasza, amely szerint azt adja elő, hogy Mi az ő korcsmárosait a Városból kitilalmazni kívánjuk, adandó felelet végett velünk közöltetvén a panasz Levél visszazárása mellett alázatosan jelentjük azt, hogy igaz ugyan az, hogy Mi a tisztelt Tábla Biró Ur levelében megnevezett korcsmárosokkal Városunkból lejendő kiköltözködéseket meghagytuk, de ezek mind olyan emberek, akiknek maguk a Helybeli Zsidó Elöljárók is ellenek mondtak és visszautasításokat kérték. * Az új jövedéki büntetőjog és eljárás. Magyarázatokkal ellátták Gyurmán Jenő dr. pénzügyi főtanácsos, Török Sándor dr. ügyvéd és Trettina József dr. pénzügyi s.-titkár. Kiadóhivatal Budapest, VI., Andrássy út 13. Alig volt kormányintézkedés, mely oly széles körben keltette volna fel a figyelmet, mint az igazságügyminiszternek és a pénzügyminiszternek az a három rendelete, mely a jövedéki büntetőjogot és eljárást egységesen szabályozza. A rendeletek úgy a kereskedői és iparoskörökben, mint a mezőgazdasági érdekeltségekben is erős feltűnést keltettek és a rendelet ellenzői minden egyes felszólalásukban rámutattak arra, hogy a rendelet a régi és korhadt Harmincadutasításnak a legsúlyosabb jövedéki kihágásokra vonatkozó szigorú intézkedéseit még túlszárnyalja és minden kisebb kihágásra is kívánja alkalmaztatni. Akik a rendelet ellen küzdenek, azt is kifogásolják, hogy jövedéki kihágások esetén a gyanúsított személyek feltartóztathatok, őrizetbe vehetők, sőt le is tartóztathatok. Még olyat is olvastak ki a rendeletekből, hogy a jövedéki kihágással terheltek védői is alávethetők személymotozásnak és házkutatásnak. A szerzők könyvükben nagy szorgalommal és hozzáértéssel boncolgatják a rendeleteket és minden egyes szakasznál kimutatják, hogy mennyiben egyezik a régi szabállyal vagy hogy eltér-e attól. A megfelelő jogforrások mindenütt idézve vannak. A könyvet mindenki haszonnal forgathatja, mert a jegyzetek kimerítőek és mert igen alapos betűrendes tárgymutató is megkönnyíti az eligazodást. Bolti ára 6 pengő 80 fillér, kapható kiadóhivatalunkban. Még egy óvadékügy. Özvegy Dominies Gyuláné, a Svábhegyi Polgári Társaskör vendéglőjének bérlője, valamint Dominicsné sógora, Tolnai Lajos tájkertész kétrendbeli óvadékcsalás bűntettével vádoltan állottak a büntetőtörvényszéken Gőczy Károly bíró előtt. A vád szerint 1926 júniusában két óvadékos főpincért alkalmaztak a vendéglőben s kauciójukat saját céljaikra használták fel. — 1926 áprilásában béreltem ki a társaskör vendéglőjét — védekezett a mai tárgyaláson Dominicsné. Minthogy italmérési engedélyem nem volt, felkerestem államtitkár nagybátyámat s megkértem, hogy állítsa ki részemre az italmérési engedélyt. — Nem lehet — válaszolta nagybátyám — s figyelmeztetlek, hogy helyesebb is, ha nem kevered magad ilyen dolgokba, mert a pincérekkel biztosan meggyűlik a bajod. — Drága bácsikám — könyörögtem, — tegye meg nekem, utóvégre a megélhetésemről van szó. Egyébiránt pedig a zsidókról egy Helyről más helyre való kóborlásuk a Nagy Mlgu K. H. Tanácsnak még múlt 1820-dik Esztendőben költ kegyes Rendelése által folytában a felvigyázás a Tettes Nagyságos Vármegye által is kötelességünknek tétetett ennélfogva ebbe beleegyezkedni annál is inkább kéntelenítettünk, mivel a zsidók Városunkban felettébb elszaporodtak még pedig többnyire csak az olyanok szivárogtak be, akiknek semmi bizonyos Életmódjok nem volna és igy méltán tartani lehetne attól is, hogy megfészkelvén magokat Toivajságokat és Rablásokat követnek el s ezért mi feleletre vonatatthatunk, ennélfogva