Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-09-05 / 17. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1928. szeptember 5. % eges Ae PÍU2ÁMV épület' és mü‘ uő B $Jlöralfi¥ I lakatosmesterek Szabadalmazott facsavarnéikiili faredőny Acéllemez görredőny és különleges napellenző gyára Budapest. ¥181.3 József körút 00. ssám Jf* fémönlíids és rézárúgyár Budapest, VII., Gsányi ucca 7—0. Szállít: sörkirsiérőkészüíékeket, bor- és sörcsapokat és páncegazdasápi eszközöket. *‘*«1 w sá* 1$ Id W tett M S W 3ü t& £1 I ■ háló-, ebédlő-, leányaiéba-, konyha-, előszoba-, nyári lakás, penzió- és szál! oda berendez és eket előnyös árban részletfizetésre is szállít a HAZAI FAIERWELö R.-T. bútorüzlete Budapest, V., Nádor ucca 18. szám őri az állomással szembeni 700 □ öl telekkel, sok épülettel, kuglipátya, jégverem és szőlővel, szódagyárral stb., valamint Kiskőrösön szintén az állomással szemben lévő forgalmas kis a? SS nyári kerthelyiséggel, újonnan felszerelve, 306 D-öles telekkel és a rajta lévő épületekkel együtt, más vállalkozás miatt örökáron, szabadkézből e 3 a d ó. (Egyezkedni lehet ifj. Buzy Lajos csengődi vendéglőssel.) Állatni borellenőrök és pincefeíügyelők. A föld- mívelésiigyi miniszter a bortörvény 52. §-a alapján 73.900/1928. VI1I./1. számú rendeletével a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1924. évi IX. t.-c. 52. §-a alapján állami pince- felíigyelettel, illetve borellenőrzéssel, ezidőszerint a következő állami pincefeíügyelők vannak megbízva : 1. Az egész ország területére: Terray Lajos dr. m. kir. szőlészeti és borászati főfelügyelő, Budapest, IX., Ráday ucca 22. szám, !. emelet ; Garai Jenő kir. fővegyész, Budapest, II., Szász Károly ucca 1. szám; IV. és Papp Elemér dr. nyug. kir. fővegyész, Budapest, V., Földmívelésügyi minisztérium, földszint 5. 2. Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győt tjhf. város területére : Halászy Lajos m. kir. szőlészeti és borászati főfelügyelő, Sopron ; Szirányi Jenő m. kir. szőlészeti és borászati főfelügyelő, (szőlészeti és borászati szakiskola) és Szabó István kir. vegyész, Budapest, II., Debrői-út 15. sz. Naponta átlag 6—7000 üveg szóda fogy el Kecskeméten. Kecskemétről írják: Az idei és tavalyi szezonra nem panaszkodhatnak a sörgyárosok. A többször megújuló tartós kánikula olyan fogyasztást produkált, amilyenekre rég nem volt példa. Maga Kecskemét hatalmas kvantumokat nyel, már pedig más városokban is vannak nagy számmal, akik előszeretettel hűtik magukat sörrel. Egy esetben vasárnap a kecskeméti sörraktárak összesen 450 hordó sört adtak el, ami 36 ezer pohárnak felel meg. Ezenfelül vagy 1600 üvegre rúg az elkelt palackos sörök ára. Valószínű ugyan, hogy mindezt nem itta meg a közönség pont éppen azon az egy napon, de tekintve, hogy egy előbbi vasárnap „csak'' 30.000 pohárnyi hordós sört vittek el, a 6000 pohárnyi nőve- j kedés arra enged következtetni, hogy nem sok szokott a vendéglős nyakán maradni egy-egy ilyen kánikulai roham alkalmával. Ez a vasárnapi fogyasztás az idei rekord Kecskeméten. Érdemes megemlíteni — mert az se kutya — hogy Kecskemét átlagos napi szódafogyasztása 6— 7000 félliteres üveg körül van a mostani kánikulai napokban. A szódafogyasztást előmozdítja az a közismert tény , is, hogy a kecskeméti vizek nem a legelsőrendüek. Egy vendéglőst hónapok óta lopkodta elbocsátott csaposlegénye. Luszka József kecskeméti vendéglős feljelentést tett a rendőrségen. Elmondotta, hogy üzletének, az Otthon-vendéglőnek éléskamráját állandóan lopkodja valaki. A gyanú a vendéglős egy hónappal ezelőtt elbocsátott csaposára irányult. A detektívek házkutatást tartottak a csaposlegény lakásán és egész sereg lopott holmira bukkantak. A tolvaj beismerte a fokozatosan elkövetett bűncselekményt. Bevallotta, hogy még alkalmazása idején álkulcsot szerzett az éléskamrához és a sorozatos lopások révén mintegy 800 pengővel károsította meg volt kenyéradóját. A lopást elbocsátása óta is folytatta. Esténkint belopózott az Otthon épületébe és elrejtőzött a csigalépcsőn. Zárás után, mikor csend borult az egész tájra, előbujt rejtekhelyéről s egy tolvaj lámpa és az álkulcs segítségével elvégezte éjszakai mesterkedését. A tolvaj csaposlegényt a rendőrség őrizetbe vette. Betörtek egy kecskeméti vendéglőbe. Kecskemétről írják: A katholikus egyház tulajdonát képező Széchenyi téri bérház, úgynevezett átjáróház házmestere az éjszaka két óra tájban az udvar felől gyanús zörejre lett figyelmes. Ekkorra már többen talpon voltak a ház lakói közül is és észrevették, hogy a Jeney vendéglő udvarra nyíló ajtaja nyitva áll. Az ajtóból hiányzott az egyik üvegtábla s a kassza fiókja, amelyben a pénzt szokták tartani, nincs a helyén. Néhány percnyi keresés után megtalálták az udvar félreeső helyén, de a fiók már üres volt. Az 5000 pengő készpénz, aranyóra és egyéb ékszerek, amiket Jeney Vilmos vendéglős este elhelyezett benne, hiányzott belőle. A tolvaj kifosztotta és az Arany János utcai kapun, amelyet álkulccsal nyitott fel, elmenekült az éjszakába. 