Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-04-05 / 7. szám
1036. április 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Emberalakúfelhőkarcoló szálló Amerikában. A titokzatos épület és leleplezése. alkalomra toborzott kétszáz tagú zenekar az amerikai himnuszt játszotta, leengedték a fehér leplet Az összegyűlt sokaság ijedt ámulatában hátrahőkölt, azután egetrázó üdvrivalgásban tört ki. Egy pantalós, frakkos, cilinderes óriási amerikai ^ állott előttük, akinek a szeme fénylett, széttárt karjai szinte mozogtak, csak éppen hogy nem szólalt meg. A mérnök valóban ügyesen verette vasba s kőbe amerikaias ötletét. A palota színe világossárga, vérvörös csíkokkal. A csíkokat ablakokba kitett piros virágok alkotják. Az óriás szeme két szemalakú, hatalmas színes ablakcsoport; orra egy mereven kiálló épületrész ; szája bíbor mozaikkal kirakott lapos balkon; karjai sárgás selyemmel lefüggönyözött, fedett terraszok; cipője — kétemeletes — komor, fekete márványdiszítés. Két- két lába tízemeletes, törzse nyolc, feje öt és a cilindere hét emeletet rejt magában. Természetesen rögtön lefoglalták az összes szobákat . . . Üzletzárás alatt szabad az üzlethelyiségben tartózkodni. A vasárnapi munkaszüneti tilalom értelmezése ügyében érdekes elvi döntést hozott a belügyminisztérium. Egy konkrét ügyből kifolyóan megállapította ugyanis, hogy nem követ el munkaszüneti tilalmat az az üzlettulajdonos, aki az üzleti záróra után üzlethelyiségében tartózkodik, ott azonban ipari munkát, árusítást nem végez, sem alkalmazottait ott nem foglalkoztatja. Egymilliárdot nyert sorsjegyen a Bizánc kávéház takarítónője. Látogatás a munkahelyen és a lakásban. — Érdekességek a nyerő körül. Haza Jászladányba. Egész Amerikát izgalomban tartja az emberalakú szálloda. Ez a harmincemeletes épület egy embert ábrázol, amint a tenger láttára öröm- ittasan széttárja a karjait Múlt év nyarán Észak-Amerikának egyik jelentéktelen tengerparti városa, Showed, pályázatot hirdetett harmincemeletes szálloda építésére. A pályázati feltételek szigorúan meghatározták, hogy az épület ne legyen messze a tengertől és valami feltűnő, szemmel könnyen látható vonatkozást mutasson fel a tenger végtelenségével. A kitűzött határidőre huszonkét pályamunka érkezett be. Valamennyit átnézték, de egyiket sem találták jónak. Egy nappal a határidő lejárta után John Maudit mérnök bebocsátást kért a pályázatot intéző bizottsághoz. Neki van egy terve — mondotta — de személyesen akarta elhozni s nem jöhetett előbb. Rögtön átnézték s változtatás nélkül elfogadták. Kijelentették, hogy munkája zseniális eredetiséget árul el, őt bízzák meg a szálloda felépítésével. Két héttel később a tengerparttól kétszáz yardnyira kijelölt helyen lerakták az épület alapját. Figyelmeztették a mérnököt, hogy amíg a szálloda teljesen készen nincs, senkinek, még a munkásoknak sem szabad tudniok, hogy milyen lesz a külseje. John Maudit megfogadta az utasítást. A kíváncsiskodók tömegének egyszerűen ezzel válaszolt: — Harminc emeletet építünk, a többit majd meglátják. Mikor az építkezés közeledett a befejezéshez, a kis városka lakói annyit már megállapítottak, hogy különös házat építenek, ilyet még nem is láttak. Végre elkészült a nagy mű, John Maudit jelentette a bizottságnak: a házat leleplezhetik. Mint jó üzletemberek elhatározták, hogy ezt az egyedülálló alkotást ünnepies formák között adják át a közönségnek. A mérnök jóelőre gondoskodott, hogy a meglepetés minél nagyobb legyen. A harmincemeletes szálloda homlokzatát letakartatta óriási fehér vászondarabokkal. A bejelentett napon a város és meghívott előkelőségek jelenlétében, mialatt külön erre az A Szerencse az Osztálysorsjáték mostani húzásánál gondolt egy nagyot és a tradicionális kereket úgy forgatta, hogy fehérruhás kislány a rengeteg cédula közül éppen Muhi Mihályné, a budapesti Bizánc kávéház takarítónőjének számát húzza ki az egymilliárdos főnyereménnyel. Muhi Mihályné, a hetibéres szegény takarítónő, így máról-holnapra (az adók levonásával) 800 millió korona visszavonhatatlan birtokosa lett. Nyolcszázmillió korona nagy pénz a mai világban azoknak is, akik nem tekintik asztronómiai fogalomnak ezt a számot, de egy Muhi Mihályné számára, aki egy szűk Kazinczy uccai bérház földszintjének legeldugottabb sötét zugában egyszoba-konyhás lakásban morzsolta le szegény takarítónői életét, igazán olyan összeg, amely már a hihetetlenség ködébe vész. Munkatársunk elment a Bizánc kávéházba, hogy Muhinét, ha lehet, még régi hivatásának teljesítése közben interjuolhassa meg a stílszerűség kedvéért. Az út azonban, sajnos, hiábavaló volt, mert munkatársunkat azzal a hírrel fogadták, hogy Muhiné a főnyeremény megütése után otthagyott csapot-papot, Bizáncot, súrolókefét, cirokseprőt és „söpörtem eleget,söpörjön már más is" kiáltással, megvált a kávéház kötelékéből és hazament privatizálni, amit 800 millió korona mellett nyugodtan meg is tehet. A Kazinczy ucca 18. szám alatt lakik immár 13 éve a sors 1926. évi kiválasztottja. Szegényes ház bíz ez és nem igen üti meg a milliárdosi méreteket, de Muhiné a 13 becsületes munkával eltöltött év alatt is a ház legszegényebb lakói közé tartozott. Leányával, Muhi Máriával, aki eddig házakhoz járt manikűrözni és mellékesen megjegyezve „megmutyizta" anyjával a sors- jegyet, szegényes viszonyok között, mondhatni máról-holnapra éltek. Egy szép napon azonban és ez a szép nap nem is volt olyan régen, egy automobil állt meg a Kazinczy ucca 18. számú ház előtt, amelyből két úr szállott ki és Muhi Mihályné után érdeklődtek. Az asszony nem volt otthon, mert éppen munkáját végezte a Bizáncban és az urakat Muhi Mária fogadta, aki éppen valami blúzt vagy zsebkendőt mosott. Az urak közölték Muhi Máriával, hogy anyja megütötte a főnyereményt, mire Muhi Mária abbahagyta a mosást, megtörölte a kezét és egy angol államférfihez illő hidegvérrel szállt be az autóba, hogy megvigye anyjának is a hírt. Muhi Mária a lakók elbeszélése szerint általában úgy viselkedett, mint aki hozzá van szokva ahhoz, hogy a vasár- és ünnepnapok kivételével, mindennap legalább egy főnyereményt csináljon. Muhi Mihályné azonban nem fogadta ilyen flegmatikusán a főnyeremény hírét, hanem menten abbahagyta a padlósikálást és az egybegyűltek hangos ovációi közepette zokogni kezdett az örömtől, a meghatottságtól, de főleg a meglepetéstől. A gazdagság azonban olyasvalami, amihez igen könnyen hozzá lehet szokni. Ezt fényesen beigazolták Muhiék is. Magukhoz térve első meglepetésükből, Muhi Mihályné egy öltöny ruhát vásárolt magának, míg Muhi Mária első dolga az volt, hogy egy slafrokot vásároljon. Az idő azonban telik-múlik és 24 óra leforgásán belül a pénz megtette a maga átalakító 11 SZAB. ABLAKSZEU0ZTET0. AJTÓCSUKÓ. KERTISAT0R TERRASSRÁCSésNAPELLEHZŐSZERKEZETEI HÍRESEK! SFESI. msfuüucy«.5A telefck: József 25'76 Szives figyelmét felhíírjuk ajtócsukó jókarbantartási osztályunkra