kívántuk Mi a zsidók Bejövetelében a szükséges felvigyázást az idevaló Zsidó Elöljárók megnyugvásokkal is megtenni. Egyébbaránt, ha Tettes Földes Uraság reájuk nézve másképen méltóztatik parancsolni, Mi ahoz fogjuk Magunkat tartani. Mely eránt a tejendő Rendelést Magunk ahoz lejendő alkalmaztatása végett alázatosan kérném, Gratiájába ajánlottak, mély tisztelettel maradtunk Miskolcon Augusztus Hónap Prid. Napján 1823-dik Esztendőben Tekintettes Cameralis Fiscalis Urnák alázatos Szolgái Miskolcz Városi Magisztratura A százéves okmányra Marjalaki Kiss Lajos tanár a Borsod-Miskolci Múzeum tudós könyvtárőre bukkant rá, szolgáltatván vele Miskolc történetéhez hézagpótló adatokat. A korcsmárosok legfőbb baja tehát az volt, hogy — zsidók voltak. Végre is megkaptam az italmérési engedélyt — folytatta Dominicsné a vallomását — s berendeztem a társaskört. Az előző bérlő üzletvezetője ajánlkozott, hogy ő majd tovább vezeti az üzemet s harmincmillióval betársul hozzám. Hetekig vártam a harmincmillióra, azonban nem fizetett, ellenben hozott egy Halász József nevű főpincért, aki tizenhárommillió korona óvadékot tett le s beleegyezését adta, hogy ez az összeg az üzlet céljaira jelhasználható. Halász rövid ideig állott az alkalmazásomban, s mikor elment, maga helyett beállította Jelenffy Sándort, aki tízmillió korona óvadékot adott s ezt az összeget nyomban átadtam .a kilépő Halásznak. Néhány hét múlva Jelenffy visszakövetelte pénzét és én ekkor már úgy voltam, mint a vízbefuló, akit elkap a hullám. Kértem, könyörögtem Jelenffynek, hogy legyen türelemmel, hiszen jól tudja, hogy a pénzét felhasználtam s nem tudom kifizetni. Jelenffy meg is Ígérte, hogy várni fog, azonban egy szép napon szó nélkül feljelentést tett ellenem. Tolnai Lajos azzal védekezett, hogy ő csak a szerződést kötötte meg a sógornője és a pincérek között, egyébként az üzlet vezetésében és az óvadék felhasználásában semmi része nem volt. Szádeczky Lajosj dr. kir ügyészségi alelnök indítványára a törvényszék több tanú kihallgatását rendelte el és a tárgyalást elnapolta. Mennyit kerestek a nagy hotelek ? A Hungária Nagyszálló R.-T., amely legutóbb a Részvényserfőzde érdekeltségébe került és a Ritz-szállodának is tulajdonosa, mérlegében összjövedelemként L85 millió pengőt mutat ki, amelyből 167.000 pengő maradt tiszta nyereségül. Érdekes, hogy az adóteher 194.000 pengős összegben meghaladja az összes részvényesek javára eső felesleget. Az aktívumok közül elsősorban a szállók említendők. A Duna-palota telke és épülete 1-16, a Hungária szállodáé P32 millió pengővel van az értékek közt felvéve és L2 millió pengővel a két üzem teljes felszerelése; amely tételek valóban kiadós látenciákat sejtetnek. Összehasonlításként érdekes, hogy a Royal-szálló egyidejűleg megjelent mérlege az ingatlant L4 millió pengőre, a berendezést és üzleti felszerelést 1T millióra értékeli. Az üzemi nyersjövedelem itt 1 millió pengő volt, amihez még egyéb házbérbevétel címén 143.000 pengő járul.* A tiszta haszon 133-000 pengős összege a Royátszállónál is alacsonyabb volt az adótehernél. A felesleg a saját vagyon évi 5 és fél százalékos hozadé- kának felel meg. A jégbehűtött vendéglős. Veszélyes kalandban volt része most egy liverpooli vendéglősnek. Vincenzo Gatti, az egyik legnagyobb liverpooli vendéglő olasz származású tulajdonosa egy délelőtt könnyű nyári ruhájában elment az étterem földalatti hűtőhelyiségébe, hogy ott szemlét tartson. Ebben a helyiségben állandóan 14 fok hideg van. A vendéglős csak néhány percet akart itt tölteni, azonban alig hogy bement a helyiségbe, becsapódott a hűiőfolyosó ajtaja, amelyet csak kívülről lehet kinyitni. A vendéglős kétségbeesetten dörömbölt az ajtón, azonban senki sem - hallotta meg. Hogy a rettenetes hideg ellen védekezzék, összeszedte a helyiségben talált összes zsákokat és rongydarabokat és azokba burkolózva föl és alá rohant a jégszekrények sorfala között. Négy óra hosszat tartott ez. Négy óra múlva valaki véletlenül lement a helyiségbe s itt megtalálta a jégbehűtött vendéglőst. Gatti a kaland következtében tüdőgyulladást kapott és most súlyos beteg. Lopás egy vendéglőben. Özv. Molnár Józsefné, a szentesi Delelő-vendéglő bérlője feljelentést tett a rendőrségen Fejes Sándorné cselédje ellen, aki ruhaneműek és háztartási dolgok ellopásával megkárosította. A nyomozás megindult. Szamárhúst tálalt-e a szakácsnő ? Humoros jelenetekkel bőven tarkított tárgyalás folyt le minap az újpesti járásbíróságon. Darki István környékbeli vendéglős perelte be vojt szakácsnőjét, Orosz Jánosnét, mert az állítólag borjú- és sertéshús helyett szamárhússal trak- tálta Darki vendégeit. Ezáltal erkölcsi, de főleg anyagi kárt okozott neki. A tárgyalást vezető Balogh Ede dr. elsőnek a panaszos Darkit hallgatta meg. A harcsabajuszú, hatalmas termetű öreg vendéglős zamatos alföldi tájszólással a bíró kérdésére így vallott: — Hát úgy volt az kérem, tekintetes bíró uram, hogy a főszolgabíró úr vendégeket hívott meg az én vendéglőmbe. — Felvettem kisegítőül ezt a nőt — mutat rá Darki Orosz Jánosnéra — szakácskodni. A főszolgabíró úrral megbeszéltem, hogy borjúsült lesz a vacsora. Átadtam pénzt 20 kilóra a legfiatalabból. Gyönyörűen nézett ki, de a vendég urak nem tudták megrágni. Oszt büdös is volt. Aszondta az egyik úr, ő már evett a fronton szamárhúst, annak is ilyen az íze. — Miből gondolja — kérdezi a bíró Darkitól — hogy Oroszné szamárhúst főzött ? — Nemcsak azért, instállom — válaszolt Darki —, hanem feltűnt nekem, hogy Oroszné öreg szamarát már nem lehet látni. Oroszné termetes kövér asszonyság, aki eddig nyugodtan hallgatta a tárgyalást, már ezt nem állja tovább. Izgatottan sivít Darki felé : — Ilyent pedig ne mondjon í — Bizony kérem — folytatja Darki — a finom urak elvitték a hírét, hogy én szamárhúst adtam borjúsült helyett. Én — mondja Darki majdnem sírva —, aki becsületben öregedtem meg. — Aztán meg — mondja egészen más hangon a panaszos — a főbíró úr nem fizette meg a vacsorát, mert meg se ették az urak. Hogy ő nem fizet szamárhúsért, hogy én szégyenbe hoztam őt. Most már senki nem mer nálam enni, félnek tőlem. Tönkremegyek, tekintetes bíró úr !.. . A házbér is olyan magas . . . Következik Oroszné kihallgatása. — Hát tekintetes bíró úr — pereg szaporán az asszony nyelve — én a szamarat már réges-régen eladtam egy ismerősömnek. Be is tudom bizonyítani. Hazudik a korcsmáros, mikor azt mondja, hogy szamárhúst főztem. De ezt már nem bírja Darki. — Hazudik kend — kiabálja magánkívül — hazudik, hisz az urak még a szamár szőréből is találtak ! — Az biztos az én hajam volt — vág vissza Oroszné. — Az a szőr szürke volt — mondja a bíró. — A maga haja meg fekete. Hogy lehet az ? Oroszné erre rákvörösre vált arccal vallja be, hogy ő bizony már ősz, csak feketére festi be a haját. Balogh bíró végül elnapolta a tárgyalást. Elrendeli egy vendégnek, továbbá annak a személynek kihallgatását, akinek Oroszné a szamarat állítólag eladta. A termetes szakácsnő lesújtva távozott. Talán egy halálos ítéletet szívesebben fogadott volna.
