Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-03-20 / 6. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA IHAT. március •• * tér rendeletet adott ki, melyszerint ezek a fűszeresek és csemegések vasárnap csak reggel hét és kilenc óra között tarthatnak nyitva, ezen időn túl üzlethelyiségükben a kifőzést nem gyakorolhatják. Mint látható, ez nagyon üdvös intézkedés volt a jogosulatlan konkurrencia m egakadályozására. Lássuk most már a fontosabb élelmiszereket égyenkint, hogy melyeket mely időben szabad, vagy tilos árusítani. Sajnos, a legfontosabb élelmiszer, a húsneműek árusítása Budapesten egész napon át tilos. Vidéken azonban március hó 1-től október hó 31 ig terjedő időszakban reggel ö órától 10 óráig, november hó 1-től február hó utolsó napjáig pedig reggel 7 órától délelőtt 10 óráig húsneműek árusíthatók. Kenyér, péksütemény és gyümölcs a kizárólag ezek árusítására berendezett üzletekben reggel 7 órától déli 12 óráig, uccákon a szokásos keretek között délután 2 óráig, tej, tejtermékek pedig délután 1 óráig árusíthatók. Ismeretes az a harc, amely a cukrászok és cukorkások között fennállott a záróra ügyében. U. i. cukorka, száraz cukrászsütemény, mézeskalács és szeszt nem tartalmazó üdítő italok az ezek árusítására berendezett üzletekben a főváros területén reggel 7 órától 9 óráig, vidéken 10 óráig, uccákon, tereken az ország egész területén este ValO óráig árusíthatók. EzzH szemben a cukrászok zárórája az ország egész területén egységesen május 1 és augusztus 31-ike közt éjfél, szeptember.! és április 30-ika közt pedig éjjel 11 óra, a reggeli nyitás ideje 8 óra. Látható, hogy a cukrászok nagy előnyben vannak a cukorkások fölött a vasárnapi munkaszünet tekintetében, ami arra indított igen sok cukorkást, hogy cukrásziparigazolványt szereztek és ennek alapján egész vasárnapon át nyitva tartottak. Ebben a kérdésben aztán a főváros tanácsa teremtett rendet s bizottsági bejárások útján döntött afelől, hogy az ilyen utólag cukrásziparigazolványt nyert cukor- kás tényleg cukrásznak tekinthető-e. Színházakban, mozgókban és más szórakozóhelyeken cukorka, cukrászsütemény, a szokásos egyéb büffé-cikkek és italok (kivéve természetesen az égetett szeszes italokat) az előadások tartama alatt helybeni fogyasztásra árusíthatók. Élővirágokat vendéglőkben, kávéházakban és büffékben este 6 órától záróráig lehet eladni. Egyébként a virágüzletek 8-tól 12 óráig tarthatnak nyitva, uccákon és tereken d. u. 2 óráig árusíthatók. Gesztenye, alma, burgonya és téli tök az őszi és téli időszakban uccákon és tereken egész nap süthetők és kiszolgálhatok. Lássuk most a trafikárúk árusítási idejét vasárnap. Dohány és dohánygyártmányok, gyufa, szivarkapapir, továbbá postai értékjegyek és okmánybélyegeket kizárólagos dohányárudákban reggel 7 órától d. u. 3-ig lehet árulni. Más üzletekben ezek az árúk csak a nyitvatartásuk ideje alatt szolgálhatók ki. (Folytatjuk.) tartanak, ott a tagok jogán pár pohár bort ihassanak, de nem tudjuk megérteni azt, mi szükség volna arra, illetve milyen kulturcélja és haszna van annak, hogy ott boldog-boldogtalan ihasson és dorbézolhasson ? Nekünk korlátlan engedélyeseknek este 10 órakor pontosan be kell zárni, esetleges vendégeinket kizavarni, akik azután szépen mennek a kulturegyesületekbe s ott azután tovább folytatják. Úgyszintén furcsa színben tűnik fel az az eset, hogy amikor Lajosmizsei Úri Casinó két éve, hogy szünetel, akkor most Besenyi József ^ nevére szóló s most kapott korlátlan engedéllyel a Casinó égisze alatt mérik az italt. h közterhek — kegyelmes Urunk — minket, korlátlan engedélyeseket sújtanak. Kínlódunk, nyomorgunk, jelenünk sivár, jövőnk reménytelen s ebben a rettentő helyzetben tanácstalanul állunk. Reményünk csak egy, hogy kegyelmes Urunkhoz fordulva segélyért — ezen visz- szás dolgokat a lehetőség szerint helyes mederbe vezeti. A Kulturegyesület legyen az, amire az alakult — legyen a kultúra művelője, de ne korcsma, ahol az esendő emberek, ahelyett, hogy saját érdekeik istápolására jönnének össze, ivással fecsérelik el idegenekkel együtt az idejüket. Méltóztassék tekintetbe venni továbbá, mily előnyös helyzetben vannak azok a kereskedők velünk szemben, kiknek italmérési engedélyük van, de meg saját üzlettársaikkal szemben is, kiknek ily engedélyük nincs, akkor, amikor az előbb említett tanyai emberek bejőve, ital- fogyasztásuk közbez más szükségleteiket is ott szerzik be. A tizenkettedik órában, vagyonunk romjai felett esedezünk kegyelmes Urunk megértő leikéhez segítségért. Nem előnyöket kérünk, csupán azt, hogy jogaink birtokában saját és családunk létét biztosíthassuk. A pénzügyi kormányzat képviselője átvette a memorandumot és megígérte, hogy azt jóakarattal bírálja el a legrövidebb idő alatt. Lajosmizse panaszai országos panaszok, minden vidéki körzetünknek megvannak ugyanezek a sérelmei és minden dicséret és szakmai elismerés megilleti a Lajosmizseieket, hogy megmozdultak az egész vidéki szakma közös bajában. Az ő példájokat kell követnie vidéki csoportjainknak, mozogni, tenni! Ezt jelenti az életerős szakmai önérzet és ebben áll a szervezkedés, nem abban, hogy a szegény vendéglős az utolsó filléreit is föláldozza, egy országos gyűlésesdire, amelyen csak egy szava lehet, elismerő köszönetét szavazni, általa sose ismert, sose látott idegeneknek. Ha meglesz az eredmény, az elvi jelentőségű és azért Lajosmizse vendéglőseit és korcsmárosait illeti meg minden köszönet, ők voltak az úttörők, a fáklyavivők az egész ország szakmája előtt! Lajosmizse vendéglősei és korcsmárosai a kormány elé vitték a vidék panaszait. Tizenkéttagú küldöttség és memorandum. — A vidéknek önmagának kell mozognia, ha élni akar. — Követendő példa. Lajosmizse vendéglősei és korcsmárosai követendő és bátor példát szolgáltattak a vidéki szakmáinknak arról, mi a teendője a bajok orvoslására a sanyargatott falunak, községnek, vidéki városnak. Hiába vár bármit is a hangulatos címek alatt tengődő mai országos alakulásoktól, neki kell cselekednie a maga ügyében. És Lajosmizse cselekedett. Magyar József vezetése alatt tizenkéttagú küldöttsége jelent meg a pénzügyminiszter előtt és a következő általános érdekességű memorandumot nyújtotta át neki: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Mi Lajosmizsei korcsmárosok tiszteletteljesen járulunk Nagyméltóságod elé panaszunk meghallgatása és annak lehető orvoslása iránt. Lajosmizse község 12.000 lakosú nagyközség, amelynek mintegy része — tekintettel a tanyarendszerre — a külső területre esik. A község mintegy 800 házból áll, amely területen kb. 4000 személy él. Ezen 4000 személyre esik a belterületen 17 korlátlan korcsmaengedély, 9 kismértékbeni (poharazás) és 16 korlátolt engedély. Azonkívül a Gazdasági Egyesület és a MOVE, ahol csak a tagok részére volna engedélyezve italmérés. Van azonkívül a külterületen még 2 korlátlan és 3 korlátolt engedély. A tanyai népek, ha bejönnek a faluba, az csak vasárnap délelőtt az istentiszteletre és csütörtökön délelőtt megtartott hetipiacokra szorítkozik, s azok végeztével azonnal mennek ki a tanyára. A külterületen élő tanyai népek tehát úgyszólván teljesen számításon kívül volnának hagyandók az italmérések látogatása tekintetében. Ez adatokból méltóztatik látni, hogy mily súlyos a helyzetünk, amikor egy italmérésre alig esik 25—30 számottevő lélek. Mindazonáltal belenyugodnánk a változhatatlanba, ha a községben levő jüszerüzleteknek és vegyeskereskedőknek nem volna korlátolt engedély kiadva. Ezen üzletek azok, amelyek a korlátlan engedélyeseket tönkreteszik. Úgyanis a csütörtöki napokon a külterületekről beözönlő tanyai népek egyszer járván a faluba hetenkint, bevásárlásaik eszközlése közben ezen üzletekben szerzik be italszükségleteiket is, ott nyomban el is fogyasztják azt a mennyiséget, amit különben a korlátlan engedélyeseknél fogyasztanának el. Másik rendkívüli sérelmes tény az, hogy a helybeli Ipartestület, úgyszintén a Casinó pár héttel ezelőtt az eddigi korlátolt engedély helyett korlátlant kaptak. A Gazdasági Egyesület eziránti kérelme már szintén felterjesztetett a pénzügyigazgatósághoz s csak hetek kérdése lehet, hogy az is megkapja. Kegyelmes Urunk! Azt kérdezzük most, mi szüksége van az oly kulturegyesületeknek, mint az Ipartestület, Úri Casinó, Gazdasági Egyesület, hogy azok a korlátlan engedély révén korcsmákká változzanak? Az érthető, hogy úgy az iparosság, mint a gazdák, ha összejövetelt A budapesti büntetőjárásbíróságon a pesti agglegényélet egyik igen keserves dolgát mérlegelték: a vendéglői kosztolást. B. Andor gyógyszerész, egyik igen előkelő éttermünk tulajdonosa, a főpincér, a főszakács, vagy népszerűbben az úgynevezett „séf“ a szereplők. Mint vádlott természetesen B. Andor, a rigolyás agglegény, mint károsult, igen természetesen, a tulajdonos másfélmázsás személyében és végül mint született tanuk, magától értetődően, a főszakács, valamint a főpincér kerültek a bíróságelé. B. A. bemegy a vendéglőbe. Helyet foglal. Étlapot kér. Előbb a pincértől, majd a főpincértől, végül az előhívatott tulajdonostól megkérdezte, hogy mit szólna hozzá, ha példának okáért ő nyúlgerincet enne vadmártással. Ajánlhatja e? Jó-e? Ehető-e? Nem lesz-e tőle beteg? Miből áll a vadmártás? Hogyan készítik? Mert neki volna rá pompás receptje, stb. Végül is — ezt konstatálhatjuk tényként — a nyúlgerinc vadmártással megjelenik az asztalon. Szervírozták. A tulajdonos, a főpincér, az ételhordó, a piccolók diszkréten bár, de nem számbavehető távolságban lesik a történelmi pillanatot, mikor a vendég, ez esetben B. A., a pompás ételhez hozzányúl és az első falatnak minden döccenő nélkül méltóztatik legnemesebb rendeltetési helyére sülyedni. Érkezik az új vendég és a régit, B. A.-t hagyják — enni. ^ Főlséges étvággyal falatozik. Már a végén jár, mikor elbömböli magát: Köteles-e a vendég kifizetni a megevett étel árát, ha utólag — legyet talált? A tulajdonos, a főpincér, a főszakács elszánt viaskodása a konyha becsületéért Egy adag vadmártásos nyúl ára, mint szakprobléma.
