Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-07-05 / 13. szám
WXXI. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1035. .IÍI,ILS 5 TEIMÉOLŐ., NZALLd., k íVÉSIPAUI ÉS KÖZLIXHASA«;I SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA: IHASS Ci¥ÖB«¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal* BUDAPEST, IX., YIOLÁ-UTCA 3. SZÁM Tele fonsz ám: „József“ 2 2 — 81 Vendéglőstörvényt adjon végre a törvényhozás és a kormány a szakmának! Olyan speciális törvényt, amely félreérthetetlenül szabályozza a vendéglői, korcsmái, éttermi, fogadós és kávéházi élet minden vonatkozását, ipari összefüggéseit, bajait! Hiszen a mai törvények hiányosságaival és bonyodalmas rendszerével a mi szakmánk úgyszólván teljesen védtelenül van kiszolgáltatva minden rosszakaratnak, ravaszkodásnak és kontár konkurenciának ! A magyar vendéglős, fogadós és kávéházi iparokat mostanáig miniszteri rendeleteknek és egy szerencsétlenül összetákolt ipari törvénynek a szövevénye kormányozta. Nem is kellett hozzá a felettes fórumok rosszakarata, hogy mindig, mindenütt a mi szakmánk húzza a rövidebbet. Elképzelhető ezek után, mik történhettek ott, ahol bizony nem egyszer észlelhető volt a részrehajlás és a rosszakarat is. Most, amikor megint elárasztják a mi szakmánk érdekképviseleteit, jól-rosszul működő szerveit prospektusokkal, csatlakozásokra, közös akciókra felhívó iratokkal a különböző ipari szövetségek, talán ideje volna arra gondolni, hogy a magunk baja mégis csak előbbrevaló, mint bármely más iparostársunké! Velük érzünk, ez kétségtelen. De annyi a sajnálkozni valónk önmagunkon, hogy épp elég. Sajnos, a mi külön akcióink közül még egyetlenegy mellett sem láttuk ott a többi iparosságot. Elhisszük, hogy a mi külön szakmánknak olyan különleges érdekei vannak, amelyek nem érdeklik se a cipészipart, se a kádárokat, de akkor miért foglalkozzunk mi éppen az ő ügyeikkel, ami ezer bajunkon felül? Egészséges, nyugodt elválást kívánunk a többi iparosságtól a szakmánk érdekében! A többiekkel mehetünk ezentúl is, sohasem ellenük, de csak akkor, ha már elvégeztük a dolgunkat a magunk portáján! És ezt melegen ajánljuk a fővárosi és vidéki ipartestületeink és társulataink figyelmébe! Ne legyenek olyan tékozlók a mi támogatásunk felajánlásával, mint eddig, mert bebizonyult, hogy semmit sem kapunk érte, csak újabb sérelmeket. A mi szakmáink erőt jelentenek és tekintélyt, amely| lyel nem szabad bőkezűeknek lenniök. Ne vessék bele magukat és ne rántsák bele szakembereinket a legcifrább „közös ipari" jelszavak alatt mozgolódó politikai, társadalmi és egyéb akciókba, pártalakulásokba. Elismerjük eddigi jószándékukat, de megállapítjuk, hogy támogatásaikban több volt a lelkes naivitás, mint a megfontoltság, Végre megmozdul a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcstnárosok országos szövetsége is és kiteszi a lábát Budapest határából. Az idei kongresszust Sopron városában fogják megtartani ez évi szeptember hó 28 án és gondunk lesz rá, hogy a vidék vendéglősi karát figyelmeztessük majd erre a határidőre. A soproni szállodás- és vendéglősipartársulat ünnepeli az idén fennállásának a harmincötödik évfordulóját. A tisztes múltú és nagy sikerekre visszatekintő képviselet megtisztelte az országos szövetséget azzal, hogy meghívta a székhelyére és ezt a meghívót Sopron városa is igen meleghangú levéllel támogatta. Az országos szövetség igazgató tanácsa legutóbb tartott ülésében elfogadta a meghívást. A kétségtelenül üdvös határozat véget vet a Budapesten tartott nagygyűlések hosszú sorozatának és módot ád a vidéknek arra, hogy végre méltóképpen éreztethesse a befolyását az országos szövetségben. Eddig Budapest egyszerűen diktált az országos szövetségnek, az történt benne, amit ő akart, — ez