Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-05 / 1. szám

vnuvsÉctids szÁiiXié-, kávésipábi és köz&azdasá&i szaklap M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AJ LAPÍTOTTA: 1HÁ§£ (IYABCíY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: ,,József“ 22 — 81 1926. Az új esztendő, nem szabad, hogy csüggedésben találja a szakmánkat. Előre elveszítette a harcot minden olyan had­sereg, amely nem bízik önmagában és nem bízik abban, hogy igazságának ereje nagyobb, mint ellenségeinek a száma. Az új esztendő új hajnalt jelent a mi szá­munkra is, új lehetőségeket és új remény­ségeket, csak az új hajnal piros fényében kívánhatunk egymásnak boldog új esztendőt! A mi szakmánk, a vendéglős, szállodai és kávéházi szakma nem íényűzési és nem magángazdasági iparág. A magyar életből nőtt ki, ide gyökerezett be, átszőtte érdekeltségeivel ezt a televény földet olyan buján és olyan hatalmasan, hogy támo­gató rostozata lehet a magyar életnek, ha mesterségesen el nem akasztják a fejlődé­sében, de kárhozatos, bomlasztó anyaga is lehet az országnak, hogy ha elfojtják és csenevész, leporladó ágaival tovább rombol itt is, ott is. Nem véletlen az, hogy Budapest tíz nagy szakmai csődje után rakásra buktak olyan cégek is, amelyek egyáltalán nem tartoztak közénk, berendezők, italkereske­dők, kisebb gyárak, szállítók. Ezek a mi szakmánkból élve adnak kenyeret ezer és ezer ember számára, ki hitte volna annak­idején az »illetékesek" közül, hogy min­denha mi szakmánkat ért csapás, ital­mérési megszorítás, zaklatás az állam tömérdek más, adófizető polgárának a gerincét töri? Pedig úgy történt és úgy történik ezután is ezer más esetben is. A mi szakmánk bajai, keserűségei ezer csatornán futnak széjjel a lakosság közé, velünk véreznek az adózók tízezrei anya­gilag, erkölcsileg, munkaalkalomban és jövedelemben egyaránt. Tisztelet és sajnálat az elesetteknek az év elmúltán, a mi szakmánknak, a megmaradtaknak pedig az a mindinkább jogosultnak látszó reménység, hogy a mi nagy, nagy és szétágazó érdekeltségünk mellénk állítja lassanként a dolgozó polgárságot és mun­kásnépet. Munkát teremtő és jövedelmet adó, terebélyes fa ez a szakma, kell, hogy | észrevegyék az alantállók is a rossz ker­tészek ágrombolásait és kell, hogy tilta­kozzanak ellene. Ez az együttérzés, ez a feltámadó szoli­daritás, ha elég későn is, de meg fogja találni az útat a félrevezetett és meghami­sított közvéleményhez. Mert nem igaz az, hogy ez nekünk semmit sem árt és semmit sem jelent. Mindent jelent szaktársak! Ezen keresztül kapunk hangot kifelé, erősebbet és hatékonyabbat, mint minden küldött­ségjárás vagy sutbavetett, soha el nem olvasott memorandum! A magyar élet közszükséglete vagyunk mi, akik szállodáinkban lakást, vendéglőink­ben étkezést, kávéházainkban pihenőt, szó­rakozást adunk azoknak, akiknek nincs családi otthonuk, vagy akik a családi ott­hont változatosságból fölcserélik. Nagyobb szükség van ránk, mint ezer — adózók pénzén fenntartott intézményre — az be­bizonyult és tudott dolog. És boldog új esztendőt Konkrét esetként történt meg, hogy X. Y. vendéglősnél borellenőrzési szemlét tartottak. A pincebeli borait kifogástalannak találták, ellenben a kimérő hengeredényeiben különös folyadékra bukkantak. Bár az ilyen szemléknél úgy szokott történni, hogy a borszakértő első­sorban is