250 mázsa romlott húst foglaltak le Párizs élelmiszercsarnokaiban. Párizsból jelentik: A Paris Midi jelend, hogy július 16-án Párizs élelmiszercsarnokaiban 25.000 kg. fogyasztásra alkalmatlanná vált húst foglalt le a rendőrség. A nagymennyiségű húst a július 14-i és 15-i nemzeti ünnepre készítették elő és értéke 300.000 frank. A húskészlet ilyen nagymennyiségű megromlása főképen a szállítás rossz megszervezése következtében történt. Mik a magyar borválság okai? Nincsenek egységes bőrtípusaink. Egy fontos dolog volna: a bor tipizálása. Nincs a magyar boroknak egységes típusuk. Nem lehet velük standard kereskedelmet űzni. Nem úgy, mint a görög bornál, melyet a vevők már 30 év óta vásárolnak és másik 30 év múlva éppen úgy fogják vásárolni. Mert például a görög „ Mistel le típus 113“ 15° alkoholt és 10 bőmé cukrot tartalmazott 30 évvel ezelőtt és annyi lesz benne 30 év múlva is. Egy „Porto rouge" vagy „Porto blanc“ 16° alk. és 3 bőmé, egy „Vin maderiré" 18° alk., egy „Calabre" 15° alk. és 20 bőmé, vagy „Samo" 15° alk. és 16 bőmé stb. Ez az összetétel, valamint a bornak kémiai analízise ilyen volt és ilyen marad a jövőben is, ha beérik a szőlő, ha nem, ha jó az időjárás, ha rossz. Ezzel lehet kereskedni! Ezt olyan egyszerű eladni, mint a 78-as vagy 82-ös búzát. A vevő leméri a cukrot, az alkoholt, ha rendben találja és a kondíciók is megfelelnek (30 nap, legkésőbb 60 napos cél), kész az üzlet. Ezt, sajnos, a magyar borral nem lehet megtenni, mert az idén a badacsonyi, móri vagy csopaki jól érett be, jövő évben a kedvezőtlen időjárás miatt savanyú lesz, nem lesz meg a kellő alkoholfoka. Ma esetleg lehet kapni egy nagyobb kvantum hegyaljait, holnap már nem. Ezektől az okoktól kell a magyar bort függetleníteni, a magyar bort exportképessé tenni. Ennél mi sem egyszerűbb, csak úgy kell eljárni, mint más államok teszik. De ez tulajdonképen nem is állami feladat. Egy vállalat összevásárolja a borokat és állandó típusokat teremt. Például: „Mecsek sec" 15° alkohol, „Egri bika sec" 16° alkohol, „Szamorodni tip. 1" 15° alkoholX3bmé, „Szamorodni tip. 3" 16° alkoholXlO bmé, „Asszű tip. 2" 20° alkoholX20 bmé. Már mostan mi módon lehet a típusokat állandósítani? Ez még lehet kérdés Magyar- országon, de nem kérdés máshol. A bort megfelelő fokra édesíteni és szeszezni kell. Magyarországon, a cukor, szárított szőlő és szesztermelés hazájában ez igazán nem ütközne nehézségekbe. A magyar bornak nagyszerű illata még .fokozottabban versenyképessé tenné más országbeli borokkal szemben. Nem szabad többé a régi konzervatív álláspontra helyezkedni, azt mondani: Mi „pancsolt“ műbort nem gyártunk, mert oda lesz a magyar bor tradíciója. — Ha a magyar borfölöslegeket külföldön akarjuk elhelyezni, számolni kell a külföld ízlésével. Természetesen az állami borpincészet és egyes termelők továbbra is fenntarthatják speciális típusú boraikat, például a tokaji aszút és ehhez hasonló világmárkát. Ez azonban a külföldi nagyfogyasztás szempontjából egészen közönyös, mert az árakat ezekért éppen úgy csak egyesek tudják megfizetni, mint az „Őrig. Liebfraumilch“, vagy a francia „Chateau" borokét, amelyek valóban minden „idegen be- folyás“-tól mentesek. A borpaloták, ámbár igen szép eredményeket értek el helyenkint, nem fogják a kérdést megoldani. Azok megmaradnak az igazi hamisítatlan (azaz „nem elkészített“) borok reprezentatív elárűsítóhelyei, ahol drága pénzért lehet igazán jó bort kapni, de sohasem fogják tudni ellátni a fogyasztók ezreit kommerszárűval. Pedig ez a fontos külföldön, ahol a munkásember és kistőkés vásárolja az olcsó bort és elfogyasztja a napi 3—4—5 pohár apéritivjét pár fillérért, hála a nagyszerű reklámnak, amely a fogyasztók táborát éppen 100%-kal emelte az utolsó tíz évben. Nagyjában ezek a legfőbb okai annak, hogy a magyar bort ma már csak hírből ismerik a külföldön. Viszont ha meglesznek a bortípusok, azokból nyugodtan lehet majd eladni egyikből 25.000, a másikból 30.000 hektolitert és hogy az állandó külföldi vevőközönség minden készletet megvásárol, amit a kereskedők exportálni fognak.