pedig, sajnos, egyenlő volt a semmivel. Mert azt igazán nem nevezhetjük szövetségi működésnek, hogy a kongresszuson mód nyílik néhány igen okos és üdvös szakelőadás megtartására, vagy meghallgatására, sem pedig azt, hogy itt-ott reprezentálni megy a Szövetség nevében egy két elismerten kiváló szakemberünk. A Szövetség nem erre alakult és hogy eddig csak erre volt jó, azért felelőssé kell tenni a jelenlegi vezetőségét. És ez meg is fog történni Sopronban az idén. Az eddig Budapesten tartott kongresszusok abból állottak, hogy megjelent rajtuk 60—80 budapesti szakember és 3—4 vidéki szaktársunk. Az ülésen bizalmakat szavaztak boldogboldogtalannak. minden jó volt, minden szép volt. Es a jó vidékieket, akik panaszkodni akartak, valamit kérni, cselekedni szerettek volna, lebeszélték a felszólalásaikról. — Minek volna ez az ünneprontás? Tartsunk össze! Olyan kevesen vagyunk! Es a vidékiek a Casino de Azrá-ban felejthették el a szakma keserűségeit, zene, tánc, bor mellett. Maradt minden a régiben. És sose derült ki, hogy éppen azért voltak olyan keveérdekeink mérlegelése és — ehhez képest elmaradt a várható ellenérték is. Törődjünk mindenekelőtt a magunk bajaival ! És indítsuk meg a nagy akciót a saját szakmáink szanálására, jogi rendbehozatalára. Követeljük állhatatosan és növekvő eréllyel a vendéglőstörvényt bevált külföldi mintákra! A siker nem maradhat el! sen, mert nagyon is összetartottak, sose csináltak semmit s a Szövetség egyedül a tagdíjak pontos beszedésében tűnt ki évről-évre. Budapestnek így is jó, így is elég. A fővárosi ipartestület erős, jól megszervezett és egyes tagjainak egyéni súlya révén — ha nem is túlzott élénkséggel — elér egyes s;kereket. De a vidék gondozatlan, szervezetlen és ziláltabb, mint valaha volt. A szövetség a jelenlegi vezetőségével képtelen volt arra az elemi feladatra is, hogy megszervezze országszerte a mi szakiparunkat, még ez a minimális agilitás is hiányzott belőle. Ahol valami történt, ott csak a vidék élelmessége dolgozott. A szervezkedés előrehaladását a vidék kitűnő szakemberei csopotosííotíák maguk körül, de ez is egészséges tünet volt és ez ád reményt arra, hogy a vidék eiőbb- utóbb fölszabadul Budapest gyámkodása alól. Nem volt ártalmas ez a gyámkodás, az igaz, de nem is használt semmit. Eölösleges volt! akkor hát minek? A vidéknek kell a kezébe vennie a vidék teljes megszervezését! Budapest erre képtelennek bizonyult! És ha Budapest nem enged, meg kell alkotni a magyar vidék külön szövetségét, nem Budapest ellen, dehogy! Budapest támogatására, de elsősorban a vidékért, az elhanyagolt, kisemmizett vidéki szakma javára! Szeptember 28-ig elég ideje van a vidéknek, hogy fölkészüljön. Talpra kell végre állania, az egész szakma érdeke megköveteli ezt a csekély 1—2 napos áldozatot. Üzleti befektetésnek is jó lesz, mert ha sikerül tetterős, mozgékony vezetőséghez jutni, megkönnyebbül a szakma sorsa, növekedni fog a jövedelem, arányosabb, kevesebb lesz a teher. Aki a szeptemberi nagy napoktól is sajnálja majd az idejét, az igazán megérdemli a sorsát! ■ BBHBnaiBHHHBBiasisaisaa»«*»«»««*****» Balatoni nyaralás-sorsjáték. A Balatoni Társaság a balatoni propaganda és az árvagyermekek javára sorsjegylevelezőlapokat hozott forgalomba, darabonkint 5000 koronáért. A húzás július 10-én lesz. A hat főnyeremény: Hatszor négytagú családnak egy havi ingyenes nyaralta- tása és ingyenes II. osztátyú utazása oda-vissza. Ahol már ily sorsjegylevelezőlap nem kapható, oda 10 darabtól kezdve küld utánvéttel a Balatoni Társaság Sorsjáték, intézősége, Budapest, Kossuth Lajos u. 18. (Telefon: 5—16.) A vidék ünnepe lesz az idei vendágloskonyresszus. Meg'taríhatja-e Budapest a túlsúlyát az országos szövetségben ? — A vidék fölszabaduíása. — Mi készül a soproni nagygyűlésen?
