Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-06-20 / 12. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1028. június 20. 2 Az italmérő helyiségek zárórája. Intézkedések a zár óv amegszegők ellen. — Hogyan járjon el az italmérő egyes esetekben. A Vendéglősök Lapja számára írta: dr. Türei-Osváth Istvcm rendőrfogalmazó. A háborús évek kivételes rendelkezéseinek egyik ma már indokoltan vitatható pontja a nyilvános italmérési helyiségek zárórájának a kérdése. Korlátja az a rendelkezés feltétlenül az egyéni szabadság- jognak, de amint a jelek mutatják, nincs már messze az az idő, amikor ebben a kérdésben is eltüntethető lesz a háború felidézte kivételes hatalom alapján, ezideig életben tartott korlátozás. Addig természetesen ezzel a körülménnyel számolni kell. Kiváltképen azért, mert súlyos büntetés szankcionálja a rendelkezések minden passzusát. Az italmérő helyiségek zárórája ezidőszerint nem egyforma. A kimondott és ilyen iparra külön iparigazolvánnyal bíró kávéházaké eltér a többitől. Az italmérő helyiségek zárórakorlátozása általános. Egyformán kiterjed a fővárosra és a vidék legkisebb falujára is. Nem befolyásolja azt sem az ünnepnap, sem a hétköznap. Egyforma akár nagyünnepen, akár vasárnapon, akár a más pirosbetús hétköznapra eső ünnepen. A kávéházak kivételével, a vendéglőket, korcsmákat, általában bármiféle italmérési helyiségeket, a ma is érvényben lévő 1922. évi 9600. számú belügyminiszteri rendelet szerint, éjfélutáni két órán túl nyitvatartani nem szabad. Miként kell ezt a rendelkezést értelmezni ? Semmiképen nem úgy, hogy két óra után zárt ajtók mellett folytatható a szórakozás. A kihágási büntetőtörvénykönyv 74. §-a minden kétséget kizáró módon rendelkezik arról, hogy nyilvános italmérési helyiségekben a hatóság által megállapított zárórán túl vendégeknek időzni nem szabad. Tehát a záróra időpontjának közeledésével a helyiségben tartózkodó egyéneket erre a körülményre figyelmeztetve, fel kell kérni a helyiség elhagyására. Ne mulassza ezt el soha az italmérő, mert ezáltal elejét veheti sok esetben a további kellemetlenségeknek. Meg vagyok győződve arról, hogy az italmérők szempontjából ez nem valami kellemes kötelesség, de ettől saját érdekében se tekintsen el senki. Az itt említett korlátozó rendelkezés nem vonatkozik a vasúti állomásokon lévő vendéglőkre, ha a Minden dolgozó ember aziránt érdeklődik legelsősorban és a legintenzívebben, ami a szakmája körébe vág. Nem csoda tehát, hogy olyan országos érdeklődés előzi meg a Magyar Vendéglősök, Korcs- márosok, Szállósok és Kávéháziulajdonosok Albumát. Számtalan megkeresés kéri, hogy gyűjtsük továbbra is az anyagot és inkább halasszuk el még bizonyos időre a megjelentetést, csakhogy minél teljesebb és helyiség nyitvatartását az utazó közönség érdekei megkívánják. Vagyis, ha az éjjeli, vagy kora hajnali órákban vonatok indulnak vagy érkeznek, azon a helyen a pályaudvari vendéglő a nyitvatartás szempontjából korlátozás alá nem vonható. Fontos és sokat vitatott pontja az említett rendeletnek az, hogy az egyesületekben — egyletek, társaskörök, kaszinók, klubok stb. — szintén éjfélutáni két órában van a záróra megállapítva. Nem állhatja meg tehát a helyét az a téves álláspont, hogy e zárt testületek helyiségeire a zárórakorlátozás nem vonatkoztatható. Hogy ott a tagok bármikor és bármeddig tartózkodhatnak. E helyekről is távoznia kell tehát kivétel nélkül minden vendégnek éjfélutáni két órakor. Szükségesnek tartom itt megemlíteni, hogy ha valamilyen italmérési helyiségben mutatványszerű előadást rendeznek —- természetesen a törvényes előfeltételek pontos betartásával — ily előadások az italmérő helyiségekben csak éjfélutáni egy óráig tarthatók. De az italmérés, mint egyébként nyilvános hely, két óráig nyitva tartható. Különös tekintettel az étkezési célokra. Különben az italmérési helyiségekben előadások tarthatásának feltételeivel, módjával adandó alkalommal külön óhajtok foglalkozni. A kávéházi külön ipar igazolvánnyal rendelkező italmérési helyiségeket 1925. évi december hó 1. óta az 1925. évi 225.724. számú belügyminiszteri rendelet értelmében, éjfél után három órakor kell bezárni. Lassan közeledik a teljes záróramentesség kora. Ez a rendelkezés is országos érvényű. A másodfokú rendőrhatóságoknak — kerületi fő- kapitányság, alispán — joga van ugyanolyan helyeken, ahol ennek a szükségességét különös köz- biztonsági szempontok kívánják, az itt ismertetett zárórákat egy bizonyos, rövidebb időtartamra korlátozni, erre azonban — azt hiszem — sehol nem került sor. Mint alkalomszerű zárórakorlátozást megemlíthetem, hogy az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával rendesen általános