Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-08-05 / 15. szám
tYWII. ÉVFOLYAM is. SZÁM 1936. AlIfiCSZTlIS 5 VEWSÉOLé-, HZiLLé-, KÁVÉSIPABI ÉH K Ö Z ÍJA X l> A Sitii HSAKLAP M. kir. postatakarékpónzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-ón és 20-án Előfizetési díj félévre 150.000 K (12 pengő) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ OTÖRCÍT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Az idegent most már ütik-verik, nyúzzák, gúnyolják és üldözik Franciaországban, fölborítják autóit, vásárlásaiban sokkal magasabbra emelik neki az árakat, mint a bennszülötteknek. Ott tart az idegenüldözés a francia városokban, hogy az „idegenek«, az angolok, amerikaiak kénytelenek belga jelvényeket viselni és belgáknak kiadni magukat, mert csak így engedik meg nekik az idegeskedő franciák, hogy keresztüljárhassák Franciaországot És Páris ma is 25 százaléknyi állandó idegenáradatban úszik, 4 és félmillió lakosából több mint egymillió az idegen, a látogató! És a francia vidékeken akár álarccal, álnevekkel és hamis nemzetiségi jelvényekkel is, de minden áldozatok árán meg akar rekedni az idegen, szinte reszketve kér engedélyt arra, hogy a francia szállodákban, vendéglőkben, mulatókban és üzletekben hagyhassa a pénzét. Furcsa irigységgel bámulunk erre a francia csodára mi magyarok, akik képtelenek vagyunk odáig vinni a dolgot, hogy akár mutatóba is kapjunk egy-két — Franciaországból kivert idegent. Pedig nálunk ugyancsak jó dolga volna az idetévedt idegennek. Ezer kedvezményben lenne része, a rendelkezésére állanának a hivatalos fórumok, a szakkörök és a mi kitűnő magyar közönségünk, amelynek az idegenimádása nem egyszer, szinte túlzott arányokban is megnyilvánul. Tejben- vajban fürdetik nálunk az „idegent«, ezer jóval csalogatják ide is, oda is, úgyhogy teljesen érthető az a felsóhajtás, amely az Idegenforgalmi Szövetség legutóbbi tanácskozásán elhangzott. — Ha nem lennék véletlenül magyar, akkor — idegen szeretnék lenni Magyar- országon ! Ma már jelentékenyen enyhültek azok a szerencsétlen akadályok is, amelyeket a furcsa adózási rendszer, a belpolitikai ellenőrzés, meg a vízum és vámkezelési zavarok gördítettek az idegenforgalom elé. De hol tartunk még mi attól, hogy bunkósbottal se tudjuk kiverni a hemzsegő és pénzköltő idegeneket az országunkból, mint most a franciák teszik? Ehhez bizony legalább sok évtizedes agitáló, lelkes munka, a magyar föld gyógyító, kulturális és szórakoztató kincseinek a teljes feltárása szükséges. Csüggedet- len vezetők, ötletekkel teli és áldozatkész nagyságok kellenek az idegenforgalmunk élére, mindenekfölött pedig a hivatalos államhatalmi tényezőknek az elismerése a magyar szállodai, kávéházi és éttermi, meg vendéglői ipar iránt. Csak a mi szakMinthogy az augusztusi kongresszuson részt nem vehetek, így kérem e soraim nyilvánosságra hozatalát legégetőbb ügyeinkben, elsősorban falusi vendéglősök érdekében, mert magam is az vagyok. Falun a fogyasztási adókezelő a parasztbíró, vagy annál nem sokkal több érzékkel rendelkező jegyző, ezek azután a korcsmárosoktól beszedik irgalmatlanul a fogyasztási adót. De már többi ilyen adó-alanyoktól nem, mert a legtöbb esetben kétharmada a falunak rokonságokból áll, azok aztán nem fizetik be a fogyasztási adót. így mi, falusi vendéglősök, akikre az egész adóteher jut, azon az állásponton vagyunk, hogy a fogyasztási adót újból az állam kezelje, a fogyasztási adó alá eső bort pedig már a borkereskedőknél vegyék be, ahonnét azok az elemek, melyek a fogyasztási adót ki akarják kerülni, eddig más címek alatt adófizetés nélkül elviszik és otthon nem jelentik be. Ezt természetesen a korcsmáros nem teheti meg, mert azt ismerik