megízleli azt az italt, melyből mintát óhajt venni, jelen esetben azonban undorral fordult el a kóstolótól. A kimérő három talá­nyában valami bűzös, szennyes folyadék volt. Mindazonáltal mintát vettek ebből. A vegy- vizsgálat a következő véleményt adta: »a min­tának vett ital bornak nem tekinthető, 50°/o vízzel kevert rothadt folyadék11. Erre megindult a szokásos kihágási eljárás az illetékes kerületi kapitányságon. Ez a tárgya­lások során a következő tényállást tisztázta: A kimérőtartányokból már hetek óta vala­mely okból kimérés nem történt, bár azok alján némi bor maradt vissza. Időközben az alkal­mazott nőcseléd lemosta a kimérőpultot, mi­közben a mosogatóié belefolyt a tartányokba és itt a meglevő borral fele-fele részes keveré­ket alkotott Az illetékes kerületi kapitányság arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután az eredeti borhoz idegen anyag került, tulajdonképpen azoknak, akik belátják, mennyire megérett a rosszakaratnak és támadásoknak a be­szüntetésére, a támogatás, megértés meg­kezdésére ez a szakma, amelytől annyit vár és követel a magyar élet: lakást, élel­met, otthont! Mi hisszük, tudjuk, hogy meglesz mindez, meg kell lennie! Sok munkánk lesz addig, de mikor sajnáltuk mi a munkát valami­től? Sok küzdelmünk is lesz még, de mikor riadtunk mi vissza a becsületes harctól? Lesz tél, tavasz, nyár és ősz egymás­után és remélni szeretnénk, hogy 'az év­szakok ebben az új esztendőben, 1926-ban a békeidők fokozatos visszatérésével együtt a visszatérést fogják jelenteni a békeidők egyéb rendszeréhez is, a kormányzatéhoz, adófelfogásához, italmérési elveihez,, kere­seti és munkalehetőségeihez. Ez adja meg majd az utat a mi szakmánknak a szolid érvényesüléshez, ami mindnyájunk célja és iparkodása. Ha ez így lesz, csakugyan nem lehet aztán boldogabb újesztendőnk t borhamisítást követtek el. Az eleve megállapítást nyert, hogy a vendéglő tulajdonosa az esetről semmitsem tudott, azonban megbüntették mégis borhamisítás és hamisított bor forgalomba- hozatalánál a köteles ellenőrzés elmulasztása címén, mert őt mint munkaadót és az italmérési engedély tulajdonosát az alkalmazottai tényke- kedéseiért teljes mértékű felelősség terheli, habár ő ehhez beleegyezését nem adta s az esetről mit sem tudott. A főkapitányság, mint II. fokú rendőri bün­tető bíróság, azonban megváltoztatta a kér. kapitányság ítéletét s terheltet a borhamisítás és hamisított bor forgalombahozatalának ki­hágásai és azok jogkövetkezményei alól fel­mentette. Arra az álláspontra helyezkedett ugyanis, hogy ezeket a kihágásokat csak akkor lehet elkövetni, ha a bor forgalombahozatalra van szánva. Mert pl. saját használatra, meg­semmisítésre, ecetkészítésre szánt borok vagy más italok nem érintik sem a bortörvényt, sem a közönséget. Jelen esetben pedig kétségtelen, hogy a mosogató vízzel véletlenül kevert bor nem volt forgalomra szánva és fel sem tehető, hogy abból valaki részére kimérést lehetett volna eszközölni, mert bárki, akinek ezt kiszol­gálták volna, undorral utasítja el magától Az italmérés és italárusítás közegészségügye. A „Vendéglősök Lapja11 számára írta: Dr. Csató Béla székesfővárosi rendőrkapitány. I. Egy bortartány titka. — Kötelező tisztasági rendszabályok. — Különös záróra­kérdés. — Valami, amit elhanyagolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom