Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1927-06-05 / 11. szám

1027. június 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 A Sipos, Novotny, Oajjai, Czakó, Juhász, Folesinszki, Laczkó, Sramkó jelölő bizottság tanácskozása után titkos szavazás kezdődött, amely teljesen elsöpörte az Orbán-csoportot. Elnök lett újból Mikola Mihály 23 szóval Orbán 15 szavazata ellen, alelnökök Sípos Péter Pál 20, Novotny Béla 23 szóval, míg Flesser 17, Laczkó 13 szavazatot kapott. Pénztáros lett: Sramkó, számvizsgálók Oajjai István 24, Czakó és Szeibert 15—15 szóval. Választmányi tagok lettek: Földváry Mátyás Aladár, Szőke György, Kulacs József, Horváth Sándor, Fazekas Ferenc, Kulka István, Veres Kálmán, Juhász István, László András, Tóth Sán­dor, Sumi Károly, Horváth József, Fetter János, Radvány Károly, Morvay Károly, Szőcs Sándor, Thuróczy Rezső, Kocsis Sándor, Gröschl Károly, Kocsis János. Választmányi póttagok: Bucsik István, Petrits Béla, Békefi Miklós, Kisfaludy Gyula, Wagner János, Thaller Ferenc, Keincz Samu, Pintácsy és Szelláry. A választások kellő igazolása után Mikola Mihály megköszöni a megjelentek kitartását és iparkodását az igazságért, munkát, békét, ered­ményeket ígér és nagy tisztogatást. (Éljenzés, taps.) Novotny Béla alelnök szintén ígéri, hogy munkaerejét az ipartársulat rendelkezésére bocsátja és visszautasítja a Peterdi díszelnök ellen célzó ellenpárti vádakat. Nehéz dologra vállalkoztak, de egy éven belül mindent rendbe­hoznak. Az iparosság hálás köszönetét fejezi ki dr. Keresztess Miklós iparhatósági biztosnak eredményes közreműködéséért és nobilis türel­méért. A tisztikar többi tagjának szavai után az ellenpártból Flesser Márton és Mühlpercz Sándor gratulálnak és ígérnek békés együtt- munkálkodást. Orbán Z. Géza közbekiált, hogy ő most csatát vesztett, de majd módot talál a további harcokra. Általánosan lehurrogják, hogy munkálkodás kell, nem harc, ezzel véget ért a példátlanul viharos közgyűlés. A meg­jelentek Mikola Mihály és tisztikarának ünnep­lésére még sokáig együttmaradtak. MI ÚJSÁG? A záróra megszüntetése. Már beszámol­tunk arról a harcról, amelyet a kávésok indí­tottak a záróra eltörléséért. Ez a harc sikerrel is járt és a hatóságok június elsejével meg­szűntették a kávéházi zárórát. Azóta már vala­mennyi budapesti kávéház nyitva tarthatott egész éjjel. A zenés kávéházakban ki is hasz­nálták már az első nap a zárórát feloldó ren­delet szabadságát, a többi kávéházakban azon­ban éjjel két órakor zártak tegnap is. A zár­órát megszűntető rendelet várható hatásáról a kávésok a következőket mondották: Régi kíván­sága volt a kávésoknak, hogy a zárórát töröl­jék el. Az utóbbi években rengeteg kávéház ment tönkre és a záróra az utolsó kis injekció­-----------------------------------------------------\ SUetnF kávé, tea, kakaó, olívaolaj legfinomabb tésztaárú, mustár stb. Vendéglősöknek és szállodásoknak előny ár Kérje képviselőnk látogatását l V ___________________J tó i fosztott meg bennünket. A záróra eltörlésé­től a forgalom jelentékeny megnagyobbodását várjuk. Tegnap még csak a zenés kávéházak tartottak reggelig nyitva, mert a közönség csak lassan szokja meg az új rendet. Néhány hét múlva valószínűen már ép úgy telve lesznek a kávéházak éjjel is, mint a békeévekben. A vendéglősök részéről kapott információnk szerint a vendéglősök most szintén követelik a záróra megszüntetését, annál is inkább, mert eddig a nyári vendéglők éjjel egy óráig való­sággal zsúfolva voltak és onnan csak a záróra miatt távozott a közönség. Különösen a nyári vendéglőkre nézve exisztenciális kérdés a vendéglők zárórájának mielőbbi eltörlése. Peterdi Elek — díszelnök. A Budapesti Korcsmáros Ipartársulat május 20-iki közgyű­lése Peterdi Elek volt elnökét és alapítóját egy­hangúlag díszelnökévé választotta. A munka és az áldozatkészség megbecsülését jelenti ez a döntés. Meghalt Wampetics, az öreg pesti vendéglős, a békés és boldog Budapestnek ez a kedves népszerű alakja. Mindenki emlékszik rá, aki valaha régen, ennek a város­nak legendás idejében a liget szép, nyári délelőttjén be­tért hozzá egy pohár sörre. Egy pohár sör a Wampetics- nél, vasárnap délelőtt, a régi Állatkert mellett . . . Talán igaz se volt. A sör elhabzott, a régi jó idők elmúltak és most Wampetics korcsmáros úr is elment örökre. Régi pesti családból származott. A bérkocsisipart űzte, tehát magyarul szólva, fiakkeres volt. De egy nap leszállt a bakról és korcsmát nyitott a Délibáb uccában s ezzel megvetette lábát a vendéglősiparban. Az első Wampetics- féle vendéglő: a „ Tyúkketrec“, csakhamar híres pesti hely lett Js főképpen írók és művészek látogatták. Sok emlékezetes, vidám vacsora zajlott le a Tyúkketrecben s korcsmáros volt kollégái, a fiakkeresek, sűrűn hozták nyári estéken a vendégeket. Néhány évvel később nyitotta meg a második Wampetics-féle vendéglőt, a mai Feld- színház közelében, innen ment át azután az Állatkertbe s ott nyitotta meg azt a Wampetics-vendéglőt, amely korcsmárosi hírnevét és népszerűségét végérvényesen megszilárdította. Ez az állatkerti vendéglő lett azután fogalommá Pesten, ebből lett az igazi Wampetics. Az írók és művészek a Tyúkketrecből ide is követték, legbenső­ségesebb vendége Újházi Ede volt s az ő tiszteletére nevezte el kedvenc ételét, a zöldséges, tésztás tyúklevest Újházi-leves­nek. A híres Ujházi-fröccsöt is ott kint a ligetben kreálta. A „Wampetics" híres volt jó konyhájáról, nagyszerű italairól, specialitása a káposztásrétes és a fiatal liba. Öreg korára visszavonult a mesterségtől. Gyakran lehe­tett látni az ügetőversenyen, még fiakkeres korából ma­radt meg benne a lovak és a lósport iránti érdeklődés. Most pedig elment az öreg Wampetics. Pestszentlőrincen halt meg. Budapest egy derék polgárral szegényebb és egy kedves emlékkel gazdagabb lett. Búd pénzügyminiszter megígérte az italmérési sérelmek orvoslását. Az Ital­mérők Országos Egyesülete több országgyűlési képviselő részvételével az elmúlt héten tisztel­gett Búd János pénzügyminiszternél, hogy sérelmeikről informálják. Rámutattak arra az anomáliára, hogy már megadott, átvizsgált és helybenhagyott engedélyek részben elvonás alatt állnak, részben továbbra is revideáltatnak, úgyhogy teljes a jogbizonytalanság a szakmá­ban és a rendes polgári munka gyakorlása lehetetlen. Kérték a pénzügyminisztert, hogy az érdekeltségek bevonásával ankétet hívjon össze, amelyen a szakma sérelmeit és a kincs­tárt érdeklő kérdéseket tárgyalnák. Kérték továbbá, hogy az italmérési jog megszerzését könnyítse meg és tegye lehetővé, hogy az egy házközösségben élők több engedélyt is kap­hassanak. Búd János pénzügyminiszter meg­ígérte a küldöttségnek, hogy kívánságaikat, amennyiben nem ütköznék a törvénybe, tel­jesíti. A kenyér és péksütemény ideiglenes forgalmi­adómentessége. A pénzügyminiszter 1927. évi 66.460. VIII. b. számú rendelete a következőket tartalmazza: A kenyér és péksütemény forgalmából eredő bevételek az 1927. évi június hó 1-től kezdve további rendelkezésig nem esnek általános forgalmi adó alá. A kenyéren és péksüteményen kívül az őrleményekből előállított bár­milyen áru (szárított, sült, főtt tészta, cukrászsütemény, tápszer) eladásából származó bevételek után az általános forgalmi adót (esetleg a fényűzési forgalmi adót) továbbra is meg kell fizetni. A kenyér és péksütemény eladásával foglalkozó keresetűzők az általuk vásárolt kenyérről és péksüteményről szintén kötelesek számlát kérni és azt öt évig megőrizni. A számlának okvetlenül fel kell tün­tetni annak nevét vagy cégét, akitől az adózó a kenyeret, illetve péksüteményt beszerezte, fel kell tüntetni a be­szerzés időpontját, a szállított árú mennyiségét, minősé­gét és vételárát. xongorák előkelő szalonja! Legújabb jazz-band