szesztilalmat rendela szakmáinknak minél impozánsabban megfelelő is legyen ez az Album. A szerkesztőség tehát megadja még egy ideig az alkalmat azoknak, akik eddig elmaradtak az ezrek arcképcsarnokából, a jelentkezésre. Küldjék tehát fényképeiket születési idejük és helyük megjelölésével (hölgyeknél ez nem kötelező), továbbá rövid életleírásukkal erre a címre: Az Album szerkesztősége, Budapest, IX., Viola u. 3. nek el; a záróra kibővítésére pedig a szokásos szili veszteri hajnali általános négyórai zárórát. A záróra betartása, illetve betartása körül sokszor fordul elő kisebb-nagyobb kellemetlenség, vagy zavar. A dolog bizony gyakran nem folyik le simán. Előrebocsátom, hogy vannak olyan esetek, amelyeket nem szabad az esetleges látszólagos mulasztásnál figyelmen kívül hagyni. Például ha a pincér számol el zárórán túl a helyiségben a gazdával, az nem kihágás. Mert a pincér nem vendég. A helyiség szükséges takarításával foglalkoztatott egyéneknek a helyiségben zárórán túli tartózkodása nem kihágás, mert ők szintén nem vendégek. A takarítás ellenben elsőrendű követelmény. A jóhangulatban lévő egyén — különösen ha többedmagával van hasonló állapotban — nem szívesen respektálja a zárórára vonatkozó hatósági rendelkezést és sok esetben makacskodik. Lármázik, követelőzik, tehát botrányt csinál. Nem szabad ezeknél az eseteknél soha szem elől téveszteni azt, hogy az ilyen állapotban lévő egyénekből már az elfogyasztott ital hatása váltja ki a kisebb-nagyobb mérvű ellenkezést. Ilyenkor elsősorban jóindulattal, mindegyiknek a maga módja szerint — mert köztudomású, hogy az italos ember valamilyen formában, mindenre rábírható — meg kell magyarázni, hogy mára elég volt a szórakozásból és rá kell bírni a békés távozásra. A kellő formában alkalmazott figyelmeztetésnek, rábeszélésnek ritkán marad el a hatása. Rakoncátlan, kötekedő egyént természetesen erélyes, de udvarias formában kell felhívni a helyiség elhagyására. Itt nem kell bevárni a záróra közeledését sem, hanem minden további nélkül el kell a botrányt okozót távolítani, mielőtt még nagyobb baj nem keletkezik. Mert ez gyakran kicsivel indul. Botrányt okozni nyilvános italmérő helyiségben senkinek nem lehet. Ha a helyiség alkalmazottai nem boldogulnak a kellemetlen személlyel, késlekedés nélkül hatósági segítséghez kell jolyamodni. Elvül szolgáljon akár az esetben, ha valaki nem akar távozni a zárórakor a hozzáintézett, esetleg többrendbeli figyelmeztetés ellenére sem, akár botrányos viselkedés esetén, hogy a kellemetlenkedő személynek ital ki ne szolgáltassék. Ez a körülmény is sok esetben meghozza a sikert. A békétlenkedő egyén megunja a várakozást és felháborodással távozik. Rájön az illuminált állapotban lévő barátunk is arra, hogy máshol talán kap italt. így kikopik mindenünnen. Ügyesen bevált eszköz az is az eltávolításnál, hogy a becsípett és a zárórát nem méltányoló egyént valami ártatlan trükkel félrevezetik. Hivatkoznak neki minden elképzelhető okra, hogy a bor kifogyott, a pincét a tulajdonos bezárta, nem ihat mást, csak vizet, a másik korcsmában — amely már bezárt — egy jó ismerőse várja jókedvű társasággal és más hasonlókkal. Sikerül is íépre csalni így több egyént. Sok függ a leleményességtől. Mindenesetre a módot ügyesen kell megválasztani. Előfordulhat, hogy intelligens egyénekből álló társaság nem mozdul az italmérő többszöri figyelmeztetése ellenére sem. Ilyenkor az italmérő furcsa helyzetbe kerülhet. A társaság békésen szórakozik, semmiféle rendellenes magatartást nem tanúsít. Ez nem is szokása. Botrányra nincs is kilátás, de a záróra köt mindenkit személyválogatás nélkül. Az ilyen társasággal erőszakoskodni modortalanság lenne. És ami talán fontosabb, az ilyen fellépés árthat az üzlet vitelének. Elvesztheti a fogyasztóközönsége értékesebb elemeit. Az italos egyén gyorsan sértődik. És az ilyen állapotban kapott, sokszor talán csak képzelt sérelmeit józanul is nehezen felejti el. Rendesen ajánlkozik valaki a társaság tagjai közül, hogy ő vállal minden felelősséget a záróratúllépés következményeiért. Ez azonban nem megoldás. így a kérdés el nem intézhető. Az italmérő — feljelentés esetében — ilyen formában nem fog megszabadulni a büntetés alól. Lebegjen előtte mindig az a rendszabály, hogy a megállapított zárórán túl a helyiségben vendégeknek időzni nem szabad. Az átvállalt felelősség őt nem mentesíti a büntetőjogi következményektől. Nem háríthatja át pincérére sem ezt a felelősséget. Ha a jobb vendégek a figyelmeztetés ellenére sem távoznának el, őket a helyiségből valóban ki nem dobhatja, ki nem utasíthatja. Különösen nem teheti A MI ÉRTÉKEINKBŐL. BOROS IMRE és NEJE, korcsmáros, Debrecenben.