és akármelyik paraszt feljelenti, ellenben az egyik paraszt a másikat nem árulja el, így az olcsón és az adót kijátszva juthat italhoz. Intézkedni kell, hogy aki borkereskedőnél vásárol, az köteles legyen igazolni személy- azonosságát és pénzügyi közeg legyen odaállítva azt ellenőrizni, vagy a nagykereskedőnek ne engedtessék meg 50 literen alul bort kiszolgálni és palackozni. Akkor mindjárt megszűnnek az ilyen kijátszások. A termelőknek adott eladási engedélyre vonatkozólag pedig vétessék fel náluk a bor mennyisége és amikor eladnak belőle, mindannyiszor kötelesek legyenek azt jelenteni. Az ellenőrzéssel megbízottat a termelőkimérő köteles haszondíjazni és ugyanazokat az adókat fizesse 6 is, mint a korcsmáros. A zárórát vidéken legalább éjjeli 12 órában kell megállapítani, a zeneengedélyeket pedig, mint azelőtt is, a korcsmárosnak kiadni, mert az egyesületek, bármilyen társadalmi címük legyen is, visszaélnek vele. A falusi mulatságoknál a csendőrséget oda kell mindig rendelni, hogy az állandóan a mulatság színhelyén tartózkodjék és minden rendzavarást jókor meggátoljon. köreinken keresztül lehetséges ideszoktatni, idecsalogatni és itt tartani az idegent, nélkülünk hiába vannak kiállítások, Szent István napok, koronázási és egyéb ünnepségek. Örvendetes, hogy az illetékes körök megindultak végre ezen az úton, a megismerés és a megértés útján — felénk! A korcsmái hitel viszont bármekkora összegű lehessen is, az perelhető legyen. Aki bármit rendel és elfogyasztja és csak azután mondja be, hogy adós marad, az csalónak minősíttessék és a törvény szigora szerint legyen büntetve. Aki részegség ürügye és leple alatt mindenféle kihágásokat elkövet, szigorúan büntettessék, akkor meg fog szűnni az, hogy mindenki erkölcs- rontónak nézze a korcsmárost. Ha pedig a törvényhozás ezt tőlünk megtagadja, akkor álljunk mi össze és léptessük életbe az előre való azonnali fizetést gyanús esetekben. A hitelt bárkivel szemben szüntessük be s az éneklést a korcsmában tiltsuk be. A szaktársak közül ne tegye meg azt senki, hogy elmenjen és bizonyos célból borokat fizessen, csakhogy őhozzá menjenek a vendégek, szóval: teljesen korrekt álláspontra helyezkedjék minden szaktárs a többivel szemben. Ha a borkereskedők a mi rovásunkra kismértékben is adnak bort, azokat bojkottáljuk és járásonkinti közös borpincét tartsunk részvényalapon. Ahol élelmiszert is árusítanak olyanoktól az italmérés vétessék el. A vasutasok borbatyuzása szüntessék meg, úgyhogy azok a vasutasegyének, akik lOkm.-néí messzebbre utaznak, ugyanazt a vasúti díjat tartozzanak fizetni, mint a többi közönség. Követelendő a forgalmi adó eltörlése is. Az összes szakmábavágó ügyekben egyöntetű, eljárásra van szükségünk egyforma árakkal, mert ha mi összetartunk és némileg egységesen eljárunk a publikummal szemben, akkor nem fog tudni a rosszakaratú társadalom a mi bizalmunkkal úgy visszaélni, mint eddig. Mert ha egyik korcsmárosnál sem kap hitelt az ivó, akkor nem tudja azt mondani: elmegyek a másikhoz, ott majd kapok adósságra is bort! Ha így lesz, akkor az ivó megint visszajön és néhányszor fizet. Azután újra megpróbálkozik a hitellel, mert én nem hiszek benne, hogy a hatóság fog bennünket pártolni. Erre az volna a javaslatom, hogy ipartestü- leteink legyenek hivatva úgy az engedélyeket, valamint az ilyen peres ügyeket elintézni, mert az eddigi módszer szerint csak a kizsákmányoltjai vagyunk az államkincstárnak, jogunk ellenben nincs semmi. Pláne mi, falusiak vagyunk kiszolgáltatva teljesen egy tudatlan parasztosztály önkényének. A vidéki vendéglős és korcsmáros bajai. Mit kell tárgyalni a vendéglőskongresszuson? Egy falusi vendéglős hozzászólása. — Javaslatok az orvoslásra.
