Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-11-05 / 21. szám
VENDÉGLŐ-, 8ZÁLLŐ-, KÁTÉ8IFABI É8 KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 150.000 Ií (12 pengő) ALAPÍTOTTA : IHÁSZ HT<lRC!¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 A magyar vendégszeretet. Észszerű-e manap az idegenekkel szemben túlzásba vitt vendégszeretet egy oly nép részéről, amelyet eltiportak, megkorbácsoltak és kifosztottak? — erről sokat lehetne vitatkozni. Azonban vitán felül áll, hogy ez a túlzott vendégszeretet különös magyar vonás, amelyet nem igen találhatni meg ma már más népeknél. Mert például az angol, bár a végtelenségig gentleman, de hideg, mint az acél s szívét fagyos közönye alá rejti; a francia túlzottan szívélyes és csevegő, de lényegében belsőleg közömbös, a német pedig e közömbösségét ki is mutatja és így tovább. Csak a magyar tárja ki a szívét valami régi keleti és ősi jó vendégszeretettel, amelyben van valami büszke nemzeti fitogtatás is: ide nézzetek idegenek, ilyen a magyar szívesség és vendéglátás! Ez nálunk nem ravasz számítás és spekuláció, hanem a szív dolga és nemzeti jellegzetesség, ami lehet ugyan célszerűtlen dolog, vagy akár pazarlás is, de mi nem szégyeljük, hanem örvendünk neki, mert ez a magyar szív kincse. Ez a jó magyar vendégszeretet különösen tündökölt a legutóbbi nagy szállodáskongresszus és idegenlátogatás alkalmával, amelyeknek fontossága és kihatásai sokkal mélyrehatóbbak voltak, semhogy végkép napirendre térjünk fölötte. Egy bizonyos, hogy most az egyszer nem fizetünk rá a vendégszeretetünkre, mert Európa- szerte oly meglepetést csináltunk, melyre még nem volt példa a kongresszusok, újra felfedezett kulturvidékek történetében. Itt nemcsak az érdekelt szakmáról van szó, hanem azt meghaladólag az egész ország egyetemes érdekeiről is. Valóban hálásak lehetünk a szállodás szakmának, hogy ezt a kongresszust és utána a többi idegen látogatást hozta az országnak. Jobb propagandát nem tudott volna produkálni semmiféle külső tevékenység. Hallattunk magunkról, megmutattuk az idegenek előtt, hogy ez az ország keserves megkínzatása után is tud nemes, lovagias és ragyogóan vendégszerető lenni. Kitártuk vérző sebeinket, de egyben fővárosunk és országunk kincseit is. Csak ezután fogjuk learatni vendégszeretetünk gyümölcseit. Már most észleljük a külföldi nyilatkozatokból, üdvözletekből és köszönő nyilatkozatokból, hogy foglalkoznak velünk, hogy élénk, képzeteket és emlékeket keltettünk életre. Tartoztunk a szállodáskongresszusnak és az ezt követő vendégjárásnak ezzel az elismerő epilógussal. A magyar szállodás, vendéglős és kávés szakma pedig, igazán az érdekein felül Százhuszonkilenc angol szállótulajdonos érkezett újra Budapestre a budapesti szállósok meghívására. A vendégek különvonatja okt. 23-án este nyolc órakor érkezett meg a nyugati pályaudvarra, ahol üdvözlésökre megjelent Folkus- házy Lajos alpolgármester, Lobmayer Géza fővárosi tanácsos, Bársony Oszkár, a Menetjegyiroda vezérigazgatója, Zilahy Dezső, az Idegen- forgalmi Hivatal igazgatója, Glück Frigyes, Kptnmer Ferenc, Kurz Béla, Illits Gyula, Bánó Dezső, Keszey Vince, a vendéglősök elnöke, Kraszner Menyhért, Bélaváry-Burchardt Rezső, Gundel Károly, Peller Imre és Jávorka Lajos. A főváros nevében Lobmayer tanácsos, a budapesti szállodások nevében pedig Glück Frigyes mondott angol nyelven üdvözlő beszédet, az angol vendégek részéről pedig Albert Leon Aduit és J. E. Welsh köszönte meg a fogadtatást. A vendégek autón szállóikba mentek s vacsora után a város megtekintésére indultak. A vendég- csoport vezetői az alábbiakban mondták el, hogy mik az első impresszióik Budapestről. O. Picton Davies, hét óriási londoni szálló tulajdonosa Carlton-szállóbeli lakásán éppen a Dunára néző erkélyén van, amikor bekopogtatunk hozzá. — A fogadtatás, amelyben itt bennünket részesítettek — mondja — leírhatatlanul kedves volt. Megvallom, nem reméltünk ilyen úri fogadtatást, nem vártunk ilyen kulturhelyet, mint aminőt ittlétünk első órájában konstatálhatunk. Ez a folyam itt gyönyörű, olyan az egész, mintha fürdőhelyen volna az ember. Budapest folyama hasonlít a Themséhez s ez a kép hasonlatos ahhoz, mint amilyet otthon lát az ember a Themse partján. — Az Önök szállókulturája mindenesetre legalább is olyan színvonalon van, minta bécsieké s tapasztalataim szerint sokkal magasabban áll, mint a cseheké. Ha a további benyomásaink is olyanok lesznek, mint az első órákban, akkor mi nagyon jó véleménnyel fogjuk elhagyni Budapestet. Joseph Rogers, két nemzetközi szállónak a tulajdonosa, bírói hivatalt viselt ember, két angol városnak is volt már a polgármestere, érdekes arcú öreg úr, széles selyemszalagon hordja vastag aranykeretű monokliját, nagyon barátés azon kívül ugyancsak kivette és kiveszi a részét az áldozatokból, amelyeket megkíván a hagyományos magyar vendég- szeretet. Jóleső dolog ezt tudnunk, ami akkor is elégtételünk marad, ha az idegenjárás nem is bizonyul egyszerre olyan jó üzletnek, mint eleinte hitték. V Dr. Cs. B. ságos hozzánk, de sokkal szófukarabb, mint Davies kollégája. — Kár, hogy ilyen késő este érkeztünk meg ide — mondja — mert ami keveset a sötét utcákból látunk, arról nagyszabású metropolisra lehet következtetni. Amit mindenesetre megállapíthatok, az, hogy önök jól tudnak szervezni. Láttuk ezt az utunk alatt, a fogadtatásunknál, az elszállásolásunknál. Ügy tudom, hogy ez a szálló — Carlton halijában beszélgetünk — nem az első szállója Budapestnek, de ez is olyan gyönyörű és modern, hogy a többiről is ilyen jó véleménnyel kell lennünk. Remélem, holnap többet tudok majd mondani. A. Wildnek két londoni luxusszállója van, ő az egyedüli, aki németül beszél az angol vendégek közül. — Az első impresszióink nagyon jók s ez nagy szó, mert mi már sok jót hallottunk Budapestről. Azaz, hogy — javítja ki magát — talán ne úgy mondjuk, hogy sok jót, hanem inkább sok szépet. Úgy látom, hogy Budapest nagy idegenforgalmat érdemel meg. S kijelenthetem, hogy ha a holnapi tapasztalataink is jók lesznek, akkor én a magam részéről bizonyosan s társaim is minden bizonnyal rajta lesznek, hogy jó hírét vigyék Budapestnek. E. F. Coccioletti olasz származású ember, huszonöt éve él Londonban, szintén két szállója van; egyik az angol arisztokrácia kedvelt hotelje, a másikat jobbára vidéki földesurak látogatják. — A kirándulás az osztrák kormány és a bécsi kollégák meghívására történt s kirándulásunk eredeti célja kizárólag Bécs volt, később határoztuk csak el, hogy ide is eljövünk. Mindenesetre nem bántuk meg, mert igazi Európát találtunk itt. Kár, hogy csak egy napot töltünk itt. Útközben Pozsonyban kiszálltunk, itt Kállay- nak, Szlovákia miniszterének voltunk a vendégei ebéden, azután megnéztük a várost. Szép régi város. Az ottani hivatalos urak váltig mint ősi cseh várost emlegették előttünk s csak később tudtuk meg, hogy Bratiszlava nem is igazi neve a városnak s hogy az azelőtt Magyar- országhoz tartozott. — Az út ezen a vonalon hasonlít Svájchoz szépség dolgában s én azt az impressziót nyertem, hogy Magyarországon otthonosak lehetnek a téli sportok. Angol szállósok Budapesten. Az érkezés és a fogadtatás. — Mit mondanak az angolok? — A látnivalók, a díszvacsora meg a csárdás.