automaták. Bérlet. Hangolás. Javítás. Csere. Becslés. Részlet­jubilálnak az italmérők. A Bor- Sör- és Italmérők Országos Egyesülete fennállásának tizedik évfordulójára, valamint új helyiségének felavatása alkalmából díszvacsorát adott. Sebök Dezső dr. főtitkár üdvözölte a jelenlevőket, majd Ugrón Gábor tartott beszédet, amelyben melegen ecsetelte a szabadságjogokért folytatott küzdelmet. Utána Kállay Tibor ny. pénzügyminiszter beszélt a polgári munka megbecsüléséről. Elek Arthur az egyesület elnöke a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a magyar ipar érdemeiről beszélt. Majd De'sy Géza dr. országgyűlési képviselő, Szilágyi Lajos, Hecht Dezső, az egyesület társ­elnöke, Bittner János, Kemény Dezső iparkamarai titkár, Vég János, Hamvas István, Holzinger Gábor és Szauer Vilmos dr. tartottak beszédeket. A jubileumi ünnepség a késő hajnali órákban ért véget igen jó hangulatban. A pezsgőadó eltörlését kérték a kávé­sok. A pénzügyminisztériumban május 19-én délben a budapesti kávésok küldöttsége tisztel­gett. A kávésipartestület vezetősége Mészáros Győző elnök, Steuer Marcell alelnök, Pallay Miksa és Tarján Vilmos szakosztályi elnökök megjelentek Pollermann Pál dr. helyettes állam­titkárnál és kérték a pezsgőadó eltörlését. A kül­döttség szónoka, Mészáros Győző elnök hang­súlyozta annak szükségességét, hogy a magyar pezsgőnek vissza kell adni azokat a piaci lehe­tőségeket, amelyekkel azelőtt rendelkezett, mi­előtt a pezsgőt súlyos adóval sújtották volna. A mai adók teszik elsősorban lehetetlenné a pezsgőexportot, amelynek nemzetgazdasági jelentősége viszont elvitathatatlan. így a kávé­sok a többi érdekeltségekkel teljesen karöltve kérik most a pénzügyminisztériumtól a pezsgő­adó eltörlését. Az elnök ezután még részlete­sen kifejtette mindazokat az indokokat, amelyek szükségessé teszik a pezsgőadó eltörlését. Poller- mann Pál dr. helyettes államtitkár válaszolt ezután a küldöttség szónokának szavaira: — Elvi akadálya nincs a pezsgőadó eltör­lésének — jelentette ki a helyettes államtitkár —, hiszen már egy 1923-ban kelt rendelet, amely a fővároshoz intéztetett, kimondja, hogy az egyéb adókon kívül a pezsgőadónak külön el­bírálása nem szükséges. Amennyiben a föld- mívelésügyi és kereskedelemügyi minisztérium hozzájárul a pezsgőadó eltörléséhez, úgy annak nem lesz akadálya a pénzügyminisztérium részéről sem. A kávésok megnyugodva vették tudomá­sul a helyettes államtitkár reménytkeltő sza­vait és így lehetséges, hogy a legközelebbi jövőben a háborús idők egyik csökevénye, a pezsgőadó is odakerül a többi érvényét múlta háborús rendelkezés lomtárába. Restaurant Hungária. A zürichi lapok minap ide­érkezett hasábjain ügyes és elegáns hirdetés jelenti a magyar állami Mintapince új vendéglőjének megnyíltát, ahol a zürichi polgár hamisítatlan magyar ételeket és ami a legfőbb, kitűnő és hamisítatlan borokat találhat. Bécs, Kopenhága és Berlin után Zürichben is fölállította tehát a földmívelésügyi minisztérium az igazi magyar konzulátust, amely a magyar föld termékeit van hivatva terjeszteni. Végre! Csak azt kérdezi az ember, miért ily későn és miért csak a borra ? A háború előtt a magyar állam gazdasági tudósítókat tartott Európának majd minden fővárosában ezeknek az uraknak nagy része át­lépett a diplomácia szolgálatába és ahelyett, hogy ott gazdasági politikát csinálna, megdöbbentő gyorsasággal magába itatta a Ballhausplatz merev és előkelő szellemét, amely semmi kézzelfogható, a mindennapi élettel össze­függő munkáról tudni sem akar. Miért nem alakul át minden magyar követség a magyar termékek főügynök­ségévé ? Miért nem követi a földmívelésügyi minisztérium példáját a külügyi és maga a földmívelésügyi minisztérium miért nem terjeszti ki ezt az okos és modern politikáját minden egyéb magyar termékre, a magyar hústermékekre, a magyar főzelékre és a magyar gyümölcsre